1994. szeptember - Az idei Szupermodell verseny győztese Szőke Gitta. Valóban szőkeség a javából, ráadásul 170 cm magas, 47 kg, és még csak tizenöt éves. A tini szupermodell szupermini sortban, egy szál blúzban érkezik a fotózásra.
- Eleinte mindig elkísért az édesanyám, de most már egyedül megyek mindenhova - meséli az önálló szőkeség. - Előző este térképen megnézem, hogy merre kell mennem.
– Mit szól a család a modellkedéshez?
– Édesanyám örült neki, sőt biztatott. Tud róla a rokonság is, és mind a két nagymamám szurkol nekem. Édesapám büszke rám, de azért érzem, hogy egy kicsit féltékeny is.
- Most te vagy otthon, Szécsényben a szenzáció?
- Azt nem tudom, de sokan gratuláltak. Persze akad néhány irigykedő megjegyzés is, főleg a hátam mögött: "kifestve én is néznék így ki" meg hasonlók. Erre csak azt mondhatom, mindenki előtt nyitott ez a pálya, próbálják meg.
– Milyen ruhában érzed jól magad?
– A sportos, fiatalos divatot kedvelem. Tetszenek a kismama szabású vászonruhák. Az elegáns ruhákat - kiskosztümöt, nagyestélyit - nem szeretem.
- A munkád során egyre többször kell estélyiben pompáznod...
- Igen, ezzel tisztában vagyok.
– Mik a kedvenc színeid?
– A fekete és a fehér, a kék meg a nyers szín.
– Ellentétek és zárkózottság...
– Nem vagyok nagyon locsi-fecsi.
– Pedig ehhez a foglalkozáshoz nyitottnak kell lenni: itt vagyok, nézzetek, megmutatom magam.
– Lehet, hogy épp emiatt vonz ez a pálya.
– A modellkedés mellett mennyi időd jut a tanulásra?
– Hogy dolgozni tudjak, esti gimnáziumba iratkoztam. Kedvenc tárgyaim a történelem és a magyar. Érettségi után - ez szilárd elhatározásom - történelem-magyar szakra jelentkezem.
– Hawaiiban rendezi a Ford ügynökség negyven ország szupermodelljeinek döntőjét.
– Azt hiszem, egyedül utazom, félek is egy kicsit, hogy az átszállásnál eltévedek a repülőtéren.
- Mi lesz, ha mondjuk kapsz egy komoly, hosszabb külföldi szerződésajánlatot? A modellkedést vagy a bölcsészkart választod?
– Ez még a jövő titka. Talán halasztok egy évet, és utána folytatom a gimit. Az biztos, hogy mindenképpen leérettségizem.
Mire e sorok megjelennek, Gitta már megjárta hetedhét országot és az Óperenciás-tengert is. Hang és kép: Zétényi Zoltán
|