FotoMedia

 Boldog Özséb
Zarándoklat az õsi Magyar Pálos Rend megújulásáért, Szent Koronánk uralkodásáért és

drága hazánk, Magyarország újjászületéséért



Szent zarándoklatra hívunk minden tiszta szívû, a Szent Szellemre nyitott magyar testvért 2006. január 20-21-ére, Pilisszántóra, Boldog Özséb sírjához, halálának évfordulóján ahol közös imával, engeszteléssel, virrasztással és liturgiával kérjük a magyar szenteket (köztük Boldog Özsébet), az összes pálos remetét és Nagyboldogasszonyunkat, Szép Szûz Máriát, a Szent Szellem által, hogy járjanak közben a mi Urunknál, Jézus Krisztusnál, a Világ Királyánál, hogy mentse meg hazánkat a halálos veszedelemtõl, gyújtsa meg újra a remény lángját és támassza fel az õsi Magyar Pálos Rendet.



A Magyar Pálos Rend rövid története

Boldog Özséb - a tatárjárást követõen, látva édes hazánk romlását - 1250-ben esztergomi kanonokként a Pilis hegyeibe vonult remeteségbe. A Kárpát-medence hegységeiben (így a Mecsekben is) már régóta éltek remeték, akiknek a szellemisége részben az egyiptomi sivatagi atyákra, részben pedig a szkíta táltos hagyományra vezethetõ vissza. Boldog Özséb a Pilisben látomásban részesült, ezért összegyûjtötte a szétszórtan élõ remetéket, majd a mai Pilisszántó mellett templomot épített. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend védõszentjévé az egyiptomi Thébai Remete Szent Pált választotta. A Szentszék 1308-ban hivatalosan is engedélyezte - pápai fennhatóság alatt - a rend mûködését Szent Ágoston regulája szerint, és egyben engedélyezte számukra a fehér ruha viselését, amelyet a lovagi hagyományokkal együtt - a közben megszüntetett - Templomosoktól vettek át.

A Rend ezután töretlenül fejlõdött egészen a török megszállásig, virágkora a XV. századra tehetõ, amikor Európában és a világon 8 provinciában kb. 300 kolostoruk volt, amelyekben átlagosan 10-12 szerzetes élt. A török hódoltság korának harcaiban fokozatosan felõrlõdtek, a Rend Budaszentlõrincen lévõ központját a törökök feldúlták, így a központ a Felvidékre került. Ennek az idõszaknak kiemelkedõ alakja volt Martinuzzi Fráter György bíboros, esztergomi érsek.

Buda visszafoglalását követõen a Pálos Rend ismét fejlõdésnek indult - a szerzetesek kiemelkedõ eredményeket értek el a tudományok és az irodalom területén (pl. Verseghy Ferenc, Ányos Pál és Virág Benedek) -, amíg II. József 1786-os minden tekintetben jogtalan rendeletével meg nem szüntette. II. József nem volt a Szent Koronával megkoronázva, így nem tekinthetõ magyar királynak, ráadásul a Rend életébe csak a pápának lett volna joga beleszólni. 1784-ben a Magyar Pálos Rend mûködésével párhuzamosan a pápa a lengyel király kérésére önálló Lengyel Pálos Kongregációt hozott létre Czestochowa központtal, melyet még Nagy Lajos magyar király alapított. Ez utóbbi azonban - mai állapotában - sem szellemiségében, sem gyakorlati aszkézisében nem tekinthetõ az Özséb által alapított Magyar Pálos Rend közvetlen folytatásának, mivel jelentõsen eltér az õsi Magyar Pálos Rend jellegzetességeitõl.

A magyar pálosoknak a Rend megszûntetése után 150 évig nem sikerült újra éledniük, csak 1934-ben nyílt lehetõség "a pálos lelkiség" hazatelepítésére Lengyelországból. A Rend õsi magyar szellemiségének kibontakozását azonban megakadályozta egyrészt a lengyel alárendeltség, másrészt a kommunista diktatúra, amely 1950 tavaszán ismét feloszlatta a Rendet. Ekkor hazánkban a pálos szerzetesek száma 38 volt, és bár nagyrészüket bebörtönözték vagy internálták (ketten közülük vértanúságot szenvedtek), a tagok toborzása titokban folytatódott, és így jött létre az un. klandesztin (titkos, rejtett) Pálos Rend. Kockáztatva a meghurcoltatást és a bebörtönzést a rejtõzködõ novíciusok és szerzetesek rendszeresen találkoztak, fogadalmat tettek, tanulmányozták a Rend történetét, titokban élték a pálos hivatást, és készek voltak arra, hogy átmentsék az õsi Rendet.

1956 után is tovább folyt a titkos Rend üldöztetése a kommunista állam részérõl, és amikor 1961 február 7-re virradó éjszakán Páter Bolváry Pál rendfõnököt letartóztatták, Páter Árva Vince (aki szintén az 50-es években, titokban lépett be a Rendbe) vette át a pálosok vezetését.



Páter Árva Vince és az õsi magyar pálos szellemiség

P. Árva Vince, aki élete fõ céljának az õsi magyar pálos lelkiség felélesztését és a Rend megújítását tûzte ki, 1932-ben született és 1959-ben végezte el a teológiát. Különbözõ kápláni helyek után - miközben aktív tagja és vezetõje a titkos Pálos Rendnek - 1968-ban Esztergomba kerül könyvtárosnak, majd 1970-73 között a Keresztény Múzeum igazgatója. 1976-ban került a márianosztrai plébánia élére, ezután 1982. augusztus 22-én a lengyelországi rendfõnök is megerõsíti a titkos Rend vezetésében. 1984-85 között a Római Magyar Intézet növendéke, ahol a Szentté Avatási Kongregációban diplomát szerez, és elkötelezett feladatának tekinti Boldog Özséb szentté avatásának elérését és az ehhez szükséges dokumentumok összegyûjtését.

A politikai rendszerváltáshoz közeledve mindent elkövet, hogy a titkos pálosok nyíltan gyakorolhassák tevékenységüket, és jogi rehabilitációban részesüljenek. Ennek érdekében felterjesztette Rómába a titkos pálosok névsorát, akiknek szerzetesi mivoltát a Szentszék 1989. május 20-án elismerte. (1992. február 17-én pedig a Legfelsõbb Ügyészség rehabilitálta a meghurcolt pálosokat.)

Idõközben a lengyelországi központú Pálos Rend természetesnek vette, hogy a Magyar Pálos Rend lengyel vezetés alatt fog újra indulni. 1989-ben 4 kolostorban indulhatott meg lengyel vezetés alatt a pálos élet, és ezzel egy idõben P. Máthé Pétert nevezték ki megbízott tartományfõnöknek. Közben a magyar állam "visszaadta" a pálosok tulajdonába a budapesti Sziklatemplomot, ahol csaknem 40 éves kényszerû szünet után, 1989. augusztus 27-én mutattak be újra szentmisét. A Sziklatemplom kinevezett igazgatója 1990-tõl Árva Vince, aki egyben a Rend országos gondnoka is lett. Ettõl az idõtõl kezdve kiélezõdött a feszültség a lengyel vezetésû Pálos Rend és Árva Vince között, aki fokozatosan döbbent rá, hogy õ nem az õsi - Boldog Özséb által alapított - Magyar Pálos Rendben van, hanem az eredeti szellemiségétõl és lelkiségétõl megfosztott (egyébként jóindulatú) lengyel pálosok között, akik teljesen be akarták olvasztani a magyar területet is.

Árva Vincét, aki az õsi Magyar Pálos Rend újjászervezését tartja élete fõ céljának 1994-ben számûzni próbálták a Rendbõl, és bár ezt Rómában - az "error invicibilis” (legyõzhetetlen tévedés) alapján - nem hagyták jóvá, de a Renden kívüli életet javasoltak számára. Ettõl kezdve különbözõ helyeken lelkipásztori szolgálatot látott el. Jelenleg Pilisszántón "számûzetésben” él és dolgozik, miután a Vatikán - a lengyel pálosok kezdeményezésére – 2004. május 28-án kelt határozatával kinyilvánította, hogy P. Árva Vince nem tagja többé a Pálos Rendnek. Ebbõl világosan látszik, hogy mind a mai napig a Magyar Pálos Rend jogtalan feloszlatásának rehabilitációja nem történt meg, és annak újjászervezõdését - P. Árva Vince elszigetelésével - éppen az a lengyel Pálos Rend akadályozza, amelyik 210 évvel ezelõtt a Magyar Pálos Rendbõl vette eredetét.



Az õsi Magyar Pálos Rend jellegzetességei

Egyértelmûen bizonyítható, hogy a Magyar Rendbõl kiszakadt lengyel ág fokozatosan veszítette el (érthetõ módon) az õsi magyar jellegzetességeket, amelyek a következõkben foglalhatók össze:

- a remeteség hármas jellege: az imádság, a magány és a vezeklés,

- erõs magyarságtudat,

- a mindenkori rendfõnöknek a Rend magyarországi központjában kell tartózkodnia,

- a pálos szerzetes elsõsorban nem magáért, hanem nemzetéért és hazájáért imádkozik és vezekel,

- az ima vezeti el õket a legmélyebb istenismeretre és a szeretetre, amely a legtökéletesebb szolgálat az Úr elõtt,

- a Rend életében központi helyen áll a Mária-tisztelet, és a szent õrangyalok segítségül hívása,

- szakadatlan rózsafûzér imádság, virrasztás és böjt,

- monostoraik többsége Mária kegyhelyeken épült,

- kritikus történelmi helyzetben mindig az elsõ sorban küzdöttek az ország függetlenségéért és szabadságáért.



A fentiekbõl következik, hogy az õsi Magyar Pálos Rend helyreállítása nemzetünk megmenekülésének és felemelkedésének kulcskérdése, ahogyan ez az õsi igazság már Pázmány Péter szájából is elhangzott:

"Et tu Hungaria, mi dulcis patria, cum Paulinis crescis, et cum itidem decrescis."

”Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.”



A zarándoklat programja

Január 20., péntek:

- a zarándokok legkésõbb 18.30-ra Pilisszántóra érkeznek: megközelíthetõ autóbusszal az Árpád-híd pesti hídfõjétõl, ahonnan a buszok Pilisszántóra 15.30, 16.30, 17.00, 18.00 kor indulnak.

A vonatok pedig a Nyugati pályaudvarról 15.35, 15.57, 16.33, 17.03 kor indulnak, amelyekkel Pilisvörösvárig jutunk, innen 7 km-es gyaloglással jutunk Pilisszántóra.

- 19.00: Szentmise a templomban, bemutatja P. Árva Vince

- 20.00: Imádság és virrasztás a templomban váltott csoportokban egészen hajnalig.



Szállás a közösségi házban, hálózsákot, meleg ruhát és egy napi hideg élelmet mindenki hozzon magával!



Január 21., szombat:

- 9.00: séta Boldog Özséb barlangjához

- 10:00-11:00: A szombat hajnalban induló zarándokok megérkezése Pilisszántóra

- 11.00: ünnepi Szentmise a templomban, bemutatja P. Árva Vince

- 12.00: Imádságok, énekek Boldog Özséb sírjánál, vezeti P. Árva Vince

- 13.00: Zarándoklat Pilisszentlélekre

- 18:00-19:00 Visszaérkezés Budapestre.



Szeretettel várunk minden jó szándékú embert és övéit, akik felelõsséget éreznek országunk jövõjéért!



2006. január 11.



Árva Vince baráti támogatásával:

Róbert lovag és a debreceni Szent László Kör