Főoldal tárlat Elhunyt Luzsicza Lajos

Elhunyt Luzsicza Lajos

E-mail Nyomtatás PDF
Néha úgy gondolom, jó hozzám az Úr: kisgyerekkorom óta bölcs öregemberekkel disputálhattam, akik megosztották velem élettapasztalataikat.

 Néha úgy gondolom, jó hozzám az Úr: kisgyerekkorom óta bölcs öregemberekkel disputálhattam, akik megosztották velem élettapasztalataikat. Hiszen nemzedékrõl nemzedékre élünk, és így õriz bennünket nyelvünkben is az emlékezet.
Ez is egy ilyen alkalom volt. Akkor még nem tudtam, hogy vele – sajnos – az utolsó. Ültem kint a Rózsadombon most már néhai Luzsicza Lajos bátyánk házának teraszán, egy augusztus végi – késõnyári-koraõszi – délutánon, kellemes hangulatban. Elõtte pár perccel sokszor átdolgozott önarcképét nézegettük a mûteremben. „Miként is lehetne emberi sorsot, életpályát, töréseket, buktatókat, sikereket és megpróbáltatásokat egy kötött formájú olajfestményben mind összefoglalni?!” – morfondírozott. Aztán egy másik képet tett elém. Ezt Érsekújvár törököktõl való visszafoglalásának emlékezetére festette, és a szeptember végi évforduló alkalmából Erdõ Péter bíborosnak adta át Nyitra-parti szülõvárosában. Csupa tûz, erõ, lobogás, mely végül õt magát is elhamvasztotta...
Aztán in medias res kérdezgettem Berda Józsefrõl, Barcsay Jenõrõl, Kassák Lajosról meg számtalan, ma már klaszszikusként számon tartott személyes ismerõsérõl. Komoly, kedves, néha pajzán történeteket hallottam tõle az alatt a hirtelen elszállt négy óra alatt.
Egy vele készült beszélgetés – minden bizonnyal az utolsó interjú – elõszavában olvasom: „egész munkásságával a képzõmûvész kultúra ügyét szolgálta, s mind a mai napig is tesz érte...” Luzsicza Lajos, aki sohasem feledkezett meg gyökereirõl, értünk közvetlenül is sokat tett: Érsekújvárott például alapítványt hozott létre, és kezdeményezõje volt a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria létrehozásának.
A Munkácsy-díjas és Érdemes mûvész címmel elismert festõ februárban töltötte be 85. életévét – és most távozott közülünk. Gazdag életmûvét, pályáját nálamnál hivatottabbaknak kell majd méltatniuk.
Õrizze emlékét a béke és az emlékezet!
Bettes István

Módosítás dátuma: 2005. december 05. hétfő  

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Olvasnak bennünket

Oldalainkat 322 vendég böngészi