FotoMedia

 Felavatták a XII. kerületi turulszobros háborús emlékmûvet
Felavatták és felszentelték a XII. kerületi II. világháborús emlékmû sok vitát kiváltó turulszobrát szombat este a Böszörményi és az Istenhegyi út keresztezõdésében létesült új park közepén. Bár a szobrot a közeljövõben lebonthatják, Mitnyan György polgármester errõl hallani sem akar. Identitáskeresõ magyarok és második világháború nácik nélkül.
Este hatkor már tömve van a tér, pár ezren lehetnek. A tömeg összetételérõl a következõ megfigyeléseket teszem: a nemzeti színû és a - kizárólag a szélsõjobboldali tüntetéseken látható - árpádsávos zászlók aránya 2:1. Nincsenek rossz lábú nõk rövid szoknyában, de hosszúban igen. Több az idõs, mint a fiatal.
(Az avatáson való részvételre a polgári körök és a szélsõjobboldali közösségek buzdítottak, még a XII. kerület hivatalos honlapján sem találni információt a szoboravatásról.)
A fõszerep az áldozatoké
A rendõrség nagy erõkkel vonult ki, és kamerával figyelték a tömeget. Azt nem tudjuk biztosan, hogy a rendõrségi furgon belsejében nem Lamperth Mónika belügyér kezeli-e személyesen a kamerát irányító joystickot, mindenestre az MSZP és az SZDSZ lemondta a korábban tervezett ellentüntetést, nagy izgalomra nem is számítok.
Lányi Zsolttal (volt kisgazda) együtt dúdolom önfeledten a helyi rézfúvósok által játszott katonaindulókat, eközben a számok között a konferanszié szerepét ellátó színész, Tóth Tamás bemondja, mindenki tartózkodjon olyan cselekedetektõl, ami az emlékezést megzavarhatja, mert ez nem aktuálpolitikai rendezvény.
Pedig nehéz elvonatkoztatni attól, hogy hetek óta a politikai viták egyik állandó témája a turulszobor-állítás. Azon sem lennék meglepve, ha a mostanában a magyar eredetmondáról írt iskolai dolgozatok osztályzatai messze felülmúlnák a sokéves átlagot, annyit hallani Emesérõl és Anonymusról, a nyilasokról és a Nemzetbiztonsági Hivatalról. Ezeknek/Nekik mind volt valami közük a turulmadárhoz.
Rákosi és a szovjetek
Himnusszal kezdünk, aztán Regéczy-Nagy László, a Történelmi Igazságtételi Bizottság elnöke ragadja magához a mikrofont (költõi túlzás). Ha életemben tõle hallanék elõször a második világháborúról, akkor a következõképpen tudnám átadni az utánam jövõ generációnak a történteket:
Sokan meghalnak, omlottak a házak, az emberek. Eközben: Rákosi Mátyás leendõ magyar diktátor a fogságban Moháccsal súlyosbított Trianonról beszél (felzúdul a tömeg), majd jönnek az ázsiai hordákból álló szovjetek és elfoglalják Budapestet évtizedes igába kényszerítve a magyarokat fejét. Miután a magyarok feje kiszabadul az igából, a magyarok egyik fele valami érthetetlen okból továbbra is a vörös mundért védi, és dühösen tiltakozik a hazaszeretet ellen, amit a magyarok másik fele viszont érez ("Nincs még ilyen ország Európában"). A magyaroknak ez utóbbi fele most látja elérkezettnek az idõt, hogy kifejezze identitását, amit a turulmadár jelképez. A magyarok elsõ fele eközben pedig a nemzet nevében beszél, alaptalanul, mert nincs meg benne a haza szeretete. (Vastaps, ujjongás.)
Lyukak a történelem szövetén
Regéczy-Nagy után következik Mitnyan György. A polgármester - miként Régczy-Nagy is - az elején közli, nem akarja, hogy szavait félreértsék, ezért papírból fogja olvasni beszédét. Ezt a gesztust nem teljesen értem, talán a szöveget egyeztették a kormánykoalícióval is.
A polgármester beszéde - annak ellenére, hogy az aktuálpolitizálás nem kívánatos a rendezvényen - arra keresi a választ, hogy miért pont második világháborús és miért pont turulos az emlékmû.
Az elsõ kérdésre gyors a válasz: a kerület háborús áldozatainak nincs igazi emlékmûve. Ami van, az az I. kerületben található és elsõ világháborús. A kerület ezzel a gesztussal 1132 katonai és polgári áldozatára emlékezik.
"Mit jelent a turul?" - teszi fel a második kérdést Mitnyan György, és válaszol: a magyar eredetmítosz fõalakja, megjelenik Anonymusnál is, a turul és Emese nászának gyümölcsei a magyar honfoglalók. Innentól kezdve mint katonai jelkép több helyen feltûnik, például a Nemzetbiztonsági Hivatal címerében ma is.
Arról viszont, hogy a turul 1918. után az irredenta mozgalmak jelképévé, majd a nyilaskereszt és a kaszáskereszt mellett az antiszemita, fasiszta csoportok jelképévé vált, egyetlen szó sem esik. Miként az is furcsa, hogy egy második világháború emlékmû szoboravatáson sem a magyar nyilasuralomról, sem a német, náci megszállásról sem hallani.
Mitnyan Göncz Árpádot idéz
Mitnyan inkább példákkal támasztja alá a turulmadár létjogosultságát: Erdélyben számos faluban áldozati emlékmû, de van belõle a XXII. kerületben is, és szó esik a tatabányai szoborról, amit 1992-ben Göncz Árpád köztársasági elnök avatott újra. "Jó, hogy itt van velünk. [...] a turul véd meg a szélsõjobboldal kísértésétõl" - idézi Gönczöt a polgármester, majd végigtekint a az összegyûlteken. Majd avat, és lehull a lepel Szmrecsányi Boldizsár szobráról.
Nem vagyok mûértõ, ezért megelégszem és többnyire egyetértek azzal, amit Mitnyan György olvas fel a Budapest Galéria által a szoborról írt mûvészeti szakvéleménybõl: a szobor a kánonnak megfelelõ, a szárnyívek borulása dinamikus, van benne a nemzeti birodalmi nagyságból és a turul tündérmesei jellegébõl.
Ki hazudik kinek?
A szobrot egy katolikus és egy evangélikus pap szenteli föl, majd jönnek a koszorúzók: Mitnyan György, Lányi Zsolt és még sokan mások, MIÉP-es Bocskai-mentében, de az újonnan alakult szélsõjobboldali szövetség másik szárnya, a Jobbik vezetése is koszorúz.
A kordont hét óra körül nyitják meg, és miközben az emberek gyertyákat gyújtanak és virágokat visznek a szobor elé, megkérdezzük Mitnyan Györgyöt, tényleg le kell-e majd bontani a szobrot.
"Ünnepelünk, ilyen kérdés most nem hangozhat el" - válaszolja a polgármester, majd közli, hogy nem igaz, hogy a Fõvárosi Közgyûlés nem engedélyezte a szobor felállítását, és amit errõl a sajtó mond, hazugság. Arról sem hallott hivatalosan Mitnyan semmit, hogy a szobrot le akarnák bontani. Attól pedig nem fél, hogy szélsõséges csoportok majd itt fogják megünnepelni Adolf Hitler születésnapját, mert az önkormányzat nem fogja õket engedni a szobornál gyülekezni.
"Mitnyan György hazudik" - mondja késõbb az Indexnek Schiffer János. A fõvárosi alpolgármester szerint igenis döntött a Fõvárosi Közgyûlés arról, hogy a szobor nem állítható föl. Errõl egyébként jegyzõkönyv is tanúskodik, a határozatot 17-en támogatták, 31-en ellenezték, 2-en tartózkodtak (a 68 tagú közgyûlés határozatképes volt).
A megzavart nyugalom
Az egyik fõ érv egyébként a közgyûlésben a szobor ellen az volt, hogy mint elsõsorban katonai jelkép nem alkalmas a kerületi, fõként civil lakosok lemészárlására való megemlékezésre. (A lakosokat szovjetek és turulban feszítõ nyilasok egyaránt gyilkolászták.) Schiffer szerint a kerületi jegyzõ már megkapta a Közigazgatási Hivatal errõl szóló értesítését, tehát a bontás - az ünnepek után - megkezdõdhet.
Mindezek után csoda, hogy a helyszínen teljes volt a zûrzavar? Bár Mitnyan a kérdést elhárította, mondván zavarja a nyugalmat, távozásomkor a tömeg több, élénken beszélgetõ csoportra bomlik. Néhány elkapott mondatfoszlány: "Nem fogják lebontani!", "Hát de most mondták a tévében, fél órával ezelõtt, hogy lebontják!", "Csináljunk már valamit!", "Szervezkedjünk, szervezkedjünk, az nem lehet, ez olyan szép!"
Tamás Bence Gáspár