FotoMedia

Február közepéig látható Csótó László kiállítása a Csemadok székházában nyílt Pozsonyi Magyar Galériában
A képzõmûvészek a megmondhatói, milyen nehéz a szlovák fõvárosban kiállítóteremhez jutni, s ez még inkább érvényes akkor, ha nemzetiségi anyagról van szó. Ezért is kellemes meglepetés a mûvészetpártolók számára, hogy a Csemadok felajánlotta támogatását, és székházának dísztermét erre a célra. Egy új korszak kezdõdhet ezzel a szlovákiai magyar képzõmûvészet történetében – hiszen a magyar galériának nemcsak az itt élõ alkotók láthatják majd hasznát, hanem azok is, akiknek egyébként aligha állna módjukban a pozsonyi bemutatkozás.
A decemberi József Attila-emlékkiállítás után január közepétõl a Királyhelmecen élõ Csótó László munkái tekinthetõk meg a város központjában álló, Május 1. téri székház felújított dísztermében. A bõséges anyag híven tükrözi a hetvenes évektõl megszakítás nélkül dolgozó mûvész alkotói fejlõdését, gondolatvilágának változásait. Munkásságát a kilencvenes évek végéig zömmel vonalgrafikák jellemezték, igen gyakran egymásra és egymásba épült vagy elforgatott körökbõl, hasábokból, mértani elemekbõl építkezett – talán nem véletlenül: matematika-rajz szakos pedagógus az eredeti foglalkozása. A kiállításon megtekinthetõ nyomatok és rajzok érzékeltetik a gyökerekhez, a tájhoz való ragaszkodását, de tükrözik a világgal, a sorssal való szembenállását, vagy éppen megbékélését is (Rajz Európához, Jelenés, Diktátor stb.).
Az új évszázad jelentõs változást hozott Csótó munkásságában. A sorscsapás nyomán (négy éve agyvérzést szenvedett) létrejött törésvonal egyszersmind ugrásszerû fordulatot is jelent mûvészetében. Már korábban is kísérletezett porcelánképekkel, az utóbbi években pedig miniatûr remekek sorát alkotta meg – s a csempék használatától eljutott a reliefszerû kolorált porcelánképekig. A pozsonyi tárlaton megtekinthetõ mintegy ötven porcelánkép közül az elvont témákat megfogalmazó Rács I., II., a Kompozíció I., II. méltán tartoznak a mûvész legsikerültebb alkotásai közé. A képeket a színek meghökkentõ használata teszi sajátosan csótóivá: rózsaszín, fekete és fehér egymásba, egymásra égetve (Színes tájkép, Pirula, A baltás tengelice...).
A kiállítás február közepéig tart nyitva.
S hogy lesz-e folytatás, arról Kalita Gábor festõmûvészt, a szakmai felügyeletet magára vállaló Pozsonyi Mûtermek szabad mûvészeti társulás kurátorát kérdeztük.
„A Pozsonyi Magyar Galéria létrejötte nagy elõrelépés lehet a szlovákiai magyar képzõmûvészet láttatásában, hiszen a járási székhelyeken rendezett kiállításokra nem jutnak el annyian, mint egy itt, a fõváros szívében megvalósult tárlatra. Nemcsak a pozsonyi magyarok, hanem az itt tanuló egyetemisták, a széles környékrõl ingázók tucatjai térnek be rendszeresen a magyar könyvesboltba, s egyúttal megtekinthetik az éppen esedékes kiállítást. A szakma értõirõl és a szlovák mûvésztársakról nem is beszélve. A szervezõk – a Csemadok OV, a Madách Posonium és a Pozsonyi Mûtermek – bíznak a folytatásban. Egyrészt emlékkiállításokat, másrészt önálló és gyûjteményes kiállításokat szeretnénk szervezni. A Csemadok-székházban impozáns fal áll rendelkezésre, és szükség esetén paneleket is fel tudunk állítani, így sok méltatlanul mellõzött mûvésztársnak is bemutatkozási lehetõséget adhatunk a fõvárosban – mint ezt most nagy örömömre Csótó László esetében is tettük...”
FERENCZI ÉVA