FotoMedia

 Magyar nemzeti hiphop és Szép vagy gyönyörû vagy Magyarország az ARC-kiállítás monszun miatt elnapolt megnyitóján, ahol cigánycsaládok technósított cigányzenére mozogtak. A koncert szervezõi külön is üdvözölni akarták a "fekete gidát", de a lány már nem tagja az R-Go-nak. Délután még nagyon úgy festett, hogy esni fog az esõ a csakazértis megtartott ARC-koncerten, de a monszun ezúttal szerencsére elmarad, tiszta ég alatt lavírozunk a színpad felé az egyik plakáton olvasható "Jamaika a jamaikaiaké" nyelvtörõvel küzdõ látogatók között a Felvonulási téren. A színpadon a kultúrházas Galamb próbálja magasra emelni a hazaszeretet és a tolerancia fáklyáját, de a közönség nem kifejezetten fogékony a "Szeretsz itt élni?" Igen!" "Biztos?" "Igen!"-típusú interakcióra, amit mondjuk meg is értünk. Az igazság az, hogy a mûsorvezetõt a közhangulat nagyobb darab képviselõi sokszor legszívesebben lezavarnák a színpadról egy-egy "Szevasztok bringások! Szevasztok autósok! Szevasztok szõkék! Szevasztok barnák!"-jellegû monológ közepén. Õk nem erre jöttek, hanem Ricsére, és nem kíváncsiak arra, hogy pár reklámos éppen divatba akarja hozni a hazaszeretetet. Olyan, mint a szerelem A nézõtéren egy tût sem lehetne leejteni, már amennyiben az a tû három méteres, más szóval ritkásan vannak. A közönség jelentõs hányada gimnazista lány, csuklójukon Sziget-hetijegy, talán õk alkotják a Bëlga rajongótáborát. Érdekes egyveleg jött különben össze a szakadt, baboskendõs ricsésektõl a konszolidált családokon keresztül a munka után kinézõ reklámos-multis harmincasokig. Némi tökölõdés után elõkerül az elsõ zenekar, a Bëlga, lenyomnak pár slágert, Királyok a házban, Magyar nemzeti hiphop, Politikus Boogie, közben azon tûnõdünk, mennyiben zavarja õket, hogy Gesztiék az idei pályázat imidzséhez szemérmetlenül merítettek az õ pár évvel ezelõtti nemzeti hiphop ötletükbõl. Láthatólag nem nagyon. Utánuk Orsós László Jakab, a New York-i magyar intézet vezetõje beszél arról, hogy a hazaszeretet olyan, mint a szerelem, ha valaki folyamatosan bizonygatja, akkor az biztosan nem õszinte, és az ilyeneket õ szívesen nevezné hazaárulónak, de nem teszi. Majd a Balkán Fanatik jön technónépzenéjével, Csináld, csináld, jól csináld, és az este fõ attrakciója, Oláh Ibolya és a Budapesti Ifjúsági Kórus a Magyarország címû szám õsbemutatójával. A dalt Geszti Péter írta, és nagyobb összegben mernénk fogadni, hogy napokon belül nem lehet majd úgy végigtekerni a rádión, hogy valahol ne ez szóljon, pláne hogy a huszadikai tûzijáték elõtt is el fog hangzani. De ez nem baj, a dal rendben van, már lehet is rá forgatni az országimázsfilmet. Boldog szép napok A szünetben a videópályázat legjobbjait lehet megtekinteni (a mezõny leghumorosabbnak mondott filmjében egy õsember gitárpengetõt pattint kõbõl), illetve a TÁP Színház Etchno címû mûsorából ad elõ részleteket. A technóalapra rálapátolt cigányzene leginkább a megjelent roma családokat mozgatja meg, öröm nézni. Amit viszont nem akkora öröm nézni, hogy produkciók között reklámok mennek a kivetítõn, teljesen felesleges ennek a pár ezer embernek az idegeit ilyesmivel nyúzni. Mivel minden zenekarnak csak fél órája van, a Beatrice rögtön egy közönségénekeltetõs számmal kezd, Azok a boldog szép napok, ég veled. Az egész zenekar gumimaszkban lép színpadra, ami a XX. század címû szám elsõ soránál ("Magyar vagyok, magyarnak születtem") kerül le róluk. A slágerparádé után a közönség fele haza is megy, persze már fél tizenegyre jár, el kell érni az utolsó BKV-t. Pálmafás himnusz Az R-Go-ra így már nem sokan maradnak, pedig a zenekar pálmafás színpadot is épített. A mûsorvezetõ a fellépés elõtt bemondja: szerették volna külön is üdvözölni a színpadon az R-Go "fekete gidáját", aki nem léphetett színpadra a Magyar Szigeten, de mint megtudták, a lány már nem tagja a zenekarnak. A pálmafák a koncert végére egészen furcsa jelentéstani viszonyba kerülnek, amikor a ráadás elõtt elhangzik a Szép vagy gyönyörû vagy Magyarország-ból pár taktus, és egy, az elcsatolt területek felett búslakodó vers egy gyerek elõadásában. A ráadás Ballag a katona alatt Szikora egy második világháborús, angyalos-címeres gyalogsági zászlót lenget, a szám végi gitárszóló pedig nem más, mint a Himnusz, ami alatt bejön a két gida, egyiküknél lyukas trikolór, másikuknál fehér zászló. Kicsit elkezdünk haragudni azokra, akik elhasználták a szürreális szót, így most erre nem tudunk mit mondani, pedig mi a szürreális, ha nem ez? A koncert után beszivárgunk a színpad mögé, ahol még ott üldögélnek Szikoráék az egyik öltözõsátorban, hogy megkérdezzük: miért nincs már a zenekarban a félig magyar, félig kongói lány, de sem az énekes, sem a zenekar menedzsere nem akar most ezzel foglalkozni. Szalai Balázs