FotoMedia

1995./9. – Ez a táncos lábú fekete gyémánt 1968-ban, a Nyilas jegyében született a brazíliai Sao Paulóban. Vera Candido tehát egy igazi paulista mulata. Így hívják ugyanis a tízmilliós világvárosban lakó sötét bőrű lányokat. Vera már budapesti számit, mert itt él barátjával, Szőnyi Tiborral.
Egy sofőr apának és a fotómodell anyának hat leánya és hét fia született. A papa tíz éve meghalt, így minden a mama nyakába szakadt. Vera tehetsége már az, iskolapadban kibontakozott. Másodéves volt a Sao Pauló-i művészeti főiskolán - pszichológiát, testnevelést és táncpedagógiát tanult -, mikor megismerkedett az ismert koreográfussal, Di Santiagóval. Barátja egy hét alatt megtanította a szamba minden csínjára, s benevezte a karneváli versenyre.   
– Az eredményhirdetéskor legnagyobb meglepetésemre az én nevemet hallottam, mint az 1989-es szambakirálynőt - emlékszik Vera. - Nagyon boldog voltam, hiszen rengeteg szép és tehetséges muláta indult, akik hosszú évekig tanulták a brazil nemzeti táncot.
– Milyen díjat kaptál?
– Egy körutazást nyertem Brazíliába, közben fotóztak, interjúkat adtam és tévéfelvételeket csináltak velem, sok ruhát, illatszert és ötszáz dollárt is kaptam. De a legfontosabb az volt, hogy megnyíltak előttem az ajtók.
– Milyen ajtókra célzol?
– A divatvilág és a show-biznisz ajtajaira. Divatbemutatókat csinálhattam, felvettek egy jazzbalett iskolába és  modellmanöken tanfolyamra.
Mielőtt Verácska a Duna partját választotta volna, nem „mulatotta" el a lehetőséget, és alaposan szétnézett a világban. Fél évig volt Japánban, s mikor divatőrület lett a lambada, átszambázott erre a műfajra. Bejárta Spanyolországot, majd Észak-Europát, Svédországot, Dániát, Ausztriát, Svájcot, Németországot és Olaszországot. A svédországi Malmöben azonban váratlan fordulatot vett a barna bőrű kisnaccsága élete. Mégis merkedett hazánk fiával, Tiborral.
A turné abbamaradt, s új időszámítás indult. A szép mulatát nem volt nehéz a kellemesebb éghajlatú Kárpát-medencébe csábítani.
– Mikor lesz az esküvő? - faggatom őnagyságát.
– Talán az idén. Brazíliában szeretnénk egy szép templomi esküvőt sok vendéggel, nálunk ez hagyomány. Utána egyhónapos nászútra megyünk, és remélem, mihamarabb gyerekünk is lesz.
– A Nyilas jegyből következik, hogy művészi hajlamaid vannak.
– Nagyon szeretek táncolni, imádom a színházat és a divatbemutatókat. Ez utóbbiaknál a koreográfiát és a látványt is én tervezem. Szívesen fotózok, elsősorban a természetet. Kisiskolás korom óta nagyon kíváncsi természetű vagyok.
Hogy állsz a főzéssel? Ismered a magyar konyhát?
– Szeretek fűzni, de nem tudok - hahotázik. - Otthon ugyan jártam főzőtanfolyamra, de csak a salátákig jutottam el. Viszont szeretem a bablevest... Nálunk Brazíliában ez mindennapi eledel, de legjobban a spárgát szeretem.
- Mit csinálsz szabadidőben?
- Sokat hallgatok zenét, elsősorban operát, Pavarottit, Domingót. Kedvencem Orff Carmina buranája. A popzenében szeretem Prince-t, Madonnát, Tina Turnert és Janet Jacksont.
- Milyen ruhákat viselsz a legszívesebben?   
- Civilben farmert és nagyon rövid, mikroszoknyákat. Szeretem a szép fehérneműket, de ebben nem szívesen fotózok, mert egy fekete lány fehér bugyiban nagyon erotikus.   
– Mit tartasz fontosnak az életben?
– A legfontosabb az édesanyám, a családom, Tibor és a barátaim. Fontos, hogy ők egészségesek legyenek.
- Isten?   
– Igen, ő is. De az én istenem nem egy hosszú szakállas valaki, hanem aki ott van a gyermekekben és a természetben is.
- A pénz?
- Az nem olyan fontos. Sok olyan embert ismerek, akinek sok pénze van, és mégsem boldog. 
Vera, a Sao Paulo-i szambaaréna helyett most Németországban és Svájcban fog fellépni. Igaz, ez nem karnevál, ez munka. Zétényi Zoltán Fotó: 2Z Fotó&Média