Egy, a XXI.
El kell ismernünk, hogy ebben a görbe tükörben felvillantott megállapításban van némi igazság. Karácsony ünnepe az évszázadok forgatagában elveszítette igazi lényegét. Karácsony ma már sok európai ember számára csak a téli vakációnak a kezdetét jelenti, s a hagyományos erdélyi angyalvárásos, télapós, karácsonyfás, ajándékos ünnep is olykor háttérbe szorítja azt, aki karácsonykor megszületett. Amennyiben megemlékezünk róla, csak egy tehetetlen kisgyermeket látunk a jászolban, aki iránt vannak bizonyos vallásos kötelességeink, akit szeretni kell, hiszen tehetetlen, akinek születésnapján másokat is illik megajándékozni, de aki nem szól bele életünkbe. Más volt az az elsõ karácsony, a születés elsõ látogatói egészen másként vélekedtek errõl a kisgyermekrõl. A pásztorok dicsõítették az Urat, a keleti bölcsek pedig leborultak és tisztességet tettek elõtte. Imádták õt, nem Máriát, hanem azt a Gyermeket, akiben Isten jött el hozzánk. Karácsony alkalmával azt kérdezi tõlünk Isten: számunkra ki fekszik a jászolban?
Kérdésünkre Ézsaiás próféta válaszol, azzal, hogy bemutatja nekünk a gyermeket. Hívják nevét: csodálatos tanácsosnak, erõs Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! A név az ószövetségi gondolkodás szerint nem csupán a megszólítást teszi lehetõvé, hanem a személy jellemzõit is kifejezésre juttatja. Ézsaiás a megszületett gyermek négy tulajdonságát sorolja fel.
A csodálatos tanácsos politikai tartalmú kifejezés, s azt hozza tudomásunkra, hogy a név hordozója a hatalom birtokosa. Egyedül övé a hatalom mennyen és földön, s ebbõl a hatalomból annak ad, akinek akar. Ez a megnevezés azt jelenti, hogy egyedül õ ismeri az Isten tervét, és õ a végrehajtója is ennek a tervnek. Egyedül õ tud jó tanácsokat adni nekünk, csetlõ-botló, gyarló embereknek.
Az erõs Isten azt hangsúlyozza, hogy nem egy gyermek, hanem maga Isten jött el közénk. A megállapítás Jézus örökkévaló istenségére utal.
Az örökkévaló atya elnevezés, habár különösen hangzik egy kisgyermek esetében, mégis, ebben a gondoskodó, gondviselõ szeretet szólal meg. Nem õ a mi gyermekünk, hanem mi vagyunk az õ gyermekei. Nem mi atyáskodunk felette, hanem õ az, aki atyai gondoskodással vesz körül minket, tudja szükségeinket, ismeri gondjainkat, jól tudja, hogy mire van szükségünk. Nem mi adunk ajándékokat neki, hanem õ készít ajándékokat nekünk, ha készek vagyunk azokat hívõ szívvel elfogadni.
Ézsaiás végül a békesség fejedelmének nevezi a kisgyermeket. A békesség általános értelemben jelentheti a háborúság hiányát, ám ebben az összefüggésben sokkal tágabb jelentéssel bír. Itt életteret, harmóniát, bõséget, Istennel és emberrel való zavartalan közösséget jelent. Olyan fejedelem jött el ebbe a békételen világba, aki egyedül képes az ember számára olyan életteret biztosítani, amiben igazi békesség uralkodik. Õ tud harmóniát teremteni bennünk és körülöttünk, õ tud zavartalan közösséget teremteni Isten és ember, ember és ember között.
Karácsony ünnepe alkalmából adja Isten, hogy bálványképeinket kivessük szívünkbõl, s a kisgyermekben meglássuk a csodálatos tanácsost, az erõs Istent, az örökkévaló atyát, a békesség fejedelmét, aki a mi váltságunkra és szabadításunkra jött el közénk. Egyedül õt imádjuk és magasztaljuk.
Dr. Pap Géza
püspök
Kapcsolódó cikkek
- Az olasz kormányfő bejelentette, hogy indul az EP-választáson (index.hu)
- Az olasz kormányfő bejelentette, hogy indul az EP-választáson (index.hu)
- Évszázadok óta tartó rejtély után kiderült, a magyarok tényleg leszármazottai-e a hunoknak (index.hu)
- Több szlovák-magyar regionális vasúti kapcsolat újraindítását tervezi a szlovák szaktárca (MTI)
- Orbán Viktor beszéde – 2024. március 15.
|