FotoMedia

 A Székely Nemzeti Tanács sepsiszentgyörgyi tanácskozásán felszólaló Szász Jenõ többek között egy közvélemény-kutatásról beszélt, amelynek eredménye szerint az erdélyi magyarság számára fontosabb az autonómia, mint az EU-csatlakozás. Interjúnkban erre kérdeztünk rá, no meg az önrendelkezésért folytatott harc kilátásaira.
Szász Jenõ: Mi azért készíttettük ezt a közvélemény-kutatást, hogy politikusokként, politikával foglalkozó emberekként ne nyúljunk mellé, azt mondjuk, amit az erdélyi magyarok gondolnak. Jólesõ érzés volt, hogy az erdélyi magyar közösség visszaigazolta azt, amit mi addig is gondoltunk: számukra fontosabb az autonómia, mint az európai uniós integráció. És most, december 5-e árnyékában szólnunk kell a kettõs állampolgárságról is, mivel mi a szülõföld elhagyása nélkül megszerezhetõ magyar állampolgárságot akartunk. Én úgy gondolom, az lett volna a helyes magyar álláspont, és itt a magyar kormányra gondolok, hogy beemeljük a határon túli magyarokat az európai közösségbe, és ezáltal nem válik számunkra kényszerítõ körülménnyé Románia gyors EU-csatlakozása. Azt hiszem, itt rontotta el az anyaország, a balliberális magyar kormány, hogy nem értette meg a kor lehetõségét, és a határon túli magyarokat úgymond kirekesztette.
– Nem látja úgy, hogy a késõbbiek során ezt a hibát netán igyekeztek volna kijavítani?
– Egyáltalán nem, sõt ezt a rossz lépést további rossz lépések követték. Az ember vagy alázattal belátja, hogy tévedett és bocsánatot kér, vagy pedig további rossz döntéseket hoz. Elsõ rossz lépés az volt, amikor a státustörvényt megtámadták, a második, amikor december 5-e elõtt a határon túli magyarok ellen kampányoltak. A harmadik végzetes rossz lépése a mai magyar kormányzatnak szeptember 26-a volt, amikor nem szabtak feltételeket a román csatlakozás elébe. Így a külsõ kényszer megteremtését szalasztottuk el, belsõ kényszert pedig nem akarunk teremteni, mivel mi, magyarok a demokratikus, parlamentáris utat választjuk az autonómia-törekvéseink szemszögébõl. Békésen, tárgyalásos módon, a kisebbség és többség közötti megállapodáson keresztül akarjuk elérni az autonómiát, nem akarunk a délszláv helyzethez hasonló konfliktusos állapotokat generálni. Úgy gondolom, hogy ha a békés út nem jár gyors eredménnyel, akkor valamilyen külsõ kényszert kell teremteni, és Románia EU-csatlakozása egy ilyen kényszer lehetõségét is magában hordozza.
– Tehát partnerek ebben az SZNT-vel?
– Én még ennél tovább lépnék: azt a pillanatot várom, amikor Romániában a többségi nemzet tagjai rájönnek, hogy a decentralizáció, a szubszidiaritás használ legjobban érdekeinknek, hogy nemcsak mi, a székelyföldiek kérnénk, harcolnánk a területi autonómiáért, hanem a dobrudzsaiak, a máramarosiak, a bánságiak, a moldvaiak, a többi történelmi régió is felébredne. Ez lenne az igazi megoldás, de mi, székelyföldiek nem kérhetjük a máramarosiak, dobrudzsaiak autonómiáját, viszont elmondhatjuk hangosan, hogy nekik is az lenne a jó, ha hasonló célokat fogalmaznának meg. Az egészen más kérdés, hogy mi nem várhatunk arra, hogy õk felébredjenek, ezért Brüsszel segítségét kell kérni, és természetesen ebben szövetségesei vagyunk a Székely Nemzeti Tanácsnak.
– Mikor lesz Romániában erre politikai akarat?
– Addig, amíg az RMDSZ-nek áruló magatartása van, addig nem. Hogy nézne ki most az a román politikus, aki többet akarna adni, mint amit az RMDSZ követel? Autonómia törekvéseink legnagyobb akadályát most az RMDSZ-ben látom. Ezzel a kisebbségi tervezettel, amelyikkel el akarják maszatolni a valódi autonómia-törekvéseket és kompromittálják ezt a szent ügyünket, és gyakorlatilag kevesebbet kérnek, mint amit a román politikai élet egyes képviselõi akarnak nyújtani számunkra, a magunk ellenségeit látom az RMDSZ politikai elitjében. Már rég vallom azt: nem biztos, hogy kormányzati pozícióból lehet a legjobban képviselni nemzeti közösségünk ügyét, sõt meggyõzõdésem, hogy az RMDSZ simuló politikája nélkül jóval elõbbre tartanánk. Nekünk elsõsorban az RMDSZ-t kell leküzdenünk.
Kiss Edit