FotoMedia

Szlovákiai koncertturnéra indul a Balázs Elemér Group, az elsõ állomás Kassa lesz április 25-én
Balázsék azonban csupán ugródeszkának használják a népdalokat, úgy bánnak az ismert motívumokkal, mint valami kifestõ fehéren hagyott felületeivel. A körvonalakat respektálják ugyan, az ábrákat viszont úgy színezik ki, ahogy nekik tetszik. Elhangzik egy-egy ismert dallam, ám a továbbiakban sokkal érdekesebb lesz azt figyelni, mivé „fajul” az adott motívum néhány improvizálásra hajlamos zenész tolmácsolásában, akik képesek túllépni a merev mûfaji konvenciókon, egyéni hangzásvilágot hozva létre.
Szalóki Ágnes és Palya Bea képviselik a népi vonalat a lemezen, mindketten a két mûfaj közötti légüres térbe fészkelték be magukat, tudatosan kerülik a „népies” frazírozást, inkább afféle nyersanyagnak tekintik az alapmotívumokat. A nõi énekhangok éles kontrasztban állnak a férfihanggal, Winand Gáborról ugyanis bármit el lehet mondani, csak azt nem, hogy e projektet megelõzõen bármilyen kapcsolata lett volna a népzenével. Winand egyedülálló hangjának köszönhetõen a mai magyar dzsesszélet talán legtöbbet foglalkoztatott énekese, dolgozott egyebek mellett az ESP Grouppal, a Trio Stendhallal, Gadó Gábor egykori Joy nevû zenekarával, Vukán György CAE triójával, valamint a Class Jazz Banddel. Elsõ szólólemeze, a Corners of my mind az év lemeze lett Franciaországban.
A Magyar Népdalok címû lemez megjelenése elõtt a népzene akkora távolságra volt a dzsessztõl, mint mondjuk a techno a kortárs komolyzenétõl, azaz elsõ hallásra feloldhatatlannak tûnik az ellentét. Ám ha valaki „meghallja” az underground elektronikus tánczene és a kortárs komolyzene markáns vonulatának számító minimál közötti összecsengéseket, máris érti, mivel kísérleteznek Balázsék. Arra is kíváncsi lennék, hogyan reagál egy mit sem sejtõ, csupán a cím alapján döntõ vásárló, amikor odahaza felteszi a lemezt, és autentikus magyar népdalok helyett „borult” improvizációkat, merészen kalandozó gitárszólókat és zongorafutamokat, valamint elszabadult, bonyolult ritmusokat kap. Megpróbáltam szûz füllel hallgatni a produktumot, és el kell ismernem, hogy a dolog mûködik, a két tábort be lehet csalogatni ugyanabba a klubba, és esély van arra, hogy a koncertet követõen a táncházak törzsközönsége keresni fogja Balázsék lemezeit, a dzsesszisták csápjai pedig kinyíljanak a folklór felé.
Balázs Elemér hatévesen kezdett ismerkedni a dobokkal, és 1988-ban már a budapesti Jazzkonzervatóriumon is túl volt. A magyar dzsessz élvonalának keresett dobosa lett, többek között Szakcsi Lakatos Béla és Babos Gyula parrtnereként. Pat Metheny, a legendás dzsesszgitáros a következõket nyilatkozta róla a kilencvenes évek végén: „Úgy gondolom, Elemér az egyik legjobb dobos ma a világon. Képes minden zenei pillanatot belülrõl hallani, muzikalitása, finomsága és spontán döntéshozó képessége révén minden vele játszó zenész számára lehetõvé teszi, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. Csodálatosan üti meg hangszerét – mindig élvezem, ha alkalmam nyílik vele muzsikálni, illetve játékát hallgatni.”
Rendkívül aktív muzsikus, zenekarával párhuzamosan több mint ötven lemezen mûködött közre, tehetségén és szakmai felkészültségén túl nem mindennapi sokoldalúságát is bizonyítva. A dzsessz szinte valamennyi irányzatában otthonosan mozog, ezért gyakran szerepel neves külföldi szólisták oldalán.
Leújabb merész kísérletét, két mûfaj összeházasítását legközelebb április 25-én hajtja végre a kassai GeS klubban, ahol a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének társszervezésében kezdetét veszi a Balázs Elemér Group szlovákiai koncertkörútja. A turné további állomásai: 4. 26. Eperjes, 4. 27. Bártfa, 4. 28. Besztercebánya, 4. 29. Ipolyság, 4. 30. Kürt, 5. 1. Komárom.
JUHÁSZ KATALIN