Főoldal Sajtóarchívum Rock Club Metal Lady (Rock Club)

Metal Lady (Rock Club)

E-mail Nyomtatás PDF


1990. 4. – A Rock Club szépe - Az ötéves szöszke kislány gyakorlottan illegeti magát a tükör előtt: Szép ez a rózsaszín zokni, de legközelebb vegyél feketét! - mondja. Ugyebár az az igazán metálos. Van kitől tanulnia: a mama a Metal Lady. Következzék B. I., született Borúzs Ilona vallomása.
- Teljesen egyszerű, irodista, spórolgatós, polgári családba születtem egy szem gyerekként. Még tévénk se volt, a szomszédba jártunk. A mi világunk teljesen távol állt a művészköröktől. Kisiskolás koromban apám nagyon szigorúan fogott, koncertekre nem jártam, ha öt percet késtem, egy hétig sehova nem mehettem. Az Omegát meg a Rolling Stonest szerettem, aztán jött a Led Zeppelin, a Black Sabbath és Deep Purple.
- Nyolcadikra már teljesen kifejlett nő voltam, testmagasságra, mellbőségre, csípőméretre, de az élet dolgairól még nem nagyon tudtam. Apám szinte rettegve féltett emiatt, ő férfiszemmel látta, hogy csinosan fejlett voltam. Egyébként tök fiús vérem volt, fiúsan jártam, rövid hajam volt, fociztam és baromi büszke voltam, ha fiúnak néztek. Atletizáltam, az úttörőolimpián jó helyezéseket értem el a futó és ugró számokban. Nagy reménységnek tartottak. Közepesen tanultam, de a hangom már akkor is elég jó volt, én voltam az osztályban az előénekes. A karének délután   volt, ezért arról kirúgattam magam, én hülye, ha tudtam volna, hogy pár év múlva ilyen ambícióim lesznek. Aztán lassan elmúlt ez a fiús korszakom, észre vettem, hogy nő vagyok, a férfiak odafigyeltek rám a pályán, ha futottam és ringott a mellem és feszült a fenekem. Aztán jöttek a visszajelzések az utcán is, amikor mentünk az osztálytársnőimmel és engem mindig leszólítottak. Már előre mondták a csajok, hogy na, fordulj, pördülj, bámulnak! Ha elmentünk egy szórakozóhelyre, az egész lánybagázsból mindig engem szúrtak ki a fiúk. Ez jólesett, és növelte az önbizalmamat. Ösztönösen hangsúlyozni kezdtem az előnyeimet, feszes trikót vettem, szűk nadrágba bújtam és egy övvel emeltem ki a vékony derekam.
A férfiak közül a sötét hajú, szúrós tekintetűeket kedvelem, de lehet szőke is, ha karakteres. Ne legyen lányosan finom, mert az buzis. Nagyon fontos a szem, és az, hogy belül ne legyen üres. Néha elég volt egy szemvillanás is, ha szimpatikus volt, szóba álltam. Utálom a nagyszájú bunkókat. Viszont szeretem a jó modorú, udvarias férfiakat. A lányok is hibásak abban, hogy manapság a férfiak nem tisztelik a nőket: még az olyan apró figyelmességeket sem teszik meg, hogy lesegítsenek a villamosról.
Mivel szegények voltunk, elhatároztam, kitanulom a szabás-varrást, hogy tudjak magamnak a saját ízlésem és elképzelésem szerinti ruhákat csinálni.
- Tizenhat évesen megismertem azt, aki az első férfi volt az életemben, és egy év múlva hozzámentem. Egy ideig vidéken laktunk, majd visszajöttünk, és elhelyezkedtem egy fonógépgyár félkészáruraktárában adminisztrátornak. Ott tipegtem az olajos csavarok között a földes padlón a tűsarkú cipőmben. Elég föltűnő voltam a nagy Angéla Davis-frizurámmal, és egyenként szállingóztak le megnézni az új csajt. Onnan fölkerültem az áruforgalmi osztályra, és akkor kezdődött a „karrierem", amikor az igazgató szólt, hogy hívják csak be az áruforgalmiról azt a kis borzikát, hozza ő be a kávét meg a konyakot a külföldi partnereknek. Bementem a miniszoknyámban, mosolyogtam, mint a vadalma, és a pasasok mindent aláírtak. Itt kezdtek biztatni, hogy meg kellene próbálnom a manökenpályát. Veszteni nem vesztek semmit, ide mindig visszajöhetek. Elmentem az OKISZ Laborba és előadtam összevissza beszélve, hogy varrni szeretnék, de ha esetleg, talán manökenkedni is lehetne... Rám nézett a Panni néni és azt mondta: Na, vonulj itt végig! Kislányom, menj te csak szépen manökennek! És azzal átküldött a Hirdetőbe. Több mint száz jelentkező közül húszat vettek föl, köztük engem is. Közepesre végeztem el a tanfolyamot, de néhány év múlva megszereztem az A kategóriát, ami jó pár száz forint gázsit jelentett.
Egyértelműen fotómodellnek tartom magam, méghozzá reklám-fotómodellnek, nem aktmodellnek.
A fotózásnál kettőn áll a vásár, és én mindig beleadtam a maximumot, vittem egy zsák ruhát, kelléket, sminket. Mindig szerettem a vadabb, szexisebb ruhákat, nem szerettem kiskosztümben finomkodni. Fotózásnál is mindig rám adták a legvadabb tigris fürdőruhát és a legszexisebb csipke fehérneműket.
Imádom a jó cipőket és a csizmákat. A nadrágot jobban szeretem, mint a szoknyát, mert a nagyon minit viselem, és abban feszélyez, hogy ha lehajol az ember, rögtön kilátszik a bugyija. Kedvenceim a csipke fehérneműk, most nagy divat a strech csipke, ami gyönyörű és nyúlik. A feketét, a fehéret és a pirosat  szeretem a legjobban. Melltartót nem hordok, de most divat, és boleró vagy kiskabát alá felveszek egy szép csipke melltartót vagy egy fűzőset. Szeretem a vastag, szegecses vagy gumis öveket, és sok kitűzőt, mütyürt használok. Ja, és csillagmániás vagyok.
Ebben a szakmában nagyon fontos a test szépsége. A szexis fotókban én úttörő voltam, bár aktot soha nem csináltam, csak sejtető nedves ingben és alig takaró sálban fotóztak. A testemből éltem. Minden fotós azt akarta, hogy látsszék a mellem, a derekam, a feszes fenekem és még mosolyogjak is. Ez a kifordított póz épp elég volt a röhögőgörcshöz. Arra mindig ügyeltem, hogy a bőröm szép sima, bársonyos legyen. Mindig frissen kell tartani fürdéssel és mozgással. Látom, hogy nagyon sok fiatal lánynak már lötyög a segge, és rossz a tartása. Nagyon fontos a lelki egyensúly is, mert az kisugárzik az emberből.
Tudod, az fantasztikusan jó érzés volt, amikor az Ez a Divatnál megnyertem a Forma ED-t. Meg amikor a kifutón megtapsoltak. De úgy érzem, hogy most is szimpatikus vagyok a metálos közönségnek. Otthonosan mozgok közöttük, bár nem csövezek, de a lelkem az csöves. Az élet is kőkemény, mint a metálzene. Mindenért ki kell állni és meg kell küzdeni. Ebben a zenében az ösztönök burjánzanak, és bennem van valami ősi anyai ösztön, hogyha kell, foggal-körömmel megvédem a gyerekem, a családom, az egész világot. Ja, és azt üzenem - privát
- minden lánynak, hogy tanuljanak meg annyira varrni, hogy tudjanak
maguknak csinálni egyéni darabokat! Zétényi Zoltán

Módosítás dátuma: 2010. november 06. szombat  

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Olvasnak bennünket

Oldalainkat 211 vendég böngészi