Választásról választásra csökken a szavazókedv; a Fico-ellenesség lehet a mozgósító erõ

Kérdéses, mekkora lesz a szavazókedv, hiszen a részvételi arány évek óta folyamatosan csökken, s a néhány héttel ezelõtti megyei voksoláson elérte a mélypontot. Emellett most az év eleji áremelkedések rontják a lakosság hangulatát.
Bár a parlamenti választásokon általában minden államban többen vesznek részt, mint a regionálison, a Statisztikai Hivatal adatai alapján nálunk egyre kevesebben éreznek késztetést a szavazásra. Közvetlenül a bársonyos forradalom után a lakosok 95 százaléka voksolt, 1992-ben 84, két évvel késõbb pedig már csak 75,6 százalékuk választott. 1998-ban a Meeiar-ellenességnek mozgósító hatása volt, s csaknem tíz százalékkal többen – 84,24% – járultak az urnákhoz. Négy évvel ezelõtt azonban, amikor a lakosok többsége már nem érezte veszélyben a demokráciát, a szlovák–magyar konfliktus sem volt olyan éles, attól sem kellett tartani, hogy az ország nemzetközileg elszigetelõdik, már kevesebben voksoltak. Mivel a valami elleni összefogás jobban ösztönöz a részvételre – ez a megyei választáson is igazolódott, hiszen Nyitrán a szlovákokat sikerült a magyarok ellen mozgósítani –, egyesek szerint ezúttal a Fico-ellenesség lehet az idei választások fõ jellemzõje. Gazdasági elemzõk nem zárták ki azt sem, a kormány a lakosságot próbálja meg „lefizetni”. A kabinet ugyanis még nem döntött a magánosításból befolyó 80 milliárd korona sorsáról, és többen úgy vélik, ebbõl minden bizonnyal populista, hangulatjavító intézkedésekre is futja. Ezenkívül a kampányban ismét jönnek a jól hangzó, ám sokszor teljesíthetetlen ígéretek.
A Smer például már jelezte, módosítaná az adórendszert, az oktatás ingyenes maradna, s eltörölné az egészségügyben bevezetett 20 és 50 koronás díjakat. A politikusok és stábjaik szabad kezet kaptak, az új választójogi törvény ugyanis csak azt szögezi le, az elektronikus médiában a választok elõtt 21 nappal kezdõdhet a kampány. De óriásplakátokkal akár már most be lehet teríteni az országot, s valószínûleg a parlamenti viták is a kampány jegyében zajlanak majd. Elõnyben a gazdag pártok vannak. Ilyen szempontból jó helyzetben van a Smer: mióta bekebelezte a Demokratikus Baloldal Pártját (SDY), a leggazdagabb politikai erõ. A kampányra az új játékszabályok szerint annyit költhetnek, amennyit akarnak. Korábban 12 millió volt a felsõ határ, ám a korlátozásnak nem volt értelme, mert úgy is megtalálták a módját, hogyan lehet kijátszani a törvényt. A Fair Play Szövetség szerint sokkal fontosabb, hogy a politikusok rendesen elszámoljanak a kiadásokkal. A HZDS és a Smer 2002-ben mintegy tíz-tíz milliót költött hivatalosan, de billboardjaikat és akcióikat látva a tényleges kiadások nyilvánvalóan nagyobbak voltak.
Januártól változtak az európai parlamenti voksolásra vonatkozó szabályok, noha az EP-be legközelebb csak 2009-ben választunk képviselõket. A legfontosabb változás, hogy nem vasárnap, hanem szombaton lesz a szavazás, és két jelöltnek is adhatunk preferenciaszavazatot. Csak az a párt indulhat, amelyik a választási összeget legalább 65 nappal a voksolás elõtt letétbe helyezi. Az országos parlamentbe pályázó pártnak ezt már 90 nappal a szavazás elõtt meg kell tennie. A pénzt csak az kapja viszsza, aki legalább a szavazatok 2 százalékát megszerzi. (sza)
Kampánykiadások 2002-ben (A pártok által megadott hivatalos adatok millió koronában)
HZDS 9,1
SDKÚ 10,5
Smer 10,6
MKP 11
KDH 5,8
ANO 12,9
KSS 0,6