A kanadaiak által kiszemelt és újjáépített bányamû létrehozása feje tetejére állítaná a városfejlesztési tervet, és a helyiek lemondhatnának a ligeterdõrõl is
Valahol a Körmöci-hegységben, egészen pontosan a Bisztrica-patak festõi völgyében található Körmöcbánya. Területe már az õskorban lakott volt, az aranybányászat kezdetei azonban a 11. évszázad elejére tehetõk. A krónikások feljegyezték, hogy Károly Róbert király 1328-ban szabad városi rangra emelte a települést, majd ide helyeztette át a királyi pénzverdét is, mely korábban mindig az uralkodó székhelyén mûködött. 1329-ben kezdték meg itt a garasok, majd 1335-ben a körmöci aranytallérok verését, melyek még a 16. században is forgalomban voltak. A város környéki bányák fénykorában, a 14. és a 15. században évente mintegy 165 kilogramm aranyat olvasztottak ki a Körmöci-hegység gyomrából felszínre hozott ércbõl; ez a királyi kincstárat évi 24 ezer aranytallérral gazdagította. Számos „leg” birtokosa ez a város; például 1722-ben itt alkalmaztak elsõ ízben a bányavíz kiemelésére gõzgépet, itt építették ki az ország legmélyebben elhelyezett föld alatti erõmûvét (240 méterrel a föld felszíne alatt), és Körmöcbánya iskoláiban alkalmazták elõször a nagy humanista, Comenius oktatási módszereit és tankönyveit.
A törökjárást követõen a kitermelés visszaesett, majd valamelyest újjáéledt, így a bányaipar haldoklása e tájon egészen 1992-ig tartott. Az arany világpiaci árának mélyrepülése adta meg a kegyelemdöfést, és ezzel az okot a mélységi és külszíni bányamûvek bezárásához.
Visszatérve a legekhez, álljon itt még egy: a Tournigan Gold Corporation kanadai társaságnak a világ számos bezárt aranybányája közül a körmöciek tetszettek meg a legjobban.
Kicsit „dzseklondonos” az egész
Régi aranyásó nemzet a kanadai, idézem fel gyermekkorom kedvenc olvasmányait, melyek között Jack London Északi Odüsszeiája igen elõkelõ helyet foglalt el (rögtön a Tüskevár és a Winnetou után). Nem csoda tehát, ha elhatározásukat rövidesen tett követte, és a Körmöci-hegység kiszemelt térségeit titokban geológusok hada szállta meg. A Tournigen Gold munkatársai elsõsorban ©turec környékét vették górcsõ alá, és Boris Bartalský, a kanadai cég leányvállalataként létrejött Kremnica Gold Rt. igazgatója szerint sokat ígérõ leletre bukkantak.
„A részeredmények alapján megerõsíthetem, hogy gazdag ez a lelõhely – mondta néhány héttel ezelõtt. – Jelenleg azon munkálkodunk, hogy még az év végéig kidolgozzuk a vállalkozói tervet. Sok idõt vesz igénybe a környezetvédelmi tanulmány elkészítése is, mely nélkül nem kezdhetünk ilyen nagymértékû beruházásba. A kitermelés megkezdését 2007-re tervezzük.”
Bár a terv és a tanulmány idõre elkészült (utóbbi a www.kremnica-gold.sk honlapon is olvasható), 2007-bõl végül is 2008 lett. A kitermelt érc feldolgozásához ugyanis meg kell építeni egy teljesen új ércfeldolgozót, mivel a korábban tétlenségre kárhoztatott meglévõ berendezés mûszaki állapota már nem kielégítõ. A tervek szerint 2018-ig folytatják az érc kitermelését a valóban gazdagnak nevezhetõ lelõhelyen, ahol minden tonnányi kõzet több mint 2 gramm aranyat, és majdnem 16 gramm ezüstöt tartalmaz. A kitermelhetõ tartalékot az arany esetében mintegy 920 ezer, az ezüst esetében pedig több mint 7 millió unciára becsülik. Unciánkénti 31,3 grammal számolva a kanadai befektetõ érdeklõdése és igyekezete helyénvaló.
Bartalský úr – nyilván a közvélemény megnyugtatására – hozzátette azt is, hogy a jóváhagyási eljárásba be akarják vonni Körmöcbánya vezetését, lakosságát, illetve a civil szervezeteket is. Ez utóbbiak – ki tudja, miért – egyelõre nem dõltek be a szinte közvetlenül a város alatt fekvõ mesés kincs igézetének...
A körmöci tallér másik oldala
Azért élek a gyanúpörrel, hogy az SOS Kremnica nevû polgári társulás aktivistái nagyon is jól tudják, miért kukacoskodnak annyit a bányászat újraindítása körül, de ez legyen egy másik eszmefuttatás és vallatás témája.
Ettõl még tény marad, hogy a kanadai anyavállalat eddig nem váltotta be a párbeszéd kialakítására vonatkozó „fenyegetését”. A felsõbb vezetés egyik tagja sem jelent meg az egyeztetõ tárgyalásokon, a kedélyek csillapítására a már idézett Bartalský urat, illetve a londoni székhelyû Golder Associates Europe kutatóközpont szakértõjét, Helena Russelt küldték ki.
„Russel asszonynak komoly gondjai adódtak azzal, hogy a konkrét kérdésekre konkrét válaszokat adjon” – kommentálta az elsõ találkozást Yubo1 Kurthy úr, az SOS Kremnica egyik vezetõje, de Juraj Rizman, a Greenpeace szlovákiai szóvivõje sem az elismerés hangját ütötte meg. Mint elmondta, a vállalat nem képes a mozgalom rendelkezésére bocsátani a részletes tervdokumentációt. Ugyanezt nehezményezte Roman Havlíeek, a Föld Barátai Polgári Társulás képviselõje is.
Lévén szó Körmöcbánya esetében felszíni fejtésrõl és kitermelésrõl, tudnivaló, hogy ez nem csupán a bányamû megnyitását és üzemeltetését jelentené. Számolni kell az ércfeldolgozó kiépítésével, a meddõhányók létrehozásával, illetve azzal is, hogy a város környéki utak rövidesen megtelnek nehéz gépjármûvekkel. A várostól légvonalban alig ezer méterre kimélyítendõ hatalmas kráterbõl felszálló por, az állandó felszíni rezgések, valamint a zajszennyezõdés csupán hab lesz a tortán. Sokkal komolyabb veszélyt jelent a cianid alkalmazása, mely – a romániai Baia Mareban a vízbe kerülve – 2000-ben például a Tiszán okozott katasztrófát, ezt megelõzõen pedig a guayanai Omayben, az USA-beli Summitville-ben és Carson Hillben, valamint a dél-afrikai Harmonyben pusztított.
„Sokkal veszélyesebb a környezetre és az emberre nézve, ha az arany kinyeréséhez higanyt használnak, az amalgámozásról már nem is beszélve” – nyugtatta meg a kedélyeket a Dionýz ©túr Állami Geológiai Intézet egyik munkatársa. Gondolom, a körmöcbányai polgárok ettõl sokkal nyugodtabban térnek ezentúl nyugovóra.
De az is lehet, hogy álmatlanul hánykolódva azon törik majd a fejüket, ami engem is foglalkoztat – hogy vajon miért éri meg a kanadaiaknak aranyat bányászni minálunk, amikor Szlovákia ércbányáit éppen azért zárták be sorra, mert a fejtés állítólag ráfizetésessé vált? És kitõl fog védeni bennünket, a környezetvédelmi aktivistákat, a szabadgondolkodókat és a neonácikat egy kalap alá vevõ, nemes egyszerûséggel csak szélsõségellenesnek nevezett törvény.
LÕRINCZ ADRIÁN