Az Érsekújvári Rockszínpad nagy sikert aratott a Mária evangéliuma címû rockoperával
Nem egy összeszokott, évek óta mûködõ csapatról van szó tehát, hanem egy olyan társaságról, akik erre az alkalomra jöttek össze elõször. Vannak persze közöttük, akik már szerepeltek színpadon, mint Sotkovszky Lajos – aki hosszú évek óta fáradhatatlanul járja az országot megzenésített versekkel – vagy maga a rendezõ, Stugel Tibor, aki annak idején a Vándor együttes élén tûnt fel, s ha jól tudom, még CD-jük is jelent meg.
Az Érsekújvári Rockszínpad nevet viselõ társulat a Mária evangéliuma címû rockoperát választotta nyitóelõadásul, amely darabot én eddig nem szerettem, ugyanis az általam illusztratív musicalnek nevezett mûfaj tipikus példájának tartottam. Olyan alkotásnak, amely úgy jön létre, hogy összeáll egy-két ember, aki ebbõl él, találnak egy témát, s azt feldolgozzák elõadássá. A gomb és a kabát tipikus esete. Ezt a véleményt erõsítette meg bennem a budapesti Madách Színház õsbemutatója és a pozsonyi Nová scéna elõadása is.
Ez utóbbi azonban megér még egy mondatot, hiszen azon kevés, mondhatni, párját ritkító kivétel közé tartozik, amikor egy vadonatúj magyar színpadi mûvet azonnal átültettek szlovák nyelvre, és nagy sikerrel játszották azt. Jozef Bednárik rendezése évekig ment nagy sikerrel Pozsonyban, sõt a közszolgálati Szlovák Televízió is mûsorára tûzi idõnként. Ha már a példáknál tartunk, a nyitrai Andrej Bagar Színház a napokban mutatta be Tasnádi István Közellenség címû darabját. A Nová scéna tervezi a Mária evangéliuma felújítását is.
Tolcsvay László, Müller Péter és Müller Péter Sziámi zenedrámája az újváriak elõadásában sokkal közelebb kerül a nézõkhöz, mint a már említett két helyszínen. Nem tudom, hogy az érsekújvári mûvelõdési központ miként gazdálkodta ki az elõadás megvalósításához szükséges anyagiakat, a rockopera színrevitele mindenesetre impozáns. Nyoma sincs amatõrizmusnak, a díszletek és jelmezek (az utóbbiak tervezõje Borka Dávid) bármely profi színházban megállnák a helyüket, és ugyanez leírható a hang- és a fénytechnikáról is. Bár a fények sok esetben zavarnak, a kevesebb ezúttal több lett volna.
A darab – ahogy a címe is mutatja – Mária szemszögébõl dolgozza fel a feldolgozhatatlant, egy fiát elvesztõ asszony tragédiáját. Az elõadás alkotói szerint Mária – a közhiedelemmel ellentétben – boldogtalan, hisz ki szeretné kereszten látni saját egyszülött fiát. Nem hiányoznak az elõadásból a musicalek szokásos eretnek figurái sem, így a szaunából elõlépõ, saját mindenhatóságát fitogtató Heródes és két utcai figura, a Füles és a Vak, akik a nép álláspontját képviselve tudtára adják a nagyérdemûnek, hogy bezzeg nekik nem kell a Messiás. A rockopera felvázolja Jézus életének fontosabb állomásait, de eszmeisége megértéséhez ez édeskevés. Ezzel természetesen ez az elõadás sem tud mit kezdeni.
Eleinte igencsak zavart, hogy a nézõvel szemben, a színpad közepén egy hatalmas kivetítõ vásznon videóbejátszásokat láthatunk: természeti képeket, emberi arcokat, pillanatképeket Jézus-történetekbõl. Késõbb azonban megbarátkoztam vele, és a legvégére a filmvetítés az elõadás szerves részévé nõtte ki magát.
Stugel Tibor igen pontosan mozgatja a szereplõit (koreográfia Takács Klaudia), talán csak a tömegjeleneteknél hiányzik a kellõ feszültség. Már említettem a Jézust alakító Sotkovszky Lajost, akinél nem volt meglepetés, hogy kitûnõ énekhangja mellett jól mozog, viszont kellemesen meglepett Mária szerepében Gál Teodóra, a János apostol alakját életre keltõ Vadkerti Imre és Heródes szerepében Borka Dávid. De a többiek is szervesen illeszkednek az elõadásba.
Érsekújvárott nem véletlenül fogadta kitörõ tapsvihar az elõadás végén a játszókat. Ez nem a barátoknak és nem is a közeledõ karácsonynak szólt, amikor hajlamosak vagyunk két bóvli megvétele közben komolyabban elérzékenyülni. Az Érsekújvári Rockszínpad elõadásában Mária és Jézus tragédiája megszólalt – és felerõsítette bennem azt az eretnek filozófiai gondolatot, hogy ha Jézus ma élne, valószínûleg nem a zsidók, hanem sorstársai feszítenék keresztre.
JUHÁSZ DÓSA JÁNOS