A Magyar Rádió hírmûsorai elavultak: nem tudják felvenni a versenyt a kereskedelmi rádiókkal, kevés a fiatal hallgatójuk is.
A Magyar Rádió hírmûsorai elavultak: nem tudják felvenni a versenyt a kereskedelmi rádiókkal, kevés a fiatal hallgatójuk is. Késedelmes információszolgáltatás, követhetetlen szerkezet, a belpolitika aránytalan túlsúlya jellemzi a Krónikákat, és sok a politikai elfogultság. Szürke, unalmas, változásra érett Magyarországot állítanak a hallgatók elé. Miközben a rádióhallgatók többsége az országos kereskedelmi adókat (Sláger, Danubius) vagy a hálózatos rádiókat (Juventus, Rádió 1) hallgatja, és egyre jobban elõretörnek a helyi médiumok, a közszolgálati rádió a hírversenyben is kezd lemaradni. Bár a közrádió vezetõ csatornájának, a Kossuth rádiónak még mindig viszonylag jelentõs a hallgatottsága, már csak a rendszerváltáskor élvezett elõny és hitelesség maradékain õrködik. Míg a Danubius és a Sláger Rádió heti elérése a teljes népesség körében 38-40 százalék körül mozog, addig a Kossuth 25, a Petõfi 20 százalék körüli heti hallgatottságot tud felmutatni, a komolyzenei-kulturális adóként mûködõ Bartók hallgatottsága pedig 1 százalék (Szonda Ipsos - GfK Hungária, 2005. november). Egy átlagos napon a Kossuth rádió a reggeli és a déli Krónika hírösszeállításai idején könyvelheti el a legtöbb hallgatót (a csúcs körülbelül a teljes népesség 9 százaléka). Ugyanakkor a közrádió sávjai a fiatalok és középkorúak körében kevésbé népszerûek: a Kossuthra és az elvileg fiatalosabb hangvételû Petõfire hetente csaknem ötödannyian kapcsolnak, mint a piacvezetõ kereskedelmi csatornákra. A 18 és 49 év közötti korosztály még a kisebb helyi rádiókat is jobban preferálja a közrádiónál.
A kiszámítható, de elavult mûsorszerkezet, az egysíkú szórakoztató és zenei kínálat, továbbá a hírmûsorok az elmúlt években alig változó formai és tartalmi elemei minden bizonnyal hozzájárulnak a tartós népszerûségvesztéshez. Pedig a reggel, délelõtt, délben, délután és este rendszeresen jelentkezõ Krónika adásaira napjainkban is több százezren kíváncsiak. A hajnali 5 órakor kezdõdõ és kisebb-nagyobb megszakításokkal este fél 11-ig tartó mûsorfolyam legnépszerûbb adása a déli Krónika. A Krónika a híreken túl helyi és külföldi tudósításokkal, részletesebb hírháttérrel is szolgál. A kommentárok azonban a mûsorvezetõk vagy tudósítók egy-két odavetett megjegyzésébõl állnak, nem alkalmasak a hírek összefüggéseinek feltárására, ahogy az egymásnak sokszor ellentmondó politikusi, szakértõi megszólalások szelektálatlan közzététele sem. Különösen, ha némelyik interjú prekoncepciókon alapul, és - a riporter sugallt véleményével összhangban - egyféle álláspontot közvetít.
A Kossuth rádió hírmagazinját is megfertõzte az egész magyar média betegsége: a katasztrófák, halálesetek, botrányok kiemelése. Érdekesség viszont, hogy a Krónika összeállításaiban a külföldi események szinte kizárólag életveszélyesek. Iraki öngyilkos merénylet, izraeli rakétatámadás, törökországi madárinfluenza, virginiai bányaomlás, bajorországi jégcsarnokbaleset, szlovákiai helikopterszerencsétlenség, Fidzsi-szigeteki földrengés - a Krónika kötelességszerûen beszámol a három legborzalmasabbról, fontos (de nem halálos) gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális eseményeket azonban elhallgat.
Mindazonáltal a Kossuth rádió hírmûsorai számára a Kárpát-medencén kívül alig van élet. A krónikák egyheti adását figyelve elõfordult olyan is, hogy egy hírblokkban háromszor annyi belföldi, mint külföldi hír szerepelt. Utóbbiak ráadásul mind rövid hírek, míg a hazai események hosszabb összeállítások formájában jelentek meg. A külföldi tudósítók anyagait legtöbbször akkor használják fel a szerkesztõk, ha Magyarországot közvetlenül érintõ ügyekrõl (például az ukrán- orosz gázvitáról) esik szó. A tudósítók az egyetlenek, akik - néha furcsa kifejezésekkel - véleményt mernek mondani, a mûsorvezetõk legfeljebb az õ megállapításaikat szajkózzák. Igaz, ha másként tesznek, abban sincs sok köszönet: az egykori tévéhíradós Papp Endre krónikás mûsorvezetõként a január eleji gázárvitából kizárólag azt szûrte le, hogy a magyarok drágábban veszik az importgázt, mint az ukránok.
A Krónika gyakran elfogult, országképe sablonos és elszomorító: tehetetlen kormányzat, marakodó politikai pártok, az elemek állandó fenyegetése, események és hírek unalmas körben forgása. Bár a politikusok szereplése nagyjából megfelel a közszolgálatban elfogadott brit, illetve francia modellnek (többé-kevésbé tartják magukat a parlamenti pártok súlyuknak megfelelõ, illetve a kormánykoalíció-ellenzék kétharmad-egyharmad arányú megjelenítéséhez), a számok mögött komoly kiegyensúlyozatlanság húzódik. A kritikus hangnem önmagában nem lenne baj, csak a szolid, de következetes egyoldalúság. Az állami költségvetés szakmai és politikai ellenzõi kiemelt hangsúlyt kapnak, a kormányzati programok egy részérõl késve vagy soha nem számolnak be, a miniszter nyilatkozatának közepére ellenzéki cáfolatot illesztenek, a lesújtó ellenzéki vélemény a levegõben marad, mert nem érik el telefonon az illetékest, a már megjelent hírügynökségi reagálást pedig nem használják fel.
A riporterek és bemondók képtelenek izgalmasabbá, változatosabbá, interaktívabbá tenni az információkat a vízállásjelentésnél vagy a totószámok felsorolásánál. Az esti Krónika Háttér címû beszélgetõs mûsora is fõleg monológokból áll, igazi párbeszéd vagy vita ritkán bontakozik ki. Nem mindig érvényesülnek a Magyar Rádió Közszolgálati Mûsor-szolgáltatási Szabályzatának alapelvei a gyors, hiteles, sokoldalú és közérthetõ tájékoztatás esetében.
A Kossuth lassú reagálása és a hírek maradi feldolgozása, kommentálása miatt nem véletlen, hogy teret nyernek a hírszerkesztésben dinamikusabb, frissebb vagy specializáltabb, a politikával szemben pedig bátrabb vagy kevésbé egyoldalú információs adók, így például a fõvárosban és környékén a Gazdasági, az Info vagy a Klubrádió. A Magyar Rádió vezetõ hírmûsorai még a tartalomszolgáltatás középkorában tartanak - ahogy a Krónika is egy középkori mûfajról kapta a nevét.
A rádió krónikái és a középkori hírek
Népszabadság • Gyõrffy Iván • 2006. január 26.
A Magyar Rádió hírmûsorai elavultak: nem tudják felvenni a versenyt a kereskedelmi rádiókkal, kevés a fiatal hallgatójuk is. Késedelmes információszolgáltatás, követhetetlen szerkezet, a belpolitika aránytalan túlsúlya jellemzi a Krónikákat, és sok a politikai elfogultság. Szürke, unalmas, változásra érett Magyarországot állítanak a hallgatók elé.
Miközben a rádióhallgatók többsége az országos kereskedelmi adókat (Sláger, Danubius) vagy a hálózatos rádiókat (Juventus, Rádió 1) hallgatja, és egyre jobban elõretörnek a helyi médiumok, a közszolgálati rádió a hírversenyben is kezd lemaradni. Bár a közrádió vezetõ csatornájának, a Kossuth rádiónak még mindig viszonylag jelentõs a hallgatottsága, már csak a rendszerváltáskor élvezett elõny és hitelesség maradékain õrködik. Míg a Danubius és a Sláger Rádió heti elérése a teljes népesség körében 38-40 százalék körül mozog, addig a Kossuth 25, a Petõfi 20 százalék körüli heti hallgatottságot tud felmutatni, a komolyzenei-kulturális adóként mûködõ Bartók hallgatottsága pedig 1 százalék (Szonda Ipsos - GfK Hungária, 2005. november). Egy átlagos napon a Kossuth rádió a reggeli és a déli Krónika hírösszeállításai idején könyvelheti el a legtöbb hallgatót (a csúcs körülbelül a teljes népesség 9 százaléka). Ugyanakkor a közrádió sávjai a fiatalok és középkorúak körében kevésbé népszerûek: a Kossuthra és az elvileg fiatalosabb hangvételû Petõfire hetente csaknem ötödannyian kapcsolnak, mint a piacvezetõ kereskedelmi csatornákra. A 18 és 49 év közötti korosztály még a kisebb helyi rádiókat is jobban preferálja a közrádiónál.
A kiszámítható, de elavult mûsorszerkezet, az egysíkú szórakoztató és zenei kínálat, továbbá a hírmûsorok az elmúlt években alig változó formai és tartalmi elemei minden bizonnyal hozzájárulnak a tartós népszerûségvesztéshez. Pedig a reggel, délelõtt, délben, délután és este rendszeresen jelentkezõ Krónika adásaira napjainkban is több százezren kíváncsiak. A hajnali 5 órakor kezdõdõ és kisebb-nagyobb megszakításokkal este fél 11-ig tartó mûsorfolyam legnépszerûbb adása a déli Krónika. A Krónika a híreken túl helyi és külföldi tudósításokkal, részletesebb hírháttérrel is szolgál. A kommentárok azonban a mûsorvezetõk vagy tudósítók egy-két odavetett megjegyzésébõl állnak, nem alkalmasak a hírek összefüggéseinek feltárására, ahogy az egymásnak sokszor ellentmondó politikusi, szakértõi megszólalások szelektálatlan közzététele sem. Különösen, ha némelyik interjú prekoncepciókon alapul, és - a riporter sugallt véleményével összhangban - egyféle álláspontot közvetít.
A Kossuth rádió hírmagazinját is megfertõzte az egész magyar média betegsége: a katasztrófák, halálesetek, botrányok kiemelése. Érdekesség viszont, hogy a Krónika összeállításaiban a külföldi események szinte kizárólag életveszélyesek. Iraki öngyilkos merénylet, izraeli rakétatámadás, törökországi madárinfluenza, virginiai bányaomlás, bajorországi jégcsarnokbaleset, szlovákiai helikopterszerencsétlenség, Fidzsi-szigeteki földrengés - a Krónika kötelességszerûen beszámol a három legborzalmasabbról, fontos (de nem halálos) gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális eseményeket azonban elhallgat.
Mindazonáltal a Kossuth rádió hírmûsorai számára a Kárpát-medencén kívül alig van élet. A krónikák egyheti adását figyelve elõfordult olyan is, hogy egy hírblokkban háromszor annyi belföldi, mint külföldi hír szerepelt. Utóbbiak ráadásul mind rövid hírek, míg a hazai események hosszabb összeállítások formájában jelentek meg. A külföldi tudósítók anyagait legtöbbször akkor használják fel a szerkesztõk, ha Magyarországot közvetlenül érintõ ügyekrõl (például az ukrán- orosz gázvitáról) esik szó. A tudósítók az egyetlenek, akik - néha furcsa kifejezésekkel - véleményt mernek mondani, a mûsorvezetõk legfeljebb az õ megállapításaikat szajkózzák. Igaz, ha másként tesznek, abban sincs sok köszönet: az egykori tévéhíradós Papp Endre krónikás mûsorvezetõként a január eleji gázárvitából kizárólag azt szûrte le, hogy a magyarok drágábban veszik az importgázt, mint az ukránok.
A Krónika gyakran elfogult, országképe sablonos és elszomorító: tehetetlen kormányzat, marakodó politikai pártok, az elemek állandó fenyegetése, események és hírek unalmas körben forgása. Bár a politikusok szereplése nagyjából megfelel a közszolgálatban elfogadott brit, illetve francia modellnek (többé-kevésbé tartják magukat a parlamenti pártok súlyuknak megfelelõ, illetve a kormánykoalíció-ellenzék kétharmad-egyharmad arányú megjelenítéséhez), a számok mögött komoly kiegyensúlyozatlanság húzódik. A kritikus hangnem önmagában nem lenne baj, csak a szolid, de következetes egyoldalúság. Az állami költségvetés szakmai és politikai ellenzõi kiemelt hangsúlyt kapnak, a kormányzati programok egy részérõl késve vagy soha nem számolnak be, a miniszter nyilatkozatának közepére ellenzéki cáfolatot illesztenek, a lesújtó ellenzéki vélemény a levegõben marad, mert nem érik el telefonon az illetékest, a már megjelent hírügynökségi reagálást pedig nem használják fel.
A riporterek és bemondók képtelenek izgalmasabbá, változatosabbá, interaktívabbá tenni az információkat a vízállásjelentésnél vagy a totószámok felsorolásánál. Az esti Krónika Háttér címû beszélgetõs mûsora is fõleg monológokból áll, igazi párbeszéd vagy vita ritkán bontakozik ki. Nem mindig érvényesülnek a Magyar Rádió Közszolgálati Mûsor-szolgáltatási Szabályzatának alapelvei a gyors, hiteles, sokoldalú és közérthetõ tájékoztatás esetében.
A Kossuth lassú reagálása és a hírek maradi feldolgozása, kommentálása miatt nem véletlen, hogy teret nyernek a hírszerkesztésben dinamikusabb, frissebb vagy specializáltabb, a politikával szemben pedig bátrabb vagy kevésbé egyoldalú információs adók, így például a fõvárosban és környékén a Gazdasági, az Info vagy a Klubrádió. A Magyar Rádió vezetõ hírmûsorai még a tartalomszolgáltatás középkorában tartanak - ahogy a Krónika is egy középkori mûfajról kapta a nevét.
Gyõrffy Iván