Főoldal Sajtóarchívum Erdészeti Lapok Ős-Buda nyomában a Pilisben (Erdészeti Lapok)

Ős-Buda nyomában a Pilisben (Erdészeti Lapok)

E-mail Nyomtatás PDF

2008. szeptember - Az Országos Erdészeti Egyesület Erdők a közjóért és a Közönségkapcsolatok szakosztálya közös rendezvényt tartott Budakalász térségében 2008. június 17-én a Budakalászi Faluházban és a környező erdőkben rendezte az OEE Erdők a közjóért és a Közönségkapcsolatok szakosztálya kihelyezett együttes ülését.
Az összejövetel első részében a résztvevők meghallgatták dr. Lánszki Imre
ökológus előadását: „Ős-Buda helyének pontosítása a Pilisben” címmel, majd terepi bejárás következett Ős-Buda létesítményeinek feltételezett helyein.
Megengedhető-e az amatőr kutatatóknak a magyar történelem vizsgálata?
– teszi föl a kérdést nemcsak a kutató, hanem Bakay Kornél professzor is a
második ezredfordulón megjelent „Az Árpádok országa” című, egyik legjelentősebb könyvében.
Majd így folytatja: „A leghatározottabb igennel kell válaszolnunk. Ám ahhoz, hogy valóban az elérhető legnagyobb mértékben megalapozott legyen a feltevésünk, együtt kell dolgoznia a kiképzett régésznek, a források nyelvét valóban jól értő történésznek, a lelőhelyet kiválóan ismerő természetjárónak és a geológusnak.”
Az ökológus így vallott kutatásainak kezdetéről: „Egyik természetjáró utam során a Nagy-Kevély keleti oldalának előterében húzódó »nevesincs« hegyen – mely 276 méteren van a tenger szintje felett – a helyben kitermelt és alakított kövek mellett emberi kéz által formált, más geológiai szerkezetű, más földrajzi környezetből odakerült, a természetestől lényegesen eltérő alakzatokat találtam.
Víznyerő hely a hegytetőn, tiszta vízzel az aszályos időszak után? Mi lehetett itt? Nem lehetett egyszerű kőbánya, hisz összerakott, épített formák, faragott kövek tűntek elő, a feketefenyővel betelepített hegyoldalban és hegytetőn, a bozóttal benőtt lejtőkön külső és belső falak, utak, belső terek és földalatti járatok mutatkoztak.
Lánszki Imre légi felvételek, régi térképek és metszetek egybevetésével látványosan mutatta be a hallgatóságnak Ős-Buda, illetve Alba Regale vélhető elhelyezkedését.
Legfontosabb forrásának talán Anonymus Gesta Hungarorum című művét tartja. 114 régi térkép összehasonlító elemzésével jutott arra a  megállapításra, hogy az egykori Székesfehérvár, Alba Regia nem a mai helyén, hanem a Pilisben helyezkedett el.
Ezek alapján állapítja meg, hogy: „Sors rendelte bizonyíték-kereséseim alapján azt állítom, hogy krónikásaink Ős-Budavárra vonatkozó szavai hitelesek, beazonosíthatóak, a fennmaradt metszeteket jó térszemlélettel, helyismerettel és térinformatikai modellezésekkel pontosan értelmezni lehet az általam megjelölt helyre a vár, kolostor, templom, királyi fürdő, település, temetkezési hely együttest.”
De amíg nincs meg minden kétséget kizáróan a honfoglaló, honalapító vezérek lakhelye, földi nyugvóhelye, addig kötelességünk a kutatás – állítja az ökológus kutató.
Az előadást követően a kutató válaszolt az újságírók kérdéseire. Ez idő alatt mindkét szakosztály titkárválasztást tartott, s a lemondott korábbi tikárok helyére az Erdők a közjóért szakosztály új titkárnak Horváthné Sándor Erzsébetet, illetve a Közönségkapcsolatok szakosztály Kovácsevics Pált választotta.
A terepi bejárás során először egy ókori szarkofágot tekintettünk meg, ahol a feltárt hamu elemzése több ezer éves eredetet igazolt. A következő helyszín egy olyan objektum volt, amelynek feltárása során föld alatti vízvezetékre bukkantak, illetve emberi kéz által létrehozott építmény nyomai fedezhetők föl.
Egy másik terepi alakzat víztározóként azonosítható. Végül arra a helyre vezetett az utunk, ahol a feltételezések szerint Attila és esetleg Árpád sírja található.
Megfontolandó a helyileg illetékes erdőgazdasági társaság számára, hogy fölvegye a kapcsolatot Lánszki Imrével, mielőtt a Duna-Ipoly Nemzeti Park teszi látogatott látványossággá a zrt. területén föltalált érdekességeket. Zétényi Zoltán

 

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Olvasnak bennünket

Oldalainkat 58 vendég böngészi