Pinteré az irodalmi Nobel-díj

2005. október 16. vasárnap hvg
Nyomtatás
HAZATÉRÉS
Harold Pinter angol drámaíró kapta az idei irodalmi Nobel-díjat - jelentette be Stockholmban csütörtökön kora délután a svéd királyi tudományos akadémia.
HAZATÉRÉS
Harold Pinter angol drámaíró kapta az idei irodalmi Nobel-díjat - jelentette be Stockholmban csütörtökön kora délután a svéd királyi tudományos akadémia.
Pinter 1930-ban született, egyes források szerint portugál, más találgatások szerint magyar felmenõkkel bíró családban. Drámaírói pályája 1957-ben kezdõdött, elõtte éveken keresztül Angliában és Írországban volt színész.
Indoklásában az akadémia kiemeli: Pinter olyan író, aki "darabjaiban feltárja a hétköznapok fecsegése alatt tátongó mélységeket, és behatol az elnyomás zárt tereibe". A szerzõ, aki október 10-én töltötte be 75. életévét, drámák mellett számos rádió- és tv-játékot is írt. Pinter nagyon is ismert a magyar közönség elõtt: drámái magyar nyelven is ismertek, olyan darabjait, mint a Hazatérés, az Étellift, a Születésnap, A szeretõ, nálunk is nagy sikerrel játszották a színházak. A hetvenes évek óta Pinter az irodalmi munkásságán kívül az emberi jogokért való kiállásáról is ismert.
Pinter - ahogy a Nobel-díj bizottság honlapja méltatja - lecsupaszította a színházat legalapvetõbb elemeire: zárt tér, kiszámíthatatlan párbeszéd. Pinter darabjait az abszurd drámából levezetve értelmezték, de a késõbbiekben - sokkal pontosabban - a "fenyegetettség drámáiról" beszéltek. Az író bepillantást enged a leghétköznapibb párbeszédek mögött megbúvó alá-fölérendeltségi viszonyokba. A Pinter-alakok önvédelembõl valamiféle visszafogott és kontrollált lét mögé sáncolják magukat. A drámaíró fõ témái még az elmúlás és a nehezen megragadható, homályba veszõ múlt.

Az elmúlt tíz év irodalmi Nobel-díjasai:
1995 - Seamus Heaney észak-ír származású költõ, esszéista mûveinek "a midennapok csodáit és a velünk élõ múltat felmagasztaló lírai szépségéért és erkölcsi mélységéért."
1996 - Wislawa Szymborska lengyel költõnõ és irodalomkritikus, mert "költészete ironikus pontossággal engedi az emberi élet momentumaiban megmutatkozni a történelmi és biológiai összefüggéseket.
1997 - Dario Fo olasz drámaíró, színész "egyszerre szórakoztató, lebilincselõ és távlatokat nyújtó szövegek alkotásában mutatkozó erõssége elismeréseként".
1998 - José Saramago portugál író, akinek "képzeletbõl, együttérzésbõl táplálkozó és iróniával átszõtt példázatai újra meg újra kézzelfoghatóvá tesznek számunkra egy illuzórikus, tovatûnõ valóságot".
1999 - Günter Grass német író, aki "fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be". Az indoklás mint a XX. század egyik kiemelkedõ irodalmi mûvét emelte ki az 1959-ben megjelent A bádogdob címû regényét.
2000 - Kao Hszing-csien 1988 óta Párizsban élõ, francia állampolgárságú kínai író, aki munkássága "egyetemes érvényének, keserû belátásának és nyelvi leleményességének" köszönhetõen új utat nyitott a kínai regény- és drámaírásban".
2001 - Vidiadhar Surajprasad Naipaul trinidadi születésû brit író "a lényeglátó elbeszélésmódot megvesztegethetetlen, tüzetes vizsgálódással egyesítõ, utánozhatatlan hangvételû mûveiért".
2002 - Kertész Imre "írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben".
2003 - John Maxwell Coetzee dél-afrikai író, akinek regényeit "jól felépített szerkezet, gazdag párbeszédek és briliáns elemzések jellemzik". Az indoklás kiemelte az író "könyörtelen kritikai szellemét" és "kegyetlen racionalizmusát".
2004 - Elfriede Jelinek osztrák írónõ, akinek regényei és színdarabjai "különleges nyelvi erõvel leplezik le a társadalmi klisék abszurditását és ezek leigázó hatalmát". Az indoklás kiemelte mûveinek zenei kontrasztjait.

Módosítás dátuma: 2005. október 16. vasárnap