FotoMedia

 Mészöly-érintések
Idõ lopakodik bennünk, mi meg zavartan gyanakszunk, vajon nem az emlékeink között lappang-e a jövõ s nem a jövõ derít-e fényt az emlékeinkre. Milyen áthallás, eldöntöttség, rögtönzések világában élünk?
Nyolcvanöt éve született Mészöly Miklós, a legújabb kori magyar irodalom folyamatainak egyik meghatározó szerzõje, alakítója. Fél évszázadot átívelõ életmûve egyrészt érzékeny, pontos krónikája közelmúltunknak, másrészt egyéni megközelítésmódjával, eszköztárával új poétikai utakat jár be.

Elsõsorban prózaíróként gondolunk rá; szikár regényei közül talán a szenvedélyes érdekeltség drámáját feldolgozó Saulus, a Históriát vallató és az elbeszélés lehetõségeit szélsõségekig tágító-szûkítõ Film, az áttetszõ tudatokat tettenérõ Megbocsátás a legemlékezetesebb olvasmány. Kisprózája rendkívül változatos térképet rajzol regénynyi anyagot magában hordozó elbeszéléstõl (Magyar novella, Fakó foszlányok nagy esõk évadján, Sutting ezredes tündöklése) egészen a néhány mondatos történetforgácsig (Negyvenhat videoclip). Sajátos prózaegyüttesei: a Volt egyszer egy Közép-Európa vagy a Hamisregény újraolvastatják és átrendezik az életmûvet. A valóság ténytörmelékei (Pontos történetek, útközben) és a képzelet gazdagon rétegzett ráfogásai (Családáradás) egymásra íródnak ebben a tágas prózában.

Mészöly elégikus kirándulást tesz a líra átható tájain, valamint a dráma világa sem hagyja érintetlenül (Az ablakmosó, Bunker). Az írást lelki higiéniának tartja, errõl tanúskodnak (akár mûhelytanulmányként olvasható) esszékötetei is: A tágasság iskolája, az Érintések, A pille magánya, az Otthon és világ. Az önfeltárulkozást olyanynyira elutasító író olykor személyesebb vizekre is elvisz a szabadság kiszolgáltatott árterületén; ilyen Az én Pannóniám sajátos Mészöly-antológia vagy a Párbeszédkísérlet mélyinterjú.

A Mészöly-mondatokban egyszerre szikrázik a könyörtelen tömörség és a gondolatok mágiája. Mögöttük pedig az önmagával és környezetével szemben rendkívül szigorú, a viszonylagosság válságában megalkuvást nem tûrõ, mindenféle hamis ideológiát következetesen elutasító ember áll.

A Mészöly-opust kultusz és csend övezi. Több író mesterének és mércének, a szakma az irodalomtörténések tárgyalásakor megkerülhetetlennek tartja. Ugyanakkor a nem profi olvasók közül alighanem kevesen vállalkoznak a nagyobb befogadói munkára, az elidõzõ-lassú-törprengõ olvasásra.

Pedig érdemes belépni a Mészöly-szöveglabirintusba. Az újraolvasás igazi szellemi kaland, mert újabb viszonyítási pontokat jelöl ki. Problémáinkat újra és újra jelenbe forrósítja. Mindig válaszol. Érintve lehetünk.

N. TÓTH ANIKÓ