OTTHONUNK A NYELV
Szlovákiában a szakközépiskolát vagy szakmunkásképzõt látogató kisebbségi magyar diákok nagy része nem az anyanyelvén tanulja a szaktantárgyakat, tehát eleve nem magyar nyelven sajátítja el a szakterminológiát. Nincsenek sokkal jobb helyzetben az általános iskolába, illetve gimnáziumba járó tanulók sem, hiszen a magyar tannyelvû iskolákban használt tankönyvek államnyelvbõl való – szinte szó szerinti – fordítások, amelyek ugyanazt a jelenséget gyakran más néven nevezik meg, mint Magyarországon vagy egy másik országban (Erdélyben, a Vajdaságban vagy éppen Kárpátalján). A magyarországi szakterminológiát a felsõfokú végzettséggel rendelkezõ szlovákiai magyar szakemberek – esetünkben a tankönyvek fordítói, illetve a fordítás bírálói – sem ismerik, mivel tanulmányaikat elsõsorban szlovákiai vagy csehországi egyetemeken, az illetõ állam nyelvén végezték.
A II. világháború befejezõdését követõ kritikus idõszakban az akkori Csehszlovákiában az 1950–51-es tanévben nyitják meg újra kapuikat a magyar tannyelvû oktatási intézmények. Mivel nincsenek magyar nyelvû tankönyvek, a pedagógusok sürgetik az olyan kétnyelvû segédkönyvek, szószedetek és -jegyzékek kiadását, amelyek megkönnyítenék a magyar anyanyelvû tanulók oktatását. Elsõsorban olyan szlovák– magyar vonatkozású szakszótárak, szakkifejezés-gyûjtemények megjelenését várják, amelyek felölelik egy-egy tantárgy alapvetõ terminológiáját. Az esetenként több mint negyven évvel ezelõtt készült segédkönyveket – más, jobb nem lévén – még ma is használják a hazai oktatási intézményekben. Az egyik magyar tannyelvû mezõgazdasági szakközépiskolában például azt tanácsolták a magyarországi felsõoktatási intézménybe felvételizõ tanulónak, hogy az 1960-as kiadású Terminológiai szótár (Szabadi János összeállítása, SPN, Bratislava) segítségével sajátítsa el az adott szakágazat magyar nyelvû terminológiáját. A kiadvány négy korabeli szlovák nyelvû tankönyv szakszókincsének kivonata, melyben a szerzõk a szlovák címszavakhoz hozzárendelték a feltételezett magyar megfelelõket. Munkájuk azonban – mely elsõsorban növénytani és állattani szakkifejezéseket tartalmaz – mind a lexika síkján, mind nyelvtani tekintetben következetlen. A magyar nyelvû szóanyagban – annak ellenére, hogy a segédkönyv összeállítója gyakran hivatkozik a korszerû magyarországi szakirodalom folyamatos tanulmányozására – szinte minden második-harmadik feltételezett szakszó szlovák hatásra keletkezett tükörkifejezés, mely eltér a standard magyar terminológiától, pl.: prvotný korienok – elsõdleges gyökerecske 187. o. (a standard magyarban: gyökérkezdemény), 1pargµová kapusta – leveleskáposzta 187. o. (a standard magyarban: spárgakel v. brokkoli) stb. A szótár az egyes szócikkek szerkezeti felépítésében sem követi a szakszótárak szerkesztési elveit: a többelemû (szerkezetes) szakkifejezésekben pl. rendhagyó módon nem a szlovák fõnévi, hanem a melléknévi címszó mellett tünteti fel a magyar nyelvû megnevezést (l. biely vleí bôb – fehér farkasbab 31. o., jarná p1enica – tavaszi búza 33. o.). A szlovák ún. hátravetett jelzõs szerkezetekben ugyanakkor már a jelzett szó, tehát a meghatározó tag alapján azonosít (l. p1enica ozimná – õszi búza 39. o., timotejka lúena – mezei komócsin 42. o.). Az ilyen és hasonló következetlenségek miatt a szótár – egyéb hiányosságai mellett – még a gyors és könnyû kereshetõséget sem biztosítja használója számára.
MISAD KATALIN