FotoMedia

2011. január 13 - Konferencián jártunk, ahol megtudhattuk a liberálisoktól, a szélsőjobboldali nők esténként együtt énekelgetik az Erdélyi Himnuszt! Egy óvodásnak is hiteltelen agyament megállapítások, a megélhetési rettegőktől. Alig kezdődött el az év, alig ocsúdtunk fel az ünnepek hatása alól, a liberális társadalom színe- java ismét valódi csemegét szolgáltatott számunkra. Az Friedrich Ebert Alapítvány vitafórumot szervezett „Nők a szélsőjobboldali mozgalmakban" címmel, ahol ismét megtiporták a hazájukat szerető és védő embereket. Most ennek az egyre bővülő körnek egy új szegmensét: a lányokat és asszonyokat vették célba.
Bejutásunk a konferenciára elsőként akadályokba ütközött, mert amikor barikad.hu néven próbáltunk regisztrálni, akkor elutasítottak minket közölve, hogy betelt a létszám. Ám amikor civilként jelentkeztünk és bevetettük kissé rekedtes, affektálós, hetedik kerületi akcentusunkat, az egyik szervező azt mondta, hogy menjünk, biztos beférünk. Azt is hozzátette, a konferenciát áttették egy másik helyre, mert félnek a nagyarányú szélsőjobboldali érdeklődéstől.
A magukat szociáldemokratának nevező Friedrich Ebert alapítványról annyit érdemes tudni, hogy körülbelül annyi közük van a szociáldemokráciához, mint az MSZP-nek, - tehát semmi. Az alapítvány partnerei többek között a Magyar Szocialista Párt, valamint a szintén szocialista kötődésű Táncsics Mihály Alapítványt, a hasonló köntösű Demos Magyarország és a Central European University (CEU).
Prof.dr. Renate Bitzan és Prof.dr. Michaela Koettig, "szélsőjobboldal-kutatók" vázolták előttünk elsősorban a németországi nők szerepét a szélsőjobboldali mozgalmakban, ám feltártak Magyarországra is jellemző „alapigazságokat”. Természetesen egytől-egyig vérforraló baromságokat.
A két előadó felvázolta, melyek a szélsőjobboldali hazájukat szerető nők alaptulajdonságai:
- Igába hajtják a fejüket és egész életüket az általuk vallott ideológiák határozzák meg. Cselekedeteik csakis ezen elvek jegyében történnek. (Valóban felháborító, hogy nem gondolják cukinak a homoszexuálisokat és a nemzeti gondolatok fontosabbak számukra, Stohl András mellizmánál - a szerk.)
- Nemi elméletek vagy ideológiák helyett a népközösséget, a fajt és a nemzetet helyezik előtérbe. (Nem kommentálható megállapítás, akkora hülyeség, hogy az sem hiszi el, aki mondta - a szerk.)
- A  szélsőjobboldali nők szerepe a társadalomban az anyaság. Céljuknak tekintik, hogy népük fajtiszta utódokból álljon és gyermekeiket a nemzeti eszméknek megfelelően neveljék. (Persze a feminista liberális gondolkodókat már- már az undor keríti hatalmába, amikor a hagyományos, klasszikus női szerepek betöltésére gondolnak, és talán beteg gondolataikat vetítik a szélsőjobboldali asszonyokra, amikor azt mondják, kötelességből szülnek - a szerk)
Renate Bitzan elmondta az egyik németországi szélsőjobboldali mozgalom arra vetemedett, hogy Törpeposta címmel egy kiadványt jelentetett meg, melyben az anya, az anyaság, az anyává válás és a gyermeknevelés kérdéseivel foglalkoznak. (Felháborító és elfogadhatatlan. Valószínűsíthetően több ilyen kutatónak az él a fejében, hogy a szélsőjobboldali nők kizárólag azért szülnek, hogy az eszmét tovább adják. A gyermekvállalás öröme az persze bagatell ennek fényében. Beteg liberálisok… - a szerk.)
A szélsőjobboldali nők veszélyesek
Az előadók szerint óriási probléma, hogy a hatóságok azt hiszik a nők politikailag érdektelenek, törvénytelen illetve erőszakos cselekményeik felett elsiklanak. Elmondták: a nemzeti radikális nők ugyanis, gyakran folyamodnak félig- meddig illegális cselekedetekhez. Fel is soroltak néhányat: szélsőjobboldali szervezet számára nyitnak bankszámlát, vagy termet bérelnek szélsőjobbos rendezvények számára. Ha nem is közvetlen módon, de támogató funkciót látnak el az agresszivitás terén, sokszor ők szolgáltatják az atrocitások okát. (A melegekkel együtt riszáló liberális anyukák és családok meg természetesen gyermekeik jellemfejlődését segítik elő. Újabb ostoba stigmatizálás. - a szerk.)
A nemzeti radikális nők pályaválasztása tudatos
A vitafórumon kifejtették, különösen veszélyes az, hogy ezek a nők - mármint a szélsőjobboldaliak - különösen olyan területeken bukkannak fel, ahol a társadalom legkevésbé várná pl. iskolai szervezetekben. Egy darabig leplezik nézeteiket, majd amikor elnyerték a közösség bizalmát elkezdik terjeszteni eszméiket. Ha nem éppen otthon a jövő fegyverét, azaz gyermekeiket nevelik, akkor a tudatosan kiválasztott pályájukon tevékenykednek. Gyakran dolgoznak nevelőként, tanárokként, azon belül is főleg történelem tanárokként, hogy az adott generációt saját szellemben tudják nevelni. (Hát valahogy ez az SZDSZ méregkeverői megalkotta, magyar liberális oktatási rendszerben nem igazán volt érzékelhető. Ehelyett az egynemű párok családalapításának elfogadtatása, a beteges történelemszemlélet, a merjünk kicsik lenni, és a torzult én-tudat kialakítása annál inkább - a szerk.)
Az egyik előadó megjegyezte: azért nem szabad azt gondolni, hogy szélsőjobboldali mozgalmakban nincs értelmes ember. Nem mindenki olyan buta, vannak közöttük intelligensek is. (Szép volt, tovább sikeres agyhalált kívánunk az előadó munkájához. - a szerk.)
Michaela Koettig elmesélte, hogy felajánlottak neki egy tanári állást egy német egyetemen, melyet azért nem fogadott el, mert kb. 40% a szélsőjobboldali tanulók aránya. (Mi ez ha nem diszkrimináció? Ha ezt valaki úgy meséli, hogy azért nem vállalt el egy ilyen munkát, mert a zsidók, vagy az arabok, netán a liberálisok aránya ekkora, azonnal aláírásgyűjtésbe kezd az egész „szabadságféltő”, rettegő kör. - a szerk.)
Azt is megtudhattuk a liberálisok által jelesnek vélt szakértőktől, ha valaki munkanélkülivé válik, nincs jövőképe, szoros a kapcsolata a nagyszüleivel akkor nagy valószínűséggel elkezd vonzódni a szélsőjobboldali eszmékhez. (Persze, aki pedig szereti a kisállatokat, de nem túl jól tanul, abból oroszlánidomár lesz minden bizonnyal. - a szerk.) Elmondták azt is: a nemzeti radikális nők a saját problémáikat a szélsőjobboldali mozgalmakban reprodukálják.
Valaki a közönségből aggodalmát fejezte ki, hogy a szélsőjobboldali nők nagyon veszélyesek, mert kívülről nem látszik agresszivitásuk, „báránybőrbe bújt farkasok”. Hozzátette: úgy néznek ki, mint akik esténként összegyűlnek és az Erdélyi Himnuszt énekelgetik. (Mentőt! A liberálisok még azt sem voltak képesek ennyi idő után megtanulni, hogy a neve Székely Himnusz? Egyébként nemcsak nők „énekelgetik”, hanem az elszakított területekkel érzett sorsközösség dala is egyben. Ez aztán tényleg szakmai konferencia, ennyi erővel kijelenthették volna azt is, hogy Szovjetunió létrejöttét a Függetlenségi Nyilatkozat hitelesítette… - a szerk.)
Michaela Koettig folytatva gondolatmenete,t elmondta, azzal még nem lenne baj, ha csak összegyűlnének és énekelgetnének, azt még elviselné a demokrácia. De az már óriási probléma, hogy gyakran utcára vonulnak és másokat kirekesztenek. (Azt már Gyurcsány Ferenc és Gergényi Péter óta tudjuk, hogy az állampolgárok utcára menését nem viseli el a demokrácia - a szerk.)
Az előadó végül megnyugtatta az elkeseredett közönséget, hangsúlyozva, hogy átnevelhetőek ezek a fiatalok, csak hosszú távra kell felkészülni és terápiás jelleggel kell felkarolni őket - mosta össze egy laza gondolattal a "szélsőjobboldali nőket" a  heroinistákkal, alkoholistákkal, szenvedélybetegekkel.
Végül megjegyezte: fel kell hívni a figyelmet a nevelőnők, a szociális munkások és a tanárok képzésében, hogy ez a jelenség felbukkanhat. Ki kell szűrni ezt a gondolkodást és nem szabad hagyni, hogy továbbterjedjen. (Értsd: világnézeti diszkriminációt kell alkalmazni az oktatásban, ki kell szűrni a belső ellenséget - Rákosi elvtárs mind a tíz ujját megnyalná. - a szerk.)
A konferencia összegzéseként csak azt a kérdést tennénk fel: ha bármely népcsopotról, vallási felekezetről, vagy irányzat képviselőiről hasonló hangvételű konferenciát szerveznének, vajon hány percen belül indítanának a tiltakozó aláírásgyűjtést, hány nyugati lapban könyörögnének a civilizált világ segítségéért a megélhetési rettegők?