FotoMedia

 Laikus kísérlet a Magyar nemzet Történelmi Alkotmányának írásba foglalására

Praeambulum

(1) A Magyar Nemzet Erkölcsi Alkotmánya (Továbbiakban A.) a magyar nemzet történelmi alkotmányára alapulva egyrészt a nemzet több, mint ezer éven át kifejlõdött erkölcsiségét, másrészt a mai nemzettest tagjainak ez erkölcsiségbõl fakadó, közös akaratát fejezi ki. Az alkotmány mint erkölcsi kategória a törvények szellemét hivatott meghatározni. A törvények a kor és külsõ körülmények követelményei szerint változtathatók, ez a mindenkori törvényhozó testületek hatáskörébe tartozik. A törvények szelleme változtathatatlan. A múlt tapasztalatai, a jelen munkássága és a jövõ iránti felelõsség azt parancsolja, hogy az alkotmány alapelveit a következõ nemzedékek is rendíthetetlenül tiszteletben tartsák.
(2) A magyar nemzettest szimbólikus megjelenítõje a szentkorona.
(3) A magyar nemzettest tagja nemre, származásra, nyelvre, vallásra, lakóhelyre, állampolgárságra való tekintet nélkül minden 21. életévét betöltött személy, aki elõdei között legalább egy magyar származású és anyanyelvû nagyszülõt tud felmutatni, eskü erejû nyilatkozatban a magyar nemzettest tagjának vallja magát és vállalja az ezzel járó alkotmányos kötelességek teljesítését.
(4) Az A. történelmi képzõdmény s mint ilyen maradéktalanul magába foglalja:
a) a honfoglaló magyar nemzet törzseinek alapszerzõdését (vérszerzõdés);
b) az ógörög természetjog fogalmát és követelményeit;
c) az angol Magna Charta-ban (1215) és a magyar Aranybulla-ban (1222) lefektetett jogokat;
d) az általános emberi és polgári jogoknak új- és legújabbkori meghatározásait, mint: az Északamerikai Egyesült Államok alkotmánya (1782), a francia forradalom által megfogalmazott emberi és polgári jogok deklarációja (1789), az ENSz általános nyilatkozatában lefektetett emberi jogok (1948) s végül - de nem utolsó sorban - az EBESz 1973-as helsinkii zárónyilatkozata;
e) 1848 március idusának követeléseit; az 1956-os Magyar Október mély történelmi gyökerekkel rendelkezõ s mégis merõben új, elemi népképviseleti formáinak teljes mértékû elfogadását.
(5) A történelmi magyar alkotmányt az 1944. márc. 19.-i német megszállás, majd a háborút követõ szovjet elnyomás nem tehette érvénytelenné, csupán hatályon kívül helyezte. Az A. írásos megfogalmazása és hatályba helyezése kizárólag az Alkotmányozó Nemzetgyûlés (továbbiakban AN.) joga és feladata.
(6) Az AN. a magyar nemzet önrendelkezési igényének legõsibb - Ópusztaszer, Székesfehérvár, Rákosmezõ - és legújabb - 1956 - hagyományainak szellemében minden felsõ hatalomtól, érvényben lévõ törvénytõl, nemzetközi megállapodástól függetlenül elfogadja, jóváhagyja és hatályba helyezi a Magyar Nemzet Erkölcsi Alkotmányát, amely szerint:
1 §. Államforma

(1) A magyar nemzet államformája alkotmányos királyság, amelyben a királyt megilletõ közjogi hatalmat nem személy, hanem a szentkorona képviseli.
(2) A magyar alkotmányos királyság (továbbiakban M.A.K.) állampolgárai a Praeambulum (3) szerint meghatározott nemzettest
tagjai, valamint ezek még kiskorú - a 21. életévet még be nem töltött - közvetlen utódai. Teljes jogú állampolgárok továbbá az ország területén élõ nemzetiségek tagjai magyar származású elõdök nélkül is, amennyiben leadják a Praeambulum (3) szerinti, esküerejû nyilatkozatot.
(3) A M.A.K. független jogállam, amelynek egyetlen feladata tagjai/polgárai közös akaratának érvényesítése mind az államon belül, mind nemzetközi vonatkozásokban.
(4) A M.A.K. biztosítja minden állampolgára számára a Praembulum (4) alatt felsorolt történelmi dokumentumokban lefektetett jogok igénybevételének lehetõségét, ugyanakkor elvárja a polgároktól az ugyanott lefektetett kötelességek teljesítését.
(5) Tekintettel arra, hogy a M.A.K. (2) szerint meghatározott, egyetlen feladata érvényesíteni a nemzettest tagjainak közös akaratát, nyilvánvaló, hogy létezésének és mûködésének alapját csakis a nemzettest tagjaink egyértelmûen kinyilvánított akarata - továbbiakban közakarat - képezheti.
(6) Éppen ezért: a tevékeny hozzájárulás az egyértelmû közakarat kialakításához mulaszthatatlan kötelessége a nemzettest minden tagjának. E kötelesség minimuma az egyértelmû akaratnyilvánítás a törvényhozó testületek, a helyi önkormányzati képviseletek tagjainak, valamint az államelnök megválasztásánál. Aki e minimális kötelességnek egyértelmûen bizonyított, nyomós személyes ok nélkül nem tesz eleget, nem tekinthetõ a nemzettest tagjának, elveszíti magyar állampolgárságát és nem tarthat igényt az A.-ban lefektetett jogokra.
2. §. Törvényhozás

(1) A M.A.K.-ban a törvényhozó hatalmat két egymástól független Törvényhozó Testület (továbbiakban T.T.) gyakorolja:
a) a Politikai Parlament (továbbiakban P.P.)
b) az Önkormányzatok Országos Tanácsa (továbbiakban ÖnOT.)
(2) A T.T.-k tagjait a nemzettest akaratnyilvánításra jogosult és kötelezett tagjai - a választópolgárok - választják szabad és titkos választások keretében.
(3) A választások módját és rendjét az Alaptörvény szabályozza.
(4) A T.T.-k elsõ feladata a legfõbb végrehajtó szerv, a kormány (lásd 3. §) megválasztása.
(5) A M.A.K. elsõ T.T.-inek második kötelessége az elõzõ törvényadó testületek által hozott törvények, illetve az elõzõ kormányok által megkötött szerzõdések felülvizsgálása arra vonatkozóan, hogy azok mennyiben felelnek meg az A. követelményeinek. Különös gond fordítandó a szomszédos államokkal kötött ú. n. alapszerzõdésekre s mindenek elõtt az Európai Unióval kötött szerzõdésekre. Azok a törvények és szerzõdések, amelyek nem állják meg helyüket az A. fényében, semmisnek tekintendõk.
3.§. Kormány

(1) A kormány a M.A.K. legfõbb végrehajtó szerve.
(2) A kormány tagjait a T.T.-k választják meg. A kormányban nem tölthet be tisztséget olyan személy, aki tagja valamelyik T.T.-nek, valamely politikai pártnak vagy valamely önkormányzati képviseletnek. Nem juthat továbbá kormányzati tisztséghez olyan személy, aki érintett az ügynök-törvény által, vagy aki kormányzati pozíciót töltött be 1990 elõtt.
(3) A kormánytagok megválasztásának módját és rendjét az alaptörvény szabályozza.
4. §. Államelnök

(1) Az államelnök a szentkorona után a M.A.K. legfõbb közjogi méltósága, s azt a szerepet illetve hivatalt tölti be, amelyet a magyar történelem folyamán a mindenkori nádor viselt a király távollétében.
(2) Az államelnököt a nemzettest akaratnyilvánításra jogosult és kötelezett tagjai közvetlenül választják szabad és titkos választási eljárással.
(3) A választás módját és rendjét, valamint az államelnök hatáskörét az alaptörvény szabályozza.
5.§ Igazságszolgáltatás

(1) M.A.K. igazságszolgáltatásának legfelsõbb szerve a tizenkét tagú Országos Igazságügyi Tanács (továbbiakban OIT.).
(2) Az igazságszolgáltatás mint hatalmi ágazat függetlenségét a lehetõ legnagyobb mértékben biztosítandó az OIT. tagjait nem jelölések és választások útján, hanem sorsolás alapján kell meg- és kinevezni.
(3) A sorsolásba bevonandó minden magyar állampolgár, aki a sorsolás idõpontjában
a) a jog- és államtudományok területén lezárt fõiskolai végzettséggel rendelkezik;
b) legalább öt éves bírói tevékenységre tekinthet vissza;
c) vagy a jog és államtudományok terén elismert tudományos és/vagy felsõiskolai kutató- és/vagy oktatómunkát tud felmutatni;
d) nem tagja valamely politikai pártnak vagy önkormányzati képviseletnek;
e) nem érintett az ügynök-törvény által
f) nem töltött be bírói, ügyészi vagy kormányzati pozíciót 1990 elõtt.
(4) A sorsolás rendjét és módját az alaptörvény szabályozza.
(5) A sorsolás alapján kinevezett személyek a megbízatást csak egyértelmûen bizonyítható, súlyos személyi okok alapján utasíthatják el.
(6) Az OIT. hatásköre kiterjed az igazságszolgáltatás minden területére. Az OIT. beiktatásával feleslegessé válik és megszüntetendõ az igazságügyminisztérium.
(7) A továbbiakat az alaptörvény szabályozza.
6. §. Koronatanács

(1) A Koronatanács a M.A.K. legfelsõ tanácsadó és ellenõrzõ szerve.
(2) Tanácsadó szervként mind T.T.-k, mind a kormány, mind az államelnök, mind az OIT, mind az Nemzeti Média-Tanács (továbbiakban NMT, lásd 7. §) által mindenkor igénybe vehetõ.
(3) Ellenõrzõ szervként köteles minden külsõ indíttatás, kérdés vagy felkérés nélkül is mind a T.T.-k, mind a kormány, mind az államelnök, mind az OIT, mind az NMT tevékenységét állandóan figyelni és ellenõrizni elsõsorban és fõképpen arra vonatkozóan, hogy e tevékenységek mennyiben felelnek meg az A.-ban lefektetett alapelveknek. A Koronatanács ebben a minõségben átveszi és magasabb szinten gyakorolja a korábbi (jelenlegi) alkotmánybíróság hatáskörét, minek következtében az alkotmánybíróság a Korona-tanács hivatalba lépésével megszüntetendõ.
(4) A Koronatanács összetételét, hatáskörét, megválasztásának és mûködésének módját és rendjét az alaptörvény szabályozza.
7. §. Honvédelem

(1) A hon védelme a M.A.K. minden polgárának mulaszthatatlan kötelessége.
(2) A honvédelem elsõsorban - de nem kizárólagosan - a fegyveres erõk - honvédség, határõrség és nemzetõrség - feladata.
(3) Fegyveres szolgálatra a honvédség keretében a M.A.K. minden, 21. életévét betöltött férfi tagja kötelezendõ. A fegyveres szolgálatba nõk is bevonhatók önkéntes vállalás alapján. A honvédségi fegyveres szolgálat idõtartama 18 hónap.
(4) A honvédség keretében teljesített fegyveres szolgálat után a a leszereltek 40. életévük betöltéséig tagjai maradnak a nemzet-õrségnek. A nemzetõrségnek tagja a M.A.K minden polgára a 21. és a 40. életéve betöltése között, nemre való tekintet nélkül. A nemzetõrség tagjai alapvetõ fegyveres kiképzésben részesülnek s szerzett ismereteiket és készségeiket két évenként megismétlendõ, két hetes gyakorlat keretében újítják fel. Asszonyok, akik az anyaságot vállalták, e kötelesség alól felmentést nyernek. A továbbiakat az alaptörvény illetve a honvédelmi törvény szabályozza.
(5) A honvédelem fogalma nem korlátozódik a fegyveres szolgálatokra. Honvédelemnek minõsül minden tevékenység, amely a nemzet szellemi, kultúrális, erkölcsi és tudományos javainak megõrzését szolgálja. E tágabb értelemben honvédelmi tevékenység folytatható és folytatandó a családban, az iskolában, a templomokban, a közélet bármely területén. Továbbiakat az alaptörvény szabályozza.
(6) A fegyveres szolgálatot elvi, erkölcsi, vallási okokból megtagadó polgárok a 18 hónapos szolgálati idõt a szociális/karitatív területen töltik le.
8. § Társadalom, erkölcs, kultúra

(1) Fájdalommal kell megállapítanunk, hogy az eredetileg keresztény valláserkölcsi alapokon nyugvó társadalmak a 20. század második felében elvesztették lábuk alól ezt a talajt, minek következtében ma a szerkezeti összeomlás, az erkölcsi züllöttség és a kultúrális elposványosodás szomorú állapotában leledzenek. A magyar társadalom és nemzeti közélet megmentésének, megtisztításának egyetlen lehetõsége: tudatosan szembefordulni e globális hanyatlással, visszahelyezni a magyar társadalmat és nemzeti közéletet a történelmi alkotmány szellemi, valláserkölcsi és politikai alapjaira.
(2) A társadalom alapsejtje, életének hordozója és biztosítéka a család.
(3) A legmagasabb rendû nõi hivatás a felelõs anyaság. Ebben a szellemben megteremtendõ a fõhivatású anyaság intézménye. A M.A.K. ezen túl is elsõrendû, legfontosabb feladatának tekinti a családok, az anyaság és a gyermeknevelés biztonságos erkölcsi és anyagi alapjainak megteremtését. Továbbiakat a családtörvény szabályozza.
(4) A testben, lélekben, szellemben és erkölcsökben egészséges utódok felnevelése a nemzetközösség elsõrangú érdeke.
(5) Tekintettel arra, hogy a személyiség kialakulásában az elsõ, csaknem kizárólag a családi körben eltöltött életévek döntõ jelentõséggel bírnak, föltétlenül szükséges a gyermekáldást vállaló szülõk, elsõsorban a fõhivatású édesanyák alapos és kötelezõ elõkészítése e feladat ellátására. Miután a szülõ-szerepre való intézményes elõkészítésre eleddig az egész világon nincsen példa, a magyar törvényhozásnak a családtörvény megalkotásánál teljesen új utakat kell törnie.
(6) Az autonom személyiség további kialakítása már nagy részben az iskolarendszer feladata. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznunk kell: az iskola feladata nemcsak a tanítás, tehát a gyakorlati élethez szükséges ismeretek átadása, hanem a nevelés is, az erkölcsi, szellemi, kultúrális értékek személyiséget alakító közvetítése.
(7) A tanító/nevelõ intézmények igénybevétele az óvodától a fõiskolákig személyiséghez kötött jog, amely azonban elválaszthatatlanul összefügg a nemzetközösség felé vállalt felelõsséggel.
(8) Az ön- és közmûvelõdés lehetõségeinek biztosítása, valamint a társadalmilag hasznos, egyéni képességek felderítése és kifejlesztése az állam feladata.
(9) Tekintettel arra, hogy a M.A.K. polgárainak túlnyomó többsége magyar nemzetiségû és keresztény, a kialakítandó iskolarendszer feladata - az etnikai vagy egyéb kisebbségek minden jogának tiszteletben tartása és biztosítása mellett - az ifjúság magyar nemzeti és keresztény szellemben való nevelése.
(10) Az etnikai vagy egyéb kisebbségek számára a M.A.K. biztosítja a teljes körû autonómia lehetõségét, melynek keretében a kisebbségek tagjai maguk határozhatják meg együttélésük alapelveit és gyakorlatát, megõrizhetik kultúrális, szellemi erkölcsi, vallási identitásukat. Az autonom kisebbségi létrend törvényei nem lehetnek természetesen ellentétben a M.A.K. törvényrendszerével. A továbbiakat az alaptörvény illetve a kisebbségi törvény szabályozza.
(11) Az autonom kisebbségek tagjaival szemben mindenféle diszkrimináció - akár negatív, akár pozitív - büntetendõ cselekménynek tekintendõ.
(12) Véget kell vetnünk annak a szemléletnek, amely az egyének tevékenységét kizárólag a piaci haszon alapján méltányolja. Polgárok tízezrei teremtenek vagy termelnek értékeket, esetleg "csak" megõrzik vagy megmentik azokat anélkül, hogy ezért anyagi jutalmat, vagy akárcsak elismerést is elvárnának. Mind a magyar, mind az általános emberi történelem tanusága szerint e névtelenek sokasága tartotta és tartja meg a veszni indult vagy induló emberi közösségeket a jövõ számára. Az ilyen tevékenységek és teljesítmények intézményesített felmérése, feltárása, nyilvános elismerése és legalább szimbólikus megjutalmazása az egész nemzeti társadalom érdekében áll. Továbbiakat az alaptörvény szabályozza.
9. §. Nemzetgazdaság

(1) A nemzetgazdaság alapját az országterület természetes adottságai - természeti kincsei - és a honpolgárok önálló, felelõs gazdasági tevékenysége képezi.
(2) Az országterület természeti kincsei a szentkorona tulajdonát képezik, Ezek a javak: a termõföld, a víz - folyók, tavak, gyógy- és hõforrások - az energiahordozók, a levegõ, a különleges értékkel bíró környezeti (táj)egységek.
(3) Hasonlóképpen a szentkorona a tulajdonosa a nemzeti történelem során teremtett szellemi és kultúrális ja-vaknak. Ezek: az archeológiai és történelmi kutatások által feltárt ipar- és képzõmûvészeti tárgyak, irodalmi és zenei mûalkotások.
(4) A szentkorona tulajdonát képezõ természeti és kultúrális értékekre alapozott gazdasági és kereskedelmi tevékenységek a nemzetgazadaság stratégiai ágazatának minõsülnek.
(5) A szentkorona tulajdonát képezõ javak igénybevétele gazdasági tevékenység céljára csak a tulajdonos - tehát a szentkorona - engedélyével lehetséges. Az engedélyek kiadásáról a Koronatanács ajánlása alapján a T.T.-k döntenek.
(6) A szentkorona tulajdonát képezõ javak gazdasági kiaknázásához külföldi (nemzet- és országidegen) tõke bevonása lehetséges, de csak a (4)-ben lefektetett, engedélyezési eljárás alapján. A továbbiakat az alaptörvény, illetve a nemzetgazdaságra vonatkozó törvények szabályozzák.
(7) A magyar oktatási rendszer felsõfokú, tudományos intézményeiben szerzett szaktudás alapján elért egyéni eredményekkel, találmányokkal, felfedezésekkel kapcsolatban a szentkorona elõvételi joggal rendelkezik.
10. § Hûtlenség

(1) A szentkorona javainak kisajátítása, engedély nélküli igénybevétele bármely célra, különösképpen azok átjátszása külföldi (nemzet/országidegen) érdekeltségek kezére hûtlenségnek minõsül.
(2) Hûtlenség továbbá a 9. §. (6) pontjában megjelölt egyéni teljesítmények értékesítése a szentkorona elõvételi jogának megkerülésével.
(3) Hûtlenségnek minõsül minden, az A. szellemét sértõ tevékenység vagy magatartás, akkor is, ha nem sért törvényt s így büntetõjogilag nem megfogható.
(4) Különösen súlyos hûtlenségnek minõsül minden olyan tevékenység vagy magatartás, amely a M.A.K. nemzetközi érdekeit, tekintélyét, méltóságát sérti.
(5) Hûtlenségi vádat a Koronatanács emelhet, a T.T.-k és/vagy az államelnök ajánlása alapján, vagy anélkül. A hûtlenségi vádat a Koronatanács az OIT.-nek nyújtba be.
(6) A hûtlenség tényének megállapítása az OIT. ( 5. §) feladata.
(7) A hûtlenség megállapítása esetén az OIT. a vádlottat megfosztja állampolgárságától és kiutasíthatja az ország területérõl.
11. §. Nemzeti Média-Tanács

(1) A Nemzeti Média-Tanács (továbbiakban NMT.) feladata a mai média-káoszból az A. elveinek megfelelõ rendet teremteni.
(2) Az írott vagy íratlan történelmi alkotmányok - így a magyar is - általában sokáig kielégítõen biztosították a három klasszikus hatalmi ágazat - törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás - egymástól való függetlenségét, világos azonban, hogy nem terjedhettek ki a negyedik tényezõre, a tömegtájékoztatás, a média világára, amely csak a legutolsó száz év alatt vált önálló hatalmi ágazattá, amivel szorosan összefonódva érvényét vesztette a klasszikus hatalommegosztás elve is.
(3) A mai média-világban mesterien mesterkélt káosz uralkodik, amelyet egy meglehetõsen egységes, kicsiny, de magát intellektuálisan felsõbbrendûnek tartó, a magyarokkal és a magyarsággal szemben zsigeri gyûlölettel eltelt, maffia szerû csoport irányít, amely a félretájékoztatás, népbutítás, hagyomány- és erkölcsrombolás szándékát egyrészt a semleges tárgyilagosság, másrészt a szólásszabadság elvével álcázza.
(4) Ez áldatlan és nemzeti létünket egyre durvábban fenyegetõ állapot felszámolása érdekében az AN. feladata olyan kereteket teremteni, amelyek a médiális tevékenységeket az A. alapelveinek megfelelõen szabályozzák. Ehhez élesen el kell választanunk egymástól az akaratnyilvánítás, a tájékoztatás és a vélemény-nyilvánítás fogalmát. Ennek az elvnek az érvényre juttatása céljából hozandó létre a NMT, mint a média-világ legfelsõbb ellenõrzõ szerve, melynek felállítását, összetételét, hatáskörét és mûködését az alaptörvény szabályozza.
(5) A - ha nem is egységes, de egyértelmû - közakarat kialakításának érdekében az akaratnyilvánítás a nemzettest minden tagja számára nemcsak jog, hanem kötelesség is. E kötelesség maradéktalan teljesítését meg kell követelni a média-világ egészétõl s annak minden egyes szereplõjétõl is. Miután a média a közakarat kialakításához elsõsorban és leginkább a tárgyilagos és semleges tájékoztatással járulhat hozzá, ez elengedhetetlen követelmény mind a média egészével, mind annak egyes szereplõivel szemben is. A bizonyíthatóan szándékos vagy gondatlan félretájékoztatás ezért bûncselekménynek számít, s mint ilyen az elkövetõ médium vagy személy további médiális tevékenységtõl való eltiltásán túl is büntetendõ. A büntetés mikéntjét és mértékét az alaptörvény - vagy a média-törvény - szabályozza.
(6) A szigoran tárgyilagos tájékoztatás megkövetelése nem jelentheti természetesen a vélemény-nyilvánítás A.-ban lefektetett szabadságának beszûkítését. Megkövetelhetõ és következetesen megkövetelendõ viszont az egyértelmû határvonal feltüntetése a tények közlése és azok kommentálása, véleményezése, értékelése között: az olvasónak/hallgatónak/nézõnek mindig pontosan tudtára kell adni, mikor közölnek vele tényeket, illetve mikor szembesül egyes személyek vagy csoportok, szervezetek tényeket értékelõ véleményével. A két terület közötti határvonal szándékos vagy gondatlan elmosása bûncselekménynek tekintendõ s mint olyan büntetendõ (5) értelmében.

(7) Az állampolgárok tárgyilagos tájékoztatása elsõsorban a közszolgálati médiumok feladata, amelyek tájékoztatási tevékenységének semleges tárgyilagosságát a NMT különös gonddal figyeli és ellenõrzi. A közszolgálati médiumok közpénzbõl támogatásban részesülhetnek.
(8) Az A. természetesen minden polgár, testület, szervezet, egyesület vagy csoportosulás számára biztosítja a jogot a szabad médiális tevékenységhez. Az ilyen magán-médiumok közpénzi támogatásokban nem részesülhetnek, fenntartásukról a mûködtetõk gondoskodnak, s minden esetben világosan és egyértelmûen feltüntetendõ a médiumot fenntartó, vagy a médium mögött álló személy vagy csoport neve. A tárgyilagos tájékoztatás és a szabad vélemény-nyilvánítás között (5) szerint meghúzandó határvonal figyelembe vétele természetesen a magán-médiumok számára is kötelezõ. Visszaélések bûncselekménynek tekintendõk és mint ilyenek (5) értelmében büntetendõk.
(9) A tájékoztatás és véleményezés egyértelmû megkülönböztetésének (5)-ben lefektetett alapelve értelemszerûen vonatkozik a reklámipar termékeire is. Egy merõben új, átfogó, az A. szellemének megfelelõ reklám-törvény kidolgozása a T.T.-k egyik legsürgõsebb feladatának tekintendõ.
12. §. Népszavazás

(1) A M.A.K. állampolgárainak joga van népszavazást követelni, amennyiben úgy vélik, hogy választott képviselõik nem, vagy nem elegndõ és megfelelõ mértékben képviselik, esetleg éppen megsértik a polgárok érdekeit.
(2) A népszavazás módját és rendjét az alaptörvény szabályozza.
13.§. Ellenállási záradék

(1) A magyar nemzettest minden tagjának már az 1222-ben kibocsátott Aranybulla szerint: "...szabad... a hûtlenség minden vádja nélkül ellentállni és ellentmondani."
(2) A törvénysértõ hatalommal szembeni ellenállás e jogával élt a magyar nemzet a 18. század elsõ évtizedében (II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharcában), 1848/49-ben s végezetül 1956-ban.
(3) A magyar nemzet sorsát 1990 óta irányító politikusok - pártállástól függetlenül - valamennyien szándékosan vagy gondatlanul a romlás felé vitték az országot, álságos népszavaztatással és választási csalásokkal bekényszerítették Hazánkat az Európai Unióba, ami a nemzet érdekeinek végkiárusításával egyenlõ.
(4) A AN. ezek után kötelességének tartja, hogy az A. elfogadásával egy idõben ellenállásra szólítsa fel a nemzettest minden tagját!

Tunyogi Csapó Gábor