VISSZALAPOZÓ
A Nagy Könyv évében ugyan jó mérleggel zártak, mégis stagnáló piacot, „beállt“ viszonyokat várnak 2006-ban a könyvpiac szereplõi.
VISSZALAPOZÓA Nagy Könyv évében ugyan jó mérleggel zártak, mégis stagnáló piacot, „beállt“ viszonyokat várnak 2006-ban a könyvpiac szereplõi.
A Nagy Könyv évében ugyan jó mérleggel zártak, mégis stagnáló piacot, „beállt“ viszonyokat várnak 2006-ban a könyvpiac szereplõi. Az elmúlt 15 év sikertörténete, a magyar könyvpiaci konjunktúra megtorpan? Vagy – más olvasatban – csak elérte lehetõségei jelenlegi maximumát? Miközben stabil az üzletmenet, számos kérdés megválaszolatlan marad, például az is, mibõl éljen az író, a fordító? A hvg.hu visszatekint a könyvpiac tavalyi évére.
Hivatalos, de még becsült adatok sem állnak e pillanatban rendelkezésre a tavalyi összforgalomról, de nem csodálkoznánk, ha meghaladná a könyves iparág 2004-es, 58 milliárdos rekordévet. Ez alapján optimisták is lehetnének a piaci szereplõk. Ám a tavalyi év értékelését firtató körkérdésünkre udvarias válaszokat kapunk, a kiadók mintha azzal számolnának, vége lesz – Beckettel szólva - a szép napoknak.
„A fizetõképes vásárlói kapacitás nem növelhetõ a végtelenségig. Egyre több cím jelenik meg egyre kisebb átlagpéldányszámban, az egy címre jutó költségek megemelkednek, nehéz növelni a címenkénti nyereséget.” – válaszolja Tegyi Tímea az Európa Könyvkiadótól s szavaiból az olvasható ki, telítõdött a hazai könyvpiac.
Az Európa mindenesetre elõre menekült, a tavalyi év egyértelmû nyertesi közé tartoznak, hisz új, tõkeerõs többségi tulajdonos lépett be a képbe, Matyi Dezsõ, a terjesztés nagyágyújának, a Pécsi Direkt kft. vezérigazgatójának személyében, aki nem publikus összegért 80 százalékos részesedést vett a kiadóban. Sokak szerint igazából facelift-rõl van szó, a pécsi cég imázsépítésérõl. Meglehet, hiszen épp a véleményformáló értelmiség számára volt kevéssé kedvelt az Alexandrával azonosított cég. (Emlékezetes volt György Péter és Matyi Dezsõ éles pengeváltása még 2003-ban az ÉS hasábjain, amely az Alexandra csiricsáré boltjairól, agresszív és a sokszor nem túl magas színvonalat képviselõ sikerkönyveket elõtérbe helyezõ stratégiájáról zajlott.) A Pécsi Direkt – becsléseik szerint - tavaly 25 százalékkal növelte forgalmát, nem kis részben a vitatott Nyugati téri nagy könyváruháznak és a kiadói teljesítményének köszönhetõen.
Az Európa marketingese fentebb arra utalt, amit több év eleji értékelés is megfogalmazott: kevesen veszünk több könyvet. Meglepõ, hiszen elvileg a tavalyi év nagy, központi olvasásnépszerûsítõ akciója, a Nagy Könyv a vásárlókör szélesedésével is járhatott volna. Kolosi Tamás, a Líra és Lant kereskedelmi hálózat elnök-vezigazgatója, s a Magvetõ kiadó egyik tulajdonosa a Népszavában így értékelt: “(…) a piac stagnál. Nem segített ezen a könyv áfájának 12 százalékról 5 százalékra történõ mérséklõdése sem. A csökkenõ vevõszám mellett azonban megfigyelhetõ, hogy a vásárlók nagyobb összegben és több könyvet vásárolnak.” (Minden ötödik könyvet karácsonyra veszik; 2006.01.03)
Egy szegmens figyelemreméltó növekedést produkált 2005-ben, ez pedig az internetes könyveladások területe. „A piacvezetõ Bookline.hu forgalma hatszázmillió forintra ötszörözõdött, a Libri.hu-é (…) negyven százalékkal 150 millióra nõtt, az Alexandra.hu 184 millió forintos forgalmat könyvelhetett el, a Fókusz Könyváruháznál (…) az eladások húsz százaléka zajlik az interneten keresztül.” – írta értékelésében a Magyar Hírlap (Robbant a netes könyvpiac; 2006.01.06.)
“Minimális forgalomnövekedés volt tapasztalható, úgy látom, megállt a pozitív trend. A piac koncentrálódott, a nagy kereskedõk ‘megeszik’ a kicsiket, illetve a kis kiadókat. Egyre nehezebb a független kiadók helyzete.” – értékelt a hvg.hu-nak Kepets András, az Ulpius Ház vezetõje. Noha Kepets a Litera.hu kortárs irodalmi weboldalon úgy nyilatkozott, eddigi legjobb évük volt a 2005-ös, valami, úgy látszik, mégsem stimmel az üzletmenetben. Az utolsó mondatából kiolvasható: kiadójára gondolt, s az egyre inkább koncentrálódó hazai piacra.
A Pécsi Direkt – vagyis az Alexandra kereskedelmi lánc – az Európa Könyvkiadóban érdekelt, miközben az Alexandra kiadói tevékenységet is folytat, a Líra és Lantot egyebek közt a Magvetõhöz és az Athenaeum 2000-hez fûzik szoros szálak. A “sajátmárkás” kiadókkal pedig nyilvánvalóan kesztyûs kézzel bánnak a terjesztõ-mogulok, miközben a kiadói emberek évrõl-évre arról számolnak be, itt bizony a terjesztõk diktálnak. A farok csóválja a kutyát? Hogy a szerte Európában szokásos árrések nem ritkán kétszereséért dolgozó hazai terjesztõk (40-50 százalék) mit, milyen mennyiségben vesznek át, s hova juttatnak el: ezen múlhat egy kiadó adott évének sikere.
KÖRMAGYAR
Diktálni többféle módon lehet. Magyarországon bevett gyakorlat, hogy bizományba vesznek át könyvet a kiadóktól - vagyis azok csak sokára jutnak pénzhez – s olykor eltûnik a terjesztés útvesztõiben nem kevés könyv – tehát, hogy sokszor pontatlanok az elszámolások. Az Index.hu a tavalyi évet összegzõ írásában (A könypiac sötét oldala, 2005. december 22.) még azt is megpendíti, van vagy 10 százaléknyi könyv, amellyel a kiadók eleve úgy számolnak, hogy az „eltûnik” a terjesztõknél.
A fentebb emlegetett Ulpius Ház is fõszereplõ volt a tavalyi év kínos ügyei közé tartozó, késedelmes fizetésekbõl adódó „körbetartozás“-históriában, amelyet nyáron a Mûfordítók Egyesülete vitt a nyilvánosság elé. Egyes fordítók arról számoltak be, hogy kiadók, köztük az Ulpius, késedelmesen, vagy egyáltalán nem fizetnek a leadott fordításaikért. A krónikus nem fizetés a körbetartozásoknak tudható be, é a lyukfoltozó, tûzoltó jellegû kiadói mûködésnek. A terjesztõ nem fizet idõben a kiadónak, a kiadó nem fizet idõben a fordítónak, vagy a szerzõnek. Kepets András diplomatikus, amikor a történtekrõl kérdezzük: „A legtöbb terjesztõ késve, és számos részletre bontva fizet -a bizományosi konstrukció ellenére-, ami bennünket is érintett, és ezért mi is késtünk többször. Kivételként a Librit és a Líra és Lantot emelném ki, akik mindig napra pontosan, és egy összegben fizettek.” Lehet találgatni, melyik nagy mogult nem sorolta fel, mint precíz fizetõt. Bingo. A körbetartozókat amúgy tavaly is többnyir a karácsonyi eladások húzták ki a csávából, az éves összeladások 30-40 százalékát ebben az idõszakban regisztrálják.
Hogy miért éppen a fordítókkal lehet(ett) mindezt megtenni, az rejtély, de minden bizonnyal úgy voltak vele a kiadók, a sokat foglalkoztatott fordító észre sem veszi, hogy nem jön a pénz, annyi munkája van. Nos, a fordítók ügyvédi felszólításokkal bombázták a kiadókat, s ennek lett is eredménye, ám Nádori Lídia szerint még nincs minden rendben. „Javult a helyzet az elmúlt évekhez képest, de még mindig sokszor inkorrekt feltételekkel szerzõdnek a kiadók a fordítókkal" – ad helyzetképet a hvg.hu kérdésére a kortárs német nyelvû szépirodalommal foglalkozó fordító. Mint mondja, a fizetési feltételek sokszor nem tisztázottak, gyakran elõfordul, hogy megjelenéskor fizet a kiadó, miközben a fordító munkája a szöveg leadásával véget ér, s meglehet, hogy a megjelenésig akár évek telnek el. Gyakorlat az is, hogy a kiadók fordítási támogatásra pályáznak külföldi alapoknál, s a fordítókkal erre a pénzre szerzõdnek, de hallgatólagosan kevesebb a honor, mert a támogatást másra is költik. A fordítók – mint mondja Nádori Lídia – belemennek ezekbe a feltételekbe, mert ez is jobb, mint a semmi. Megjegyzi, ez az eljárás lassan talán már a múlté, ám ami a honoráriumokat illeti, a Mûfordítók Egyesülete az európai normák bevezetéséért küzd; a német rendszerben például szövegtípusonként más és más a konszenzusos minimum. A szépirodalomra vonatkozóan az Egyesület célja az, hogy a 25 ezer forint körüli ívenkénti (40 ezer leütés) díjat 30 ezer fölé emeljék.
A körbetartozásokkal és a késedelmes honoráriumokkal kapcsolatban a Magyar Könykiadók és Könyvterjesztõk Egyesülete (MKKE) nem szólalt meg. A könyves szakma szervezetének etikai bizottsága is van, de az sem adott ki állásfoglalást; talán nem lett volna felesleges ebben az iparági kérdésben valamilyen határozott elvi álláspont. A hvg.hu Zentai Péter László MKKE-elnököt is évértékelésre kérte, ám õ azzal hárította el a felkérést, az utóbbi idõben ezt már megtette különbözõ sajtóorgánumokban. Felhívtuk a figyelmét, hogy a körbetartozásokról szóló kérdésre is várnánk MKKE-reakciót ám erre a levelünkre nem válaszolt.
AZ ELTÖRT KORSÓ
Az MKKE-nél nem szívelhetik a kérdezõsködõket. A hvg.hu a tavalyi Frankfurti Könyvvásár eléggé megkérdõjelezhetõ színvonalú hivatalos magyar jelenlétének járt utána két cikkben is (Se koncepció, se dizájn; A Kis Könyv), de kérdéseinkre már akkor sem igen kaptunk választ a könyvkiadókat és terjesztõket tömörtõ egyesüléstõl. Többek között azt szerettük volna megtudni, tételesen mire költötte az NKA (Nemzeti Kulturális Alapprogram; ma már ismét Alap) támogatását az MKKE.
Ami a könyvpiaci támogatásokat illeti, tavaly sem csitultak a viták ezek mértékérõl és az elbírálás szempontjairól. Az NKA szépirodalmi kuratóriumát vezetõ Vámos Miklós író sokszor és változatos formában adta jelét nemtetszésének, a módszereket és a pénzügyi helyzetet illetõen. Mint a Népszabadságnak kifejtette (Újfajta irodalmi mecenatúra kell; 2005.05.12.), ha már olvasásnépszerûsítés, õ nem a Nagy Könyvre költötte volna az NKA pénzét. A támogatási struktúrákban, idehaza egyelõre még eretneknek számító gondolatokat fogalmazott meg. A lapban és egy kereskedelmi rádióban is felvetette, a kiadói, terjesztõi támogatásokat meg kellene szüntetni, hiszen itt profit orientált cégekrõl van szó és az Alap ilyen módon piaci folyamatokba avatkozik közvetlenül. Kicsi, periferikus, vagy non-profit kiadók esetében adó és járulék-kedvezmény volna a támogatás formája.
Kötetek árát lehetne támogatni, hogy így több olvasóhoz jussanak el, vagy – ami nálunk eddig is gyakorlat volt -, a megírást, vagyis a támogatási rendszer még inkább munkának ismerhetné el az alkotást.
2005-ben azonban a piac és a kultúra viszonyát érintõ elvi kérdésekrõl szóló vitát felülírta a sokat ostorozott maradványképzés, valamint az NKA vitatott, a normativitás felé lépõ folyóirat-támogatási szisztémája. A pályázó lapokat önrész felmutatására és auditálásra kötelezik, valamint arra, hogy versenyeztessék a nyomdákat, nyissák meg oldalaikat a reklámozók elõtt és mutassanak fel adatbázist az elõfizetõikrõl. Mindezt leginkább azért, mert nem egy lap esetében a kultúrafinanszírozás kényelmessé tette a készítõket, s nincs igazi elszámolási kényszer sem a pénzzel, sem a példányokkal.
A kulturális politika 2005-ben a maradványképzés barátságtalan gesztusa ellenére nem maradt érdektelen az irodalom problémái iránt. Már 2006-ra esett, hogy Bozóki András miniszter a Petõfi Irodalmi Múzeumban (PIM) új programcsomagot jelentett be. Egyik fõ pontja épp a PIM megújulása és újraszervezése: egyfajta nyitott irodalmi központ váik belõle, az író és olvasóközönsége ismerkedésének helyszíne, másrészt erõsödik gyûjtõ- és befogadó-intézményi jellege. A kortárs irodalom intenzívebb bevonása érdekében fõigazgató-helyettesi posztot hoztak létre: Dr. Wernitzer Julianna korábban többek között a bécsi Literaturhaus-ban is dolgozott.
A fordítástámogatást is végzõ Magyar Könyv Alapítvány koordinálásában létrejön az Irodalmi Export Iroda. Ez a változtatás beleillik a kicsi, mozgékony szakmai irodák felállítását elõmozdító új minisztériumi koncepcióba. Ilyen a Nemzeti Kortárs Könnyûzenei Exportiroda és a Nemzeti Kortárs Képzõmûvészeti Iroda is, s mindez abból a felismerésbõl adódik, hogy a nemzetközi kulturális piacon könnyebb (és olcsóbb) a magyar termékek piacra jutását segíteni, ha gyors reagálású, kis létszámú szakmai testületek végzik az információ adást, személyes kapcsolattartást fesztiválokkal, külföldi szervezetekkel, állami intézményekkel.
A Irodalmi Export Iroda célja a lefordított magyar irodalom hatékony terjesztése lesz, jelenlét a nemzetközi könyves és irodalmi eseményeken, naprakész adatbázisok gondozása, illetve irodalmi csereprogramok szervezése.
GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN
Van mit promotálni idehaza is. Nagy Könyv-játék ide vagy oda, az éves eladási listákat Dan Brown és a tavalyi nemzetközi könyvfesztivál díszvendége, Paulo Coelho uralták, ez utóbbinak már 250 ezer felett járnak a magyarországi eladásai. Még akkor is, ha a verseny élmezõnyében Gárdonyi Géza, Molnár Ferenc, Szabó Magda, Mihail Bulgakov, George Orwell, A.A. Milne neve szerepelt. A mai magyar irodalom is kitermelt fontos és sikeres mûveket 2005-ben, Spiró György Fogság címû mûve és Nádas Péter Párhuzamos történetek címû trilógiája szenzációt jelentettek, elõbbi tisztes eladási siker is, átlépve a húszezres példányszámot.
A februárban kezdõdött Nagy Könyv játék az ország lakosságának 91,5 százalékát elérte valamilyen módon. A Nagy Könyv-be, amelyen minden magyarul megjelent regényre lehetett voksolni, különféle programokkal 1400 könyvtár, 500 könyvesbolt 1300 iskola kapcsolódott be, a Top12-re 747.905 szavazat érkezett, összességében 2,5 milliónyi a játék egész folyamán. A Magyar Televízió pedig segítéségével javított valamint imágóján, a legnézettebb adások félmilliónyi nézõt vonzottak, s Rudi Zoltán tévéelnök a programot záró sajtótájékoztatón legalábbis az olvasottabb, tájékozottabb nézõk visszatérésérõl beszélt. A Magyar Könyvtárosok Egyesületének adatai szerint nõtt a gyerekkönyvtárak látogatottsága (volt, ahol 35 százalékkal többen iratkoztak be), és 17 százalékkal nõtt az összes könyvtári kölcsönzések száma.
Nagy Könyv - nagy pénz?
A Könyvtárellátó Kht. (KELLÓ) és az Magyar Televízió Rt. (MTV) összefogásával valamint a Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA) és az Országos Rádió- és Televízió Testület (ORTT) támogatásával megszületett program összesen közel 900 millió forintos költségvetéssel indult, melybõl a programot közvetlenül lebonyolító Programirodának 485 millió forint jutott, ebbõl 405 millió forintot az NKA biztosított, míg 50 milliót a Szerencsejáték Rt., további 30 millió forintot pedig a Magyar Telecom adott támogatóként. Az ORTT pedig 300 millióval, azaz 12-szer 25 millió forinttal támogatta az irodalom népszerûsítésére kiírt pályázatán A Nagy Könyv legjobb 12 mûvének televíziós megvalósítását. A telefonos/SMS szavazatokból befolyt bevételt a Nagy Könyv Programiroda a könyvtárak támogatására fordítja.
(Forrás: anagykonyv.hu)
Az olvasásnépszerûsítés úgy látszik, csak a mecénások körében nem sikerült: 2005-ben megszûnt remekmûvek díjazására létrejött Magyar Irodalmi Díj, amely ötmillió forinttal ismert el fontos irodalmi teljesítményeket évente. A támogató cégek kivonultak belõle, s új mecénások egyelõre nem akadtak.
Kapcsolódó cikkek
- Korda György arénás retróvonatáról nemigen volt leszállás (index.hu)
- Csák János: A Zeneakadémia oktatási, kutatási és nemzetközi teljesítménye siralmas (index.hu)
- Demeter Szilárd: Volt egy hatszemközti beszélgetés a Karmelitában (index.hu)
- Még sohasem volt ilyen: együtt lépett fel Presser Gábor és Szörényi Levente (index.hu)
- Németh Alajos maradt az Artisjus elnöke (MTI)
|