FotoMedia

 2006. február 12.
Végül is elõnyben volnánk azokkal szemben is, akik a demokrácia, avagy a szólásszabadság nevében rendre kioktatnak minket. Merthogy 1568-ban Európában elõször a Tordai országgyûlésen kimondottuk a vallásszabadságot. A különféle keresztény irányzatokon túl tulajdonképpen kijelentettük, hogy bár egy az Isten, neveztessék akár Allahnak, Jahvénak, vagy Devrának, netán kimondhatatlannak, csak a Hozzá vezetõ ösvények különbözõek, de ez nem oszthatja meg az emberiséget. Lelkileg hatalmas, önmagában bízó nép, gondolata ez. Nem kéne, szabadna elfelejteni, hogy mi valamikor, eme erkölcsi magaslatról -csak lezüllesztettek minket- többet tudtunk az etikus demokratikráciáról, mint a mostani kirabló nyugati elpogányosodott, haszonelvû demokráciák.

Még akkor is, ha történelmi csatáink folyamán gyakran kiálltottuk, tehettük, hiszen Szent István által a Szent Szûz oltalmában ajánlottan cselekedtük meg, egyedül a világon, megmaradásunk érdekében kiálthattuk: Jézus segíts! Kérve, hogy áldassanak meg a magyar fegyverek az Igazság védelmében. Mert történelmünk folyamán azért csak kiderült, ha máskor nem, napjainkban, hogy a magyarságnak is lehet - nemhogy lehet - de van is történelmi Igazsága.
És itt nemcsak a Trianoni igaztalanságra gondolok. Volt is, van is más is. De az is tény, akár ellenünkben is, mások más nevû istenhez fohászkodtak, áldja meg fegyvereiket.

Ebben eredendõen közösek vagyunk.
Amiben nem: az Isteni parancsolatok megõrzésében. Mert akadnak népek, amelyek az emberi, isteni értékek mellett kitartanak konokul, s talán éppen ezért nem tûntek még el a föld színérõl, ezért nem lehetett leigázni õket, megtörni, egymás ellen kijátszani.
Hiszen kiderült a történelmi folyamatokból, hogy aki nem adja fel az eredendõ erkölcsi értékeket, kapaszkodókat, azzal nemigen lehet mit kezdeni.

Ott megbukik az a demokrácia álorcájában meghirdetett újgyarmatosító kampány, amelynek leplezetlen célja, új piacok szerzése, a nemzetek önrendelkezésének megszüntetése által.

S ez már lélektani háború is.
Itt válik el, ki a gyenge, s az erõs. Avagy a bárgyún hiszékeny, az önfeladó, mint mi.
Nálunk az idõk tanúsága szerint, mindennemû blaszfémia, büntetlenül elkövethetõ és rendre el is követtetik. Már a Tilos-rádiós provokáció óta is.
Legújabban film jelent meg arról, hogy Mária miként részesítette testi örömökben a Vatikáni Svájci gárdistákat.
Volt e film ellen akár tüntetés? Nem! Azért merik megtenni. Meg azért is, hiszen itt már csak egyedül a Kárpát-medence szerencsétlen zugában, az Igazmondók fejére billogokat lehet sütni, s ezzel a tiltakozóknak végük.

E sorok írója is így járt, amikor a Szent István hazájában, a kereszténység kiirtása ellen protestált. Meghurcolták, rasszistának bélyegezték alaptalanul, miközben a magyar nép hallgatott, na és az egyház is.

Amelybõl máig érvényes békepapjai, besúgói, egy rosszul értelmezett, túlélési intézményt konstruáltak, amelyben már Mindszenti hercegprímás jellemereje sem fért bele, hát így nem is menthette meg, akár egy Paskaival szemben.
Mindezt nem lehet olyan egyszerûen lenyelni, mint az ostyát. Akik mindezek tudatában cselekszik meg, váljék egészségükre! Szerintem káros.
Mi magyarok -és nem csak a legutóbbi népszavazáson- az elcsatolt testvéreink kapcsán megrendezett népszavazáson, el- illetve megbuktunk. Szinte egyedül a világon. Mert rajtunk kívül, mindenki más ragaszkodik a saját hitéhez, illetve a megfogalmazott erkölcsi parancsokhoz.
Például, mint Afganisztán, Irak vagy Irán, ahol Mohamedre tett minden megjegyzés, fõként, ha nyegle, halálos bûn. Mintahogyan a testvérárulás az elnyomó idegen hatalmakkal történõ kollaborálás is.

Ezeket a népeket azért nem sikerült sem meghódítani, sem megvenni, mint a magyarság egy részét, mert hogy, nem ismerték el az árulást, tehát a testvér odadobálását, mint ahogy a hitük kapaszkodóinak lerombolását sem. Igazuk van.
A pénz mindenek fölötti hatalmában hívõknek régen vége lesz, meg fognak bukni, amikor õk még nem. Az õ véleményük egyértelmû, nincs kettõs mérce.
Nem lehet – már csak teremtésileg, avagy szólásszabadságilag sem - megkülönböztetés, például a népirtások között, merthogy a Fenntvaló elõtt, egyenlõek vagyunk. És ez a lényeg.

Mikor Allah nevében tiltakoznak világszerte, be kell lássuk, az egyenlõ elbánás elvéért harcolnak, és ami fõ, hogy meg is merik tenni.

Ne csak vakulj, tanulj is magyar! Ugye érted?! Gyáva népnek nincs hazája - mondta Petõfi. Mostanában már megint mások, helyetted a bátrak, magyar nép. Meddig még?

(lejegyezte : Benedekfalvy)