Túltermelés, vagy így jó, ahogy van? Harmincnégy új alkotás az idei Magyar Filmszemlén
Ami ez utóbbit illeti: 2005-ben a világ több mint négyszáz fesztiválján 998 alkalommal szerepelt magyar játék-, rövid- és dokumentumfilm. Vagyis háromszor annyi, mint tíz évvel ezelõtt, ami köszönhetõ a világszerte gyors ütemben szaporodó nemzetközi mustrák számának is. A csaknem ezer fesztiválszereplés azonban nem minden esetben jelentett versenyrészvételt. Azt 233 alkalommal kapta meg a magyar film, ami ugyancsak komoly eredmény. Akárcsak a díjak száma. 2005-ben Európa, Amerika, Ázsia és Afrika különbözõ fesztiválján 104 magyar alkotás nyert kézzel fogható elismerést. A legtöbb díjat (tizenkettõt!) a Nobel-díjas Kertész Imre regénye alapján, Koltai Lajos rendezésében készült Sorstalanság kapta, amely Oscar-díjra is komoly eséllyel aspirál. Fliegauf Benedek Dealerjét, Pejó Róbert Dallas Pashamende címû rendezését, a Gauder-Novák páros Nyóckerjét és Mundruczó Kornél Johannáját ugyancsak több fesztiválon díjazták a világban, a rövidfilmek mezõnyében pedig Kenyeres Bálint Before Down címû alkotása áll az elsõ helyen – tizenegy külföldi elismeréssel. Moszkvában és Szentpéterváron, Berlinben, Cannes-ban és Sevillában Szabó István, Jancsó Miklós és Tarr Béla kapott életmûdíjat, amellyel ugyancsak a magyar film jó hírnevét öregbítették a világban.
A január 31-én kezdõdõ és február 7-ig tartó 37. Magyar Filmszemlén huszonnégy játékfilm, negyven dokumentumfilm, valamint huszonnyolc kísérleti és kisjátékfilm indul a versenyben. Mint minden évben, az idei nyitóünnepségen is kiosztanak néhány életmûdíjat. Agárdy Gábor színmûvész sajnos személyesen már nem veheti át a díjat, A gyertyák csonkig égnek címû Márai-regény tévéfilmváltozatában, Iglódi István rendezésében viszont láthatja õt a szemle közönsége. Életmûdíjat kap Dargay Attila is, aki Gusztáv-sorozatával, Pom-pom meséivel és A nagy ho-ho-horgásszal vált ismertté, Szaffijával pedig elismerõ oklevelet nyert Los Angelesben. Ugyancsak animációs filmrendezõ kapja A Mozgókép Mestere címet: Nepp József, aki társalkotója volt a népszerû Gusztáv-sorozatnak és a Mézga Aladár különös kalandjainak.
Az idei szemle elsõ két napja a dokumentumfilmé lesz, s csak ezt követõen kezdik el a játékfilmek vetítését a Millenáris Központban, a mamut bevásárlóközpont termeiben és az Uránia mozipalotában. Janisch Attila, a szemlebizottság elnöke kiemelte: bemutatkozási lehetõséget teremtettek egy új mûfajnak, a „videodiscónak” is, jövõre pedig a Trafó mozgásszínházi filmprodukcióit és a Mûcsarnok videoinstallációit is besorolják a programba. A négyfõs játékfilmes zsûrinek most elõször külföldi tagja is lesz, hiszen nem egy alkotás nemzetközi koprodukcióban készült.
A huszonnégy versenyfilm mellett tíz játékfilmet információs szekcióban láthatnak majd a nézõk.
Nyitófilmként Szabó István rendezését, a várva várt Rokonokat vetítik, amely csaknem 500 millió forintból készült Csányi Sándor, Tóth Ildikó és Eperjes Károly fõszereplésével, s többek között Molnár Piroska, Pindroch Csaba, Marozsán Erika, László Zsolt, Oleg Tabakov és Jioí Menzel részvételével. Több éves szünet után jelentkezik Bacsó Péter (De kik azok a Lumnitzer nõvérek?) és Incze Ágnes (Randevú), elkészült a „hukklés” Pálfi György új filmje, a Taxidermia, s Hajdú Szabolcs tornászokról szóló Fehér tenyere. Gárdos Péter, aki tavaly A porcelánbabával aratott komoly szakmai sikert, most Az igazi Mikulással, Tímár Péter A herceg haladékával, Mundruczó Kornél a Johannával, Kapitány Iván a Kútfejekkel száll ringbe.
Az elsõfilmes rendezõk között olyan nevek szerepelnek, mint az eddig színészként ismert Bagó Bertalan (Vadászat angolokra), Bollók Csaba (Miraq), a rendezést Londonban, forgatókönyvírást pedig Los Angelesben tanult Goda Krisztina, akinek Csak szex és más semmi címû vígjátékát már nagy sikerrel vetítik a mozik. A történet két fõhõse két harmincas barátnõ. Egy csinos színházi dramaturg (Schell Judit) és egy nem kevésbé vonzó színésznõ (Dobó Kata), akik testi-lelki-szellemi értékeiket villogtatva keresik az igazit. Aki el is jön egy ifjú amorozó (Csányi Sándor) alakjában, ám a nagy egymásra találásig hosszú és bizony hepe-hupás út vezet.
Közönségdíjban már most részesülhetne a film, de hogy miképpen dönt a szakmai zsûri, s hogy határvonalat húz-e mûvészfilm és közönségfilm között, az majd az elkövetkezõ napokban fog kiderülni.
Egy biztos: a magyar film, nagy erõfeszítések árán, kijutott a kátyúból. Harmincnégy alkotás egy év alatt nem kis teljesítmény. De mint tudjuk: nem a mennyiség, a minõség a fontos. A végsõ „diagnózisra” pedig még várnunk kell egy kicsit.
SZABÓ G. LÁSZLÓ