FotoMedia

Vásárhelyi Mária kritikája a jobboldali médiáról
2006. január 5.
Rengeteg baj van a balliberális médiával is, ám az legalább nem dezinformál tudatosan, nem hazudik és nem szélsõséges - véli Vásárhelyi Mária. A médiaszociológust saját elfogultságáról, édesapjáról és '56-ról is kérdeztük.

Jobboldali médiapitbullok
- Többször írta az Élet és Irodalomban, hogy a jelenlegi kormánynak nincs médiapolitikája, hanem pillanatnyi politikai és gazdasági érdekek határozzák meg döntéseit. Mit hiányol?
- Nincs átfogó koncepciójuk arról, hogy képzelik el a médiapiac mûködését. Nem a politikai akaratukat kellene ráerõltetni persze a médiára, hanem gondolniuk valamit a közszolgálati médiumokról. Az a szöveg, hogy ezek függetlenek, az porhintés. Ha már megalkották a politikai befolyást intézményesítõ médiatörvényt, mégiscsak képtelenség, hogy kizárólag annyit gondoljanak a médiáról: jól mûködik, ha õk maguk sokat szerepelnek benne. Az ORTT-ben és a közszolgálati médiumok irányító testületeiben - néhány kivételtõl eltekintve - pártkáderek ülnek, akiknek többsége nem ért a feladatához. Az MSZP és részben az SZDSZ ezeket a posztokat is a klientúra jutalmazására használja.
- A Fidesz négy évében Ön sokszor írt arról, hogy korlátozzák a sajtószabadságot. A ciklus közepén végzett újságírói vizsgálata szerint a többség soha ilyen rosszul nem érezte magát. Mit várt a szociálliberális koalíciótól?
- Hogy a politika hátrébb vonul a médiapiacon, a korábbinál fontosabb szerephez jutnak a szakmai szempontok, és a politikusok békén hagyják a közszolgálati intézményeket. Végre befejezõdik a pénzkiszerelés az MTV-bõl - már amennyi még maradt. De abban a pillanatban, amikor megkötötték a szerzõdést a Napkeltével, világos volt, hogy másról lesz szó.
A politikát a klientúra érdekli
- Mirõl?
- Saját politikai érdekeik képviseletérõl. A Napkeltében húsz ember forog vetésforgóban; felkészületlen mûsorvezetõk kérdéseire politikusok adnak üres válaszokat, nem felismerve, hogy ezzel többet ártanak maguknak és a politika maradék presztízsének, mint amennyi hasznuk származik ebbõl.
- A Fidesz-kormány idején gyakran bírálta a kormánypárti befolyást. Most ilyesmirõl nem ír.
- Közvetlen beavatkozást, kézi vezérlést nem érzek, bár néhány személycsere esetében nyilvánvaló a politikai nyomás. De nem az történik, ami a Fidesz idején, amikor gyakorlatilag a MEH-bõl irányították a közmédiumokat és terrorizálták a kereskedelmi csatornákat.
- Nem elfogult Ön?
- Nem hiszem. Bár az ORTT elemzéseivel sok szakmai problémám van, azért az alapvetõ tendenciákról tájékoztatnak, és megerõsítik azt, amit nézõként tapasztalok, hogy lényegesen enyhébb és áttételesebb a médiára nehezedõ politikai nyomás. A köztévével nem az a baj, hogy kiegyensúlyozatlan, hanem hogy a mûsorszerkesztés koncepciótlan, a mûsorok többsége unalmas. És az is vitathatatlan, hogy a mostani koalíció nem küldte a közszolgálati médiumokba a jobboldali médiapitbullok baloldali pandantjait - ha egyáltalán vannak ilyenek.
- Forró Tamás és Juszt László?
- Forró ma már nem a média problémája. Nem azt mondtam, hogy nem hoztak helyzetbe a kormánykoalícióval rokonszenvezõ újságírókat, de egyrészt ha ezt szakmai teljesítményük indokolta, akkor nem találok benne semmi kivetnivalót, másrészt olyan esetet nem tud említeni az elmúlt négy évbõl, amikor gyakorló rasszistákat, antiszemitákat, kirekesztõket neveztek ki a közszolgálati média vezetõ pozícióiba.
- A jobboldali médiát Ön elfogultnak és manipulatívnak írja le. A baloldali nem ilyen?
- Vannak minõségi különbségek. Önmagában az, hogy egy lapnak van saját szellemisége, az nagyon helyes. Ettõl azonban nem kell pártlappá válnia, megõrizheti függetlenségét, ami egy ilyen kis piacon nehéz, de nem megoldhatatlan feladat. Lengyelországban Adam Michnik lapja, a Gazeta a rendszerváltás óta õrzi piacvezetõ pozícióját. Nálunk mindkét oldalon van olyan lap, amely vállalja pártkötõdését - a baloldalon ilyen a Népszava, mégsem említeném egy lapon a pártbulletinként mûködõ Magyar Nemzettel.
- Nem mér-e kettõs mércével, amikor azt mondja, a jobboldali és baloldali média nem összehasonlítható?
- Õk mérnek kettõs mércével. Én vállaltan balliberális beállítottságú ember vagyok, de napestig tudnám sorolni a balliberális médiával kapcsolatos problémáimat. Elvétve látok jelentõs újságírói teljesítményt, tudom, hogy bizonyos ügyeket elhallgatnak, és érzékelem, hogy tehetséges fiatal újságírókat beszippantanak és megpróbálnak elszürkíteni.
- De minderrõl nemigen ír.
- A Horn-kormány médiapolitikáját sokat kritizáltam. Ám a balliberális újságírók nem lépik át a demokratikus játéktér határait, nem feszegetik a rasszizmus és az antiszemitizmus határait.
- A 2002-es kampány után ön a Nemzet pártosságát elemezte. A baloldali lapok nem válnak ugyanilyenné a kampányban?
- A vélemények elfogultsága más, mint az olvasó tudatos dezinformálása, a hazudozás és a politikai szélsõségek melletti kampányolás. Néhány hete Bayer Zsolt Gotovinát éltetõ cikket jelentetett meg - ez már a demokrácia és a humanizmus híveinek és ellenségeinek vitája.
- Másrészt a baloldalon is találunk példákat a rasszizmusra, a kommunista múlt relativizálására.
- A múlt relativizálása ugyanúgy divat a jobb-, mint a baloldalon. Ám míg a baloldal ma már inkább dugdosná "saját kommunistáit", addig a Fidesz a kirakatba teszi õket: Szûrös, Pozsgay, Csintalan mára arculatuk részévé váltak. Bár ettõl minden jobb érzésû embernek kifordul a gyomra.
- Visszatérve a lapokra: a baloldaliak se hemzsegnek a szoci kormány félrelépéseitõl.
- De még mindig kritikusabbak, és nem használnak olyan nemtelen eszközöket az ellenfél lejáratására, mint a jobboldali médiumok. A Nemzetben volt egy sorozat balliberális politikusok házairól, "Szép nagy házak" címmel. Ha az adott politikus háza nem volt elég pazar, akkor a szomszédét fényképezték le. Ilyet tényleg csak a kommunisták tettek, ez tudatos manipulálás. A média úgy mûködik, mint a párt ostora, kiadják, hogy kit kell kinyírni, és aztán: mindent bele! hajrá!
Varró Szilvia