Főoldal Sajtóarchívum Kritika Kultúrház — élt húsz évet (Kritika)

Kultúrház — élt húsz évet (Kritika)

E-mail Nyomtatás PDF

1973/4. - Ne zárják be a könyvtárat! — tiltakozott Mocsár Gábor a Kritika 73/1. számában.

Nekem is van miért tiltakoznom. Ezúttal sajnos hiába. A Soproni Textilüzemek Ady Endre Kultúrházát már bezárták, no nem teljesen, csupán a kulturálódni vágyók számára szűnt meg létezni.
Veszteséges volt, így érthető — mondják a jól értesültek. Egyébként árulták is a kultúra házát, de nem akadt vevőre, nem kelt el hárommillióért.
Tényleg raktár lett a kultúrházból? - kérdeztem    reménykedő    hitetlenkedéssel    a helyszínen.
Láthatja, nem raktár, hanem hivatal.
Beszélgetésünk közben szép sorjában kiderült, hogy a szőnyeggyáriak miként teszik gazdaságossá az épületet: ide költözött a könyvelőség, a presszórészben szőnyegüzlet fog nyílni, s a több száz személyes előadóteremben mégiscsak raktár lesz. Az erkélyt, azt nehéz lesz hasznossá tenni.
Ez a kultúrház is akkortájt épült, amikor a munka rohammunka volt, de célul tűztük ki a széles néptömegek kulturális felemelését. A rohammunkába egy kis hiba csúszott, a födém leszakadt, tán haláleset is volt.
Fölépülte után, két évtizedig, a város egyik kulturális centruma volt. A régi szép időkben filmklub, modellezőszakkör, fotókör működött, ismeretterjesztő előadások hangzottak el, s persze nem maradhattak el a táncestek sem. Fénykorát a Liszt Ferenc Művelődési Ház átépítésekor élte. Ekkor minden rendezvény itt zajlott le, sőt szolgált a város ideiglenes filmszínházaként is.
Nem irigylem a gyártól irodái zsúfoltságának csökkentését, raktárgondjainak enyhítését, de ne felejtsük el, hogy az ötvenes évek legelején ezt az objektumot kulturális célra építették, közös pénzből. Persze azóta nagyot változott a közgazdasági környezet. Eladó volt a kultúrház, és nem akadt vállalkozó szellemű lokálpatrióta, aki vett volna magának egy kultúrházat. De vajon mi az elfogadható magyarázat arra, hogy miért voltak tartózkodók a városi intézmények, szervezetek? Senki nem tudta rendezvénnyel, szellemmel megtölteni, s a legfőbb érv, gazdaságossá tenni. A negyvenhétezres városban soknak bizonyult két, viszonylag nagy befogadóképességű kultúrház. (Befejezéshez közeleg a város színházának átépítése, reméljük e nagy múltú kulturális intézmény szebb jövő elé néz.)
A kultúrházak szellemi és gazdasági üzemeltetésével nemcsak Sopronban van baj. Eszembe jut egy néhány év előtti 'Lukács-interjú a Kortársban. Az új gazdasági mechanizmusról és a kultúráról beszélt: „ ... a kultúra árujellegének tagadása mindig is uralkodó pártálláspont volt..."
Még a kultúra házát sem tehetjük áruvá!
A kultúrházat néhol kultúrotthonnak hívják. Talán az is az egyik baj, hogy mostanában legtöbb kultúrházunk nem eléggé „otthon". Figyelemmel kell kísérnünk a népművelők által feltárt problémákat, a felelősség mindannyiunké, hogy a helyzet javításán fáradozzunk !
Emlékszem a gyermekként megélt teherautós falujárásokra, az osztatlan iskolák termeire, melyek zsúfolásig megteltek nézőkkel.
Néhány évvel ezután épült a Sotex-kultúrház, s ma, küldetését korántsem befejezve, megszűnt működni. Helyi vereségként értékelhetjük ezt, hiszen a széles néptömegek kulturális felemelését még Sopronban sem fejeztük be. ZÉTÉNYI  ZOLTÁN

 

Módosítás dátuma: 2010. november 05. péntek  

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Olvasnak bennünket

Oldalainkat 534 vendég böngészi