Kedves Havas Úr!
Ma reggel felkattintottam a televíziót és csak úgy, a reggeli készülõdés közepette végighallgattam a Kuncze Gáborral folytatott beszélgetését. Meg kell mondanom, hogy felvetései tetszettek, még akkor is, ha az elhangzott minõsítések esetenként zavarták a jóérzésemet, és talán szakmailag is hagynak némi kívánnivalót maguk mögött. Megbántani senkit nem szeretnék, de tény, hogy a sajtó ilyen mûfajjá vált, amelyet az un. "szakma" nem képes helyrerakni. Minden a közönségen múlik, hiszen ebben a szerencsétlen világban a pénz beszél, a kutya meg ugat, elv alapján dõl el minden. De nem errõl kívánok szólni.
Szegény Kuncze erejébõl mindössze annyira futotta, hogy újabb minõsítéssel lássa el a Magyarok Világszövetségét, mondván "politikai hontalanok", ezzel azt sugallva, hogy az MVSZ egyik párthoz sem tartozik. Megjegyzem, szándéka ellenére ezzel inkább dicséretet mondott. Viszont Kuncze Gábor azon kijelentését, "hogy ha nem egy tárgy lenne, akkor a Szent Korona tiltakozott volna az MVSZ tisztségviselõi eskütétele ellen", sértõnek, és rosszindulatúnak tartom, amely õt magát minõsíti. Már nem tudja, mit tesz kínjában. Vajon mit szólna Kuncze, ha valaki azokat a szimbólumokat, kultikus tárgyakat sértegetné, amelyek az õ, vagy valamely hozzá közel álló vallás, nép számára fontosak? Megnyilvánulása kritikán aluli, és alacsony emberi minõségre vall. Viselkedése ellenére nem haragszom rá, inkább sajnálom.
Sajnálatraméltó volt a TV szereplése alatt is, amikor sarokba szorult az Ön kérdéseivel szemben, hiszen egy év után sincsenek meg sem az indokai, sem a válaszai a kettõs állampolgársággal elkövetett butaságaikkal kapcsolatban. Úgy tûnik, nem meri (vagy valamilyen megegyezés miatt talán nem is akarja) felvállalni a kézenfekvõ megoldást, amelyet Ön szinte mentõövként, jóindulatúan felvetett. Egyszerûen csak annyit kellene mondania, hogy "ha már annyira akarják a külhoni magyarok, akkor legyen meg az akaratuk, kerüljön az országgyûlés napirendjére a kérdés". Hadd fõjenek azok is a katlanban, akik csak mímelik a kettõs állampolgárság támogatását, sõt akik a leghangosabban ellenzik, meg azok is, akik mindössze színjátékot játszanak és így kovácsolnak fából-vaskarika politikai tõkét.
Ami viszont ránk is tartozik, az a sajtóban minduntalan hangoztatott elferdítések az MVSZ-szel, a kettõs állampolgársággal, a népszavazással kapcsolatban.
Engedje meg, hogy feltegyek néhány elvi (amolyan költõi) kérdést, és néhány információval szolgáljak:
A népszavazásra azután szánta el magát az MVSZ, miután már minden mást megpróbált. A magyarországi parlamenti pártok (Fideszes idõk) még tárgyalni sem voltak hajlandóak arról, hogy akár csak egyeztetésre is sor kerüljön, az akkor már törvénymódosítási javaslatként elõkészített Külhoni Állampolgárság (MVSZ) elnevezésû javaslatról. Ehelyett a nagy nehézségekkel "megmagyarázott" Státustörvényt alkották meg, amelyet akármikor szemétre lehet dobni, ha olyan a politikai hangulat. Az MDF is adott be törvénymódosítási javaslatot. Az elszakított magyar területek magyar polgárai (nem a pártok) aláírásukkal kérték az intézmény bevezetését. Szerbia kijelentette, hogy semmi ellenvetésük. A politikai elit mindent lesöpört az asztalról.
Ha nem a népszavazást választotta volna az MVSZ, akkor mit kellett volna tennie a kérdésben? Csak azt ne mondja valaki, hogy majd az EU mindent megold, mert ennek az esélye sem létezik. Az EU még a benesi dekrétumokat is elfogadja, amelyek feudális törvényeknek számítanak.
A népszavazás a demokrácia fokmérõje, és bizony ebbõl a szemszögbõl nézve elbukott a vizsgán a magyar kormány, éppen úgy, mint egyes pártok is, hiszen a vonatkozó törvény tételesen tiltja, hogy népszavazási kérdésben, pl. a kormány bármely oldal (IGEN / NEM) mellett állást foglaljon. Errõl is kérdezni kellene az érintetteket.
Azt mondják, hogy a magyarországi magyar nép nem akarja megadni a külhoni magyaroknak a kettõs állampolgárságot. Én azonban szerettem volna látni a népszavazás azon változatának az eredményét is, amikor a kormány és a pártok betartják a törvényeket (pl. nincsen sárga cédula - amit állítólag az adófizetõk pénzén nyomtattak), tisztességesen lefolytatják a szavazást (gyertyánál szavazás, nem hiteles záró cédulák, újraszámlálás, megfigyelõk stb.).
Egyszer már megindokolhatnák azt a szlogenszerû kijelentést is, miszerint a népszavazás rosszkor, rosszul, rosszmódon feltett kérdésre akart választ kapni. Miért baj az, hogy valaki szinte szégyenlõsen, mindössze annyit kérdez a népfelségtõl, hogy akarja-e, hogy az országgyûlést tárgyalja a kérdést? Jól, vagy rosszul lett-e feltéve a kérdés, ezen lehet vitatkozni, az viszont tényszerûen bebizonyosodott, hogy a magyar politikai elit akarata az egyetlen akadálya a kettõs állampolgárság megadásának.
Sajnos, az sehogyan sem derülhetett ki, hogy valójában mit gondolt a magyarországi választópolgár.
Ugyanakkor bizton állíthatjuk, hogy a külhoni magyarság óriási többsége igényli a kettõs állampolgárságot. A támogatottsági arány 80-90%. Látszik ez abból is, hogy azok a külhoni magyar "legitim" pártok sem mertek ezzel szembeszállni, akik talán már nem is léteznének, ha nem segítenék õket a magyarországi "segélyszolgálatok", ha nem tudnák maguk alá gyûrni a külhoni médiát. Pl. a VMSZ (Kasza József) a pénz, a FIDESZ (Orbán Viktor személyes) terepi kampányolása ellenére is 2004-ben elveszítette támogatói felét, mert késve ismerte fel az emberek elvárásait. Mit gondol Ön, vajon hogyan szerepelt volna Kasza, Markó a választásokon, ha legalább az utolsó pillanatban nem fordítanak a köpönyegen, és nem állnak a kettõs állampolgárság mellé?
A nagy kérdés mindezek mellet mégiscsak az, hogy miért kaphat teljes (kettõs) állampolgárságot minden hazáján kívül élõ horvát, román, szerb, szlovén, hogy csak a legfájóbb eseteket említsem. Miért csak a szülõföldjén õslakos, erõszakkal elcsatolt, nem kis szenvedésre ítélt magyarnak tiltott arról még beszélni is, hogy esetleg adnának-e neki korlátozott jogokkal járó magyar állampolgárságot? Hogyan lehetséges az, hogy a többi ország minden herce-hurca nélkül, egyetlen tollvonással túltette magát a kérdésen, csak Magyarország nem?
Érdekes kísérlet lenne, ha mondjuk Ön, esetleg Gyurcsány Ferenc, Kuncze Gábor, Eörsi Mátyás eljönnének hozzánk a Délvidékre, és itt élnének velünk egy-két hónapot a munkanélküliségben, a kilátástalanságban, a gyerekeiket féltve, ahol csak azért kötnek belénk, ítélkeznek felettünk drákói módon, mert magyarok vagyunk. Mindemellett természetesen tisztában vagyunk azzal is, hogy másutt sem fenékig tejfel az élet. Tudja, néha elgondolkodom azon, hogy milyen emberek lehetnek, akikbe -- nem Önre gondolok - egy szemernyi igazságérzet, együttérzés se szorult.
Mi jól láttuk, hogy mennyit segített a Szerbiában élõ horvátokon az, hogy van anyaországuk, amely állampolgárságot adott nekik. Amíg mi magyarok alig tudtunk megélni, addig õk gyarapodtak, és nem is érezték a Szerbiát ért büntetések hatását. Egyikük se költözött el. Bolondok lettek volna, amikor a horvát állampolgársággal megélhetési lehetõség is teremtõdött a számukra. Otthon maradhattak, és Horvátország befolyást is erõsítik, pl. az EU-ban, mert ott a számbeliségre bonusz pontokat adnak. Gondolják meg, lehet, hogy Magyarországnak is jóval több EP képviselõ jutna, ha 4-5 millióval több állampolgára lenne, még ha azok egy része nem is él az országhatárokon belül.
Rácz Szabó László
a délvidéki Magyar Polgári Szövetség elnöke,
az Magyarok Világszövetségének szövetségi szintû elnökségi tagja