2005.
2005. december 12., Budapest/Brüsszel - Az EU egy „Nagy Testvér” irányelvet kész elfogadni, hogy minden elektronikus kommunikációt követhessen, figyelmeztet a Zöld Pók Alapítvány és az FFII, és az irányelv elvetését szorgalmazzák.Képzeljen el egy világot, amelyben az Állam minden tevékenységét követi. Egy olyan világot, ahol számítógépek figyelik minden lépését. Egy világot, amelyben a magánélet halott, gépek vadásznak le percek alatt minden másként gondolkodót. Egy világot, melyet nem választott ügynökségek uralnak, kéz a kézben együtt mûködve a kereskedelmi érdekekkel. Egy világot, ahol az állampolgároknak nincsen joguk, kivéve a fogyasztáshoz való jogot. Tudományos fantasztikum? A Gépek Kora? Nem, ez Európa, amely 2006-ban válik ilyenné - figyelmeztetett Pieter Hintjens, az FFII (Foundation for a Free Information Infrastructure [Alapítvány a Szabad Információs Infrastruktúrért]) elnöke.
Az EU éppen egy olyan irányelvet készül elfogadni, amely minden kommunikációt nyomon követ. Ha ezt a tervezetet megszavazzák, a volt szovjet rendõrállamok elbújhatnak az EU mögött – tette hozzá Somogyi Péter, a Zöld Pók Alapítvány programvezetõje.
Ez a törvény szembeszegül az európai polgári szabadság hagyományaival, megsérti az Európai Emberi Jogok Egyezményének 8. bekezdését. Tönkreteszi a kis internetszolgáltatókat és áremelkedéshez vezet. Ahhoz, hogy betartassa, az EU-nak be kell majd zárnia vagy meg kell figyelnie minden internetkávézót, webes email hozzáférést és WiFi hotspotot. Egy ilyen rendszer még önkényesebb lenne, mint Kína. Még az Amerikai Egyesült Államok, szeptember 11-e után sem hozott ilyen elnyomó törvényeket. Az EU-nak nincsen szüksége ilyen törvényre: ez egy rossz törvény, melyet a demokratikus eljárásokra való tekintet nélkül nyomnak keresztül – fejtette ki Fidrich Róbert, a Zöld Pók Alapítvány elnöke.
Erik Josefsson, az FFII-tól azt mondja, hogy olyan korszakba léptünk, amelyet a 'nincsen idõnk erre' törvényhozás jellemez. A Bizottság kibõvített illetékessége mellett a fegyver nélküli és legyengített Parlamentnek esélye sincsen, hogy rendesen végezze a dolgát. Az irányelvvel nagyon könnyû visszaélni.
A Nagy Testvér „Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv” arra kötelezi az internet és telefonszolgáltatókat, hogy õrizzék meg a „kommunikációs forgalom adatait” jó pár évig. Ez a rengeteg mennyiségû személyes adat nagyon könnyen kiszivárog, ellophatják és visszaélhetnek velük. Azok, akik erõltetik a Nagy Testvér törvényt azt állítják, hogy megelõzhetõ vele a terrorizmus. A Zöld Pók Alapítvány és az FFII nem fogadják el ezt a leegyszerûsítõ érvelést. A bûnözõk a direktíva intézkedéseit könnyedén megkerülik. A jelek alapján a valódi célpontok az egyszerû állampolgárok, akik végzik a napi munkájukat.
A napokban fognak szavazni Strasbourgban az Európai Parlamenti képviselõk. A Zöld Pók Alapítvány és az FFII felhívja a figyelmet a 47. és a 93. számú módosító javaslatok fontosságára, és arra kérik a képviselõket, hogy mindenképpen szavazzák ezeket meg.
A két javaslat támogatásával a képviselõknek lehetõségük nyílik a rendes demokratikus folyamatok visszaállítására, és hitelt ad számukra, mint az egyedüli, EU állampolgárok által választott képviselõ testület. A 47. számú javaslat az irányelv elvetését szorgalmazza. A 93. számú javaslat azt teszi lehetõvé, hogy az irányelv második olvasatra kerüljön. Amennyiben egyik módosító javaslatot sem szavazzák meg a képviselõk, egy új korszakba lépünk, amikor a törvényhozás átkerül egy nem választott, felelõsségre vonhatatlan és önkényes bürokrácia kezébe.
A szavazást szerdán, 2005. december 14-én fogják megtartani.
Háttér
Az alábbi pontokban összegezhetõek a két szervezet aggodalmai:
Az Európai Adatvédelmi Biztos kijelentette, hogy az irányelvre nincs szükség, ráadásul nem tartja tiszteletben az emberi jogokat.
Az irányelvet egyetlen olvasatban akarják keresztülvinni a Parlamenten, elegendõ biztosítékok nélkül.
A bûnözõk könnyedén megkerülhetik a felvetett intézkedéseket egyszerûen kártyás telefonokat, internetkávézókat vagy ingyenesen használható email címeket használva.
A távközlési ipar és a civil szervezetek komoly aggályait alig hallgatták meg a szöveg elõkészítésekor
A felvetett intézkedések arról tesznek tanúbizonyságot, hogy nem kellõen ismeretesek az Internet technológiák.
Háttéralkuk születtek a valódi demokratikus folyamatok megelõzésére.
A felelõs Európai Parlamenti Bizottság, a LIBE nagyon sok fenntartást fogalmazott meg az irányelvvel kapcsolatban.
Ez az irányelv megkísérli megelõzni a nemzeti parlamentek vitáit, amelyek még nem fejezõdtek be, illetve egyes esetekben még el sem kezdõdtek, mint pl. Magyarországon.
* * *
A javaslatok további elemzése a http://www.ffii.org/votinglist címen található.
Az FFII-nak sok tapasztalata gyûlt össze az Európai döntéshozatali eljárásról. Ebben a megvilágításban közelítjük meg az adatmegõrzési irányelvet, és azt az eljárást, ahogyan keresztülnyomják a Parlamenten. Sajnálatos módon könnyû párhuzamot vonni a szoftverszabadalmi irányelvvel. Sõt, ebben az esetben a helyzet rosszabb, mert a Bizottság és a Tanács egyetlen [Parlamenti] olvasatért küzdenek, kevesebb mint 3 hónappal az eredeti Bizottsági javaslattevés után.
Megmagyarázhatatlan, hogy az Európai intézményeknek, különös tekintettel az Európai Parlamentre hogyan lehetne lehetõségük arra, hogy rendesen felmérjék ennek az irányelvnek a hatásait, együttmûködve több emberi és digitális jogi szervezettel.
Egy sor kérdést vetünk fel a továbbiakban, amelyek tisztán bemutatják, hogy ez az irányelv semmilyen módon sem kész arra, hogy elfogadják.
Tanulmányi következtetésrõl félretájékoztatás
„Wie wat bewaart heeft wat”, vagy „He who retains something has something”, azaz „akinek nincs mit rejtegetnie, annak nem kell félnie”. Ez a címe annak a tanulmánynak, amelyet a holland Erasmus Egyetem készített az adatmegõrzés hasznosságáról, mint a törvény betartatását segítõ eszközrõl (az elsõ, és legjobb tudomásunk szerint az egyetlen nyilvános európai felmérés a maga nemében). Ahogyan az EDRI megjegyezte, a Bizottság azon feltételezése (4. oldal), amely igazolja „a forgalmi adat fontosságát mindennemû nyomozásban” nem állta meg a helyét a holland parlamentben [Magyarországon errõl szó sem esik]. Még a szerzõk sem tudják igazolni ezeknek az adatoknak a hasznosságát mint közvetett vagy közvetlen bizonyíték, és nem tudják mennyire jellemzõek az alapul vett jogi esetek.
A szoftverszabadalmi irányelv esetében a Bizottság hasonlóan alaptalan következtetéseket vont le egy „hatástanulmány”-ból, amely abból állt, hogy angol székhelyû kis- és középvállalkozásokat kérdeztek a szoftverszabadalmi igényükrõl. Mind a 11 válaszadó azt válaszolta, hogy nem érdekli õket a szoftverszabadalom, és nincsen rá szükségük. Ebbõl a 11 válaszból a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy az Európai kis- és középvállalkozásokat jobban kell tájékoztatni a szoftverszabadalmak által nyújtott elõnyökrõl.
A nemzeti parlamentek nem értenek egyet
A holland szenátus Jogi és Belügyi Bizottsága jelenleg ellenkezik a holland igazságügyi miniszterrel, Donnerrel, a Tanács keretjavaslatával és a Bizottság által javasolt irányelvvel kapcsolatban. A 2005. november 1-én kelt, miniszternek címzett levelében erõsen kifogásolta a különbözõ javaslatokat, az alátámasztó bizonyítékok hiányát, és felhívta a figyelmet a különbözõ módokra, hogy hogyan lehet megkerülni az adatgyûjtést (így teljes mértékben hasznavehetetlenné téve a szemükben).
Továbbá erõteljesen támadta a KPMG jelentés végkövetkeztetéseit, amelyet a Bizottság idézett. Donner miniszter 2005. november 28-i válasza egyáltalán nem meggyõzõ, ahogyan a Bizottság ismét megtagadta a javaslatának az elfogadását 2005 November 29-én. Még várat magára az, hogy hogyan fog viselkedni a holland kormány a Tanácsban, ismervén a korábbi hírhedt magatartását a szoftverszabadalmi esetében.
A felelõs EU tanácsadói testület nem ért egyet
Az Európai Adatvédelmi Biztos többek között megjegyzi a véleményében, hogy „Az EDPS felismeri a körülményekben bekövetkezett változásokat, de még nincsen meggyõzõdve arról, hogy a forgalmi és helyrajzi adatok megõrzése szükségesek a törvények betartatásához, ahogyan azt a javaslat állítja”. Idézi a tanulmányok hiányát, amelyek megmutatnák, hogy szükség van az adatok megõrzésére, és aggodalmát fejezi ki az Európai Emberi Jogok Chartájával kapcsolatban.
Hasonlóan a Gazdasági és Szociális Bizottság is erõsen kifogásolta a Bizottság szoftverszabadalmi javaslatát, mert hiányoztak a hatástanulmányok, és mert nem volt kimutatható a szoftverszabadalmak szükségessége.
Nincsen egyezség
A javaslat 10-ik oldalán, a Bizottság azt írja, hogy „Noha a nyilvános tanácskozás és vita az ügyben széleskörû volt, ideértve az Európai Parlamenttel való tanácskozást, semmilyen közös megoldás nem született”.
A Bizottság erre adott válasza láthatólag az, hogy ír egy szöveget, amelyet megkísérel keresztülnyomni az egész törvényhozási eljáráson három hónap alatt. Az „egyezség” ilyen módon való kierõszakolása, amely nem ad idõt a vélemények kialakítására az említett szöveg kapcsán, a megcsúfolása annak a demokratikus eljárásnak, amely elvileg az EU kormányzásának a módja lenne.
A szoftverszabadalmi irányelv sem támaszkodott egyetlen konszenzusra, csupán a nagy befolyással bíró, kis érdekcsoport óhajaira.
Az Európai Parlamentnek komoly aggályai vannak
A javított 18-ik bekezdése az EP LIBE jelentésének (a LIBE az Állampolgári Jogok, Bel- és Igazságügyekért felelõs Európai Parlamenti Bizottság) azt írja*, hogy:
„it is unclear whether this Directive does not go beyond what is necessary and proportionate in order to achieve those objectives, as also pointed out by the European Data Protection Supervisor.”
„nem világos, hogy ez az irányelv nem megy túl azon, ami szükséges és arányos a célok eléréséhez, ahogyan arra az Európai Adatvédelmi Biztos is felhívta a figyelmet.”
A 19. bekezdés szerint:
„This Directive could better respect the fundamental rights and the principles recognised, in particular, by the Charter of Fundamental Rights of the European Union”
„Ez az irányelv jobban tiszteletbe tarthatná azokat az alapvetõ jogokat és elveket, kiváltképpen azokat, amelyeket az Alapvetõ Jogok Chartája is elismer”
Tehát van egy Parlamenti bizottságunk, amely egy olyan irányelvet javasol, amely önmagáról kimondja, hogy igencsak jó eséllyel túlmegy a szükséges és arányos intézkedések határán, és amely szintén kimondja, hogy jobban is illeszkedhetne az Alapvetõ Jogok Chartájához. Már ez önmagában azt mutatja, hogy ez a papír nem érett meg a pecsétre.
A szoftverszabadalmi direktíva kapcsán a Bizottság és a Tanács kísérlete során, mint ismeretes, nem válaszolt az Európai Parlament által felvetett kérdésekre: ez volt az EU történetében a legelsõ, második olvasatbeli visszautasítás.
Tagállamok fenntartásai
Van egy elég meggyõzõ lista a tagállamok fenntartásairól, amelyet a Tanács elnökségének a „kompromisszumos javaslat”-ához csatoltak. Ez nagyban hasonlít a szoftverszabadalmi irányelvre, amelyet a Tanács elfogadott elsõ olvasatban, Belgium, Ciprus, Dánia, Franciaország, Magyarország, Latvia, Hollandia és Lengyelország fenntartásai ellenére.
Végkövetkeztetés
Sajnálatos módon a Tanács és a Bizottság nem adták fel azt a stratégiájukat, hogy bármit keresztülnyomjanak a Parlamenten, amit csak szeretnének. Független tanulmányokat félreértelmeznek. A Parlamentet arra bíztatják, hogy ne legyenek tekintettel másra, csak egy ködös felsõbbrendû célra: a Lisszaboni egyezmény a szoftverszabadalmak kapcsán, a terrorizmus elleni harc az adatmegõrzés esetében. Az érintett feleknek nem adnak esélyt a felszólalásra, vagy egészen egyszerûen mellõzik õket.
Mielõtt a Bizottság átvette volna a kezdeményezést, a Tanács már készen állt hasonló intézkedések bevezetésére a Tanácsi döntéshozatal keretein belül. Ezen eszköz alkalmazásakor a Tanács nem köteles kikérni az Európai Adatvédelmi Biztos véleményét, és elgondolkodtató, hogy miért nem így cselekedtek. Ha van az EDPS-nek hivatalbeli ügye, akkor ez az. De ez megegyezik a Tanács korábbi viselkedésével, miszerint elhivatottak a törvényhozási virsligyár sima mûködtetése mellett. Úgy tûnik, hogy az a mottójuk, hogy 'Jobb egy rossz törvény, mint a semmilyen'.
Ami súlyosbítja a dolgot, hogy ez nem egy elszigetelt eset. Hasonló idõbeli nyomást tapasztalhatunk az IPRED2 irányelv kapcsán, és hasonló megvetését az érintetteknek és különbözõ képviselõinek. És mindkét esetben a terrorizmus hivatott arra, hogy lenyelessen a Parlamenttel mindent, amit a Bizottság és a Tanács hozzájuk vág.
Soha eddig nem volt ennyire szükségünk arra, hogy olyan Parlamentünk legyen, amelyik egy tiszta „NEM”-et tud mondani a megkülönböztetés nélküli törvényhozási nyomás áradatának, amelyet a Bizottság és a Tanács gyakorol. Jó direktívákra van szükségünk, és egy jó direktíva azt jelenti, hogy rendesen átlátható módon készül (és látszik a kapcsolat az összes „terrorizmus” ihlette irányelvek között, amelyeket a különbözõ parlamenti albizottságokra zúdítanak), komoly hatástanulmányok készülnek, idõt szánnak a civil társadalom és az ipar aggályainak megismerésére, és különösen tekintetbe veszik azt, hogy a Parlamentnek is idõ kell a véleményének a kialakításához.
Háttérinformáció
Statewatch
FFII Position
Analysis of amendments by FFII, EDRI and Privacy International (work-in-progress)
Open Letter to All Members of European Union
News, position papers on and analysis of the directive
Procedural overview of the directive
European Data Protection Supervisor's Opinion
LIBE's report
Raporteur Alexander Nuno Alvaro's critics
Council Proposal
EU introducing "Big Brother" law
EU law-making process cracking under pressure