FotoMedia

Egy évtized gyûjtõmunkájának eredményébõl nyújt áttekintést a Vermes-villában megtekinthetõ kiállítás
A gyûjtemény mûvészettörténeti szempontból legjelentõsebb és legérdekesebb alkotásaiból összeállított kiállítás nyílt február 17-én a KMG-nek otthont adó Vermes-villában.
A kiállított festmények, grafikák, szobrok és plasztikák legkorábbi darabjai az 1980-as éveket megelõzõ idõszakra nyúlnak viszsza, ám legtöbbjük a 80-as, 90-es évekbõl származik. Az ezt követõ idõszak munkái stílusukban, eszmeiségükben is a kilencvenes évek törekvései felé mutatnak, amibõl akár arra is lehet következtetni, hogy az új ezredelõ nem feltétlenül egy új szemlélet, látásmód kialakulásával köszöntött ránk. Talán jól is van ez így, hiszen pontosan a kilencvenes évekhez fûzõdik a végsõ, nagy kitörés a „regresszív passzivitásból” – ami a társadalmi hazugságok elõli kitérés útjaként egyebek közt a kultúrával való szembehelyezkedést hozta magával. A tagadástól, kirekesztettségtõl meghasonlott mûvészek a szubjektivizmusban kerestek menedéket, mely újból az õt megilletõ helyre emelte a látványt, az esztétikumot, az ideológiamentes narratívát, és visszahozta a mûvészetbe a humort, az iróniát és az erotikát. Különösen érdekessé teszi ezt a mûvészettörténeti korszakot a radikális eszközváltás, az a mód, mellyel a képzõmûvészek az új mûszaki eszközökhöz – a fénymásolóhoz, a videóhoz, majd a számítógéphez – nyúltak. Új technikák jelentek meg, az alkotók felfedezték maguknak a mûanyagot, a tollat, a szivacsot és számos más, korábban nem használt anyagot, és igyekeztek ezekhez speciális tulajdonságaik felõl közelíteni. Ez persze a vizuális és plasztikai hagyományok újraértelmezését, a mûnek a hagyományos formáktól való függetlenítését vonta maga után.
Ennek az expanzív progressziónak is köszönhetõ, hogy a mai fiatal mûvészek számára a tömegmédia vizuális nyelve és a számítógép már a mindennapi kommunikáció, a valóságot demisztifikáló képi megjelenítés természetes eszköze. Ezen nyitottság számlájára írható az is, hogy sem korhoz, sem stílushoz, sem irányzatokhoz, sem pedig mesterekhez nem kötõdnek; az új látásmód, kép megteremtése érdekében a valóságot könyörtelenül elemeire szedve tálalják.
A Kortárs Magyar Galériában kiállított mûvek a leírt mûvészettörténeti irányzatokon túl sokkal többet láttatnak – az ennél is újabb törekvések, például a „nõmûvészet” és a társadalompolitikai irányultságú mûvészet létjogosultságát, illetve a magyar képzõmûvészet fejlõdési tendenciáit.
A kiállítást megnyitó N. Mészáros Júlia, a Gyõri Városi Mûvészeti Múzeum igazgatója elmondta: a dunaszerdahelyi galéria neve már ma is jól cseng a magyar képzõmûvészeti berkekben; ez adjon lendületet munkatársainak a további gyûjtõmunkához.
A kiállítás a Kortárs Magyar Galériának otthont adó Vermes-villában március 25-ig tekinthetõ meg.
LÕRINCZ ADRIÁN