A Csele patakba fúlt II.
A Csele patakba fúlt II. Lajos özvegyérõl, Habsburg Máriáról látható kiállítás Pozsonyban április 30-ig Bár Magyarországon alig találhatók olyan tárgyak, amelyek közvetlenül kötõdnének Habsburg Mária személyéhez, a budapesti kiállítás igyekezett átfogó képet adni arról az öt évrõl, amelyet az ifjú királyné Budán töltött. Sikerült is felvillantania a Mohács elõtti kort, az udvar légkörét és azt a szellemi közeget, amelyet olyan nevek fémjeleztek, mint Luther Mártoné és Erasmusé. (Mária mindkettõvel levelezett, és számos más humanistával is, ami mutatja, hogy a kortársak nem túloztak, amikor kivételes képességeirõl tudósítottak.) A Hadtörténeti Múzeum kiállítása elsõsorban a mûvelõdéstörténeti aspektusokra helyezte a hangsúlyt, a pozsonyi viszont a mûvészettörténetiekre. Árnyaltabb képet kap Habsburg Máriáról és koráról az, aki látta a budapesti rendezvényt is, hisz a két különbözõ koncepciónak megfelelõen a bemutatott anyag nem teljesen azonos. De vigasztalásul azoknak, akik nem jutottak el a Hadtörténeti Múzeumba: a két kiállítás külön-külön is egységes egészet alkot, így tehát nem lesz hiányérzete annak, aki csak a pozsonyit láthatja, a Szlovák Nemzeti Galéria termeiben is ritka kincsekben gyönyörködhet.
Habsburg Mária életének két jelentõs mozzanata is Pozsonyhoz kötõdik: itt zajlott az a találkozó, amelyen megszületett a végleges döntés Miksa német-római császár és II. Ulászló magyar és cseh király között Mária és Jagello Lajos házasságáról. Itt lépett a történelem színpadára Mária, mint jövendõ magyar királyné, és ide menekült a mohácsi tragédia után, özvegyen, kiszolgáltatottan, szemben a bizonytalan jövõvel. Vesztesége egy ország vesztesége volt, távozása egy korszak lezárulását jelentette. Ha csak ennyi lett volna a szerepe, aligha emlékeznénk rá, annak ellenére, hogy egészen fiatalon, a Mohácsot megelõzõ röpke öt év alatt is számos jelét adta nem mindennapi szellemi és jellembeli kvalitásainak, amelyek messze meghaladták Lajoséit. Nem alaptalanul írta róla Johannes Heckel udvari lelkész: „Ha õt királlyá változtathatnánk, bizony, jobban járnánk.” Hasonlóan nyilatkozott róla megbízóinak a velencei követ is: „Elég ereje van ahhoz, hogy mindent elérjen.” Magyar- és Csehország királynéjaként nem adatott meg neki, hogy bármit is elérjen. Pedig intelligenciája, képességei, ambíciói sikerre predesztinálták. Kevésbé mostoha körülmények között, persze. De ilyen körülmények soha nem adattak meg számára. Mivel a család rábeszélése ellenére sem volt hajlandó újra férjhez menni, bátyja, V. Károly német-római császár Németalföld kormányzásával bízta meg. Negyed évszázadon át látta el a Habsburg-uralom ellen folyton lázongó tartományban a helytartói teendõket, olyan taktikai érzékkel és rátermettséggel, amely egy férfinak is a dicséretére vált volna. A francia megszállás alatt páncélt öltve hadba szállt, és gyõzelemre vezette katonáit, tízéves békét biztosítva a háború pusztította országnak. Sokadik kérésére Károly 1555-ben engedte meg, hogy letegye a kormányzás terhét, és Spanyolországba utazhasson. Alig két évet töltött ott, amikor imádott bátyja meghalt. Haldokolva arra kérte húgát, utazzon vissza Németalföldre, ahol ismét robbanással fenyegetett a helyzet. Mária már csomagolt, amikor 1558. október 18-án egy szívroham végzett vele. Még egy hónap sem telt el Károly halála óta, akit csak így szólított leveleiben: „Mindenem e földön!”.
Ennek a nem mindennapi aszszonynak és kortársainak a portréit láthatjuk most a Szlovák Nemzeti Galéria ©túr utcai épületében, több korabeli oltárképpel, nyomtatványnyal és ötvösmunkával együtt. A csaknem kilencven bemutatott mûtárgy egyharmada szlovákiai gyûjteményekbõl származik, a többi magyarországi, cseh, német és osztrák múzeumokból. II. Lajos és Mária remek portréi az osztrák Hans Maler és a német Hans Krell alkotásai. Karnyújtásnyira az eredetiektõl ott függnek korabeli másolataik, izgalmas az összehasonlítás. Tizian Nagy Szulejmánról készült portréja elveszett, de megcsodálhatjuk a róla készült kópiát, amely a vöröskõi kastély gyûjteményébõl lett kikölcsönözve, mint V. Károly ismeretlen mûvész festette arcképe is. Egy másik kastélyból, a magyarországi Sárvárról érkezett az a nagy méretû festmény, amely egy 1494-es antwerpeni lovagi tornát mutat be aprólékos részletességgel, rendkívül mozgalmasan. Egy német portréfestõ jó pszichológiai érzékérõl tanúskodik I. Ferdinánd észt és ravaszságot tükrözõ arca. Döbbenetes I. Miksa halotti portréjának kíméletlen realizmusa, és elbûvölõ id. Lucas Cranach Szent Katalint és Borbálát ábrázoló táblaképeinek mesés hangulata. A Szent Katalin vértanúságát ábrázoló képen a mártír haját feltûzõ öreg hóhér elérzékenyül a selymes aranyhaj érintésétõl. Ez a csoda a kromioí3i érseki palotából jött hozzánk. És újabb Habsburg Mária-portrékon követhetjük, hogyan lesz a bájos, üde, fiatal lányból megtört öregasszony. Negyvenvalahány évesen.
Örvendetes, hogy Pozsony is egyre aktívabb részese a múzeumok és galériák európai együttmûködésének. Ez egy új világ, egészen más, mint a tizenöt évvel ezelõtti: izgalmasabb, pulzálóbb, gazdagítóbb, nagyobb távlatokat és szélesebb összefüggéseket mutató. Aktívabb, cselekvõbb hozzáállást igényel nemcsak a kiállítótól, hanem a közönségtõl is. Egyelõre még nem nagy azoknak a tábora, akiket utazásra ösztönözne egy-egy, a mostanihoz hasonló, több helyszínû rendezvény. De lassan ebbe is beletanulunk.
VOJTEK KATALIN
Kapcsolódó cikkek
- Csák János: A Zeneakadémia oktatási, kutatási és nemzetközi teljesítménye siralmas (index.hu)
- Demeter Szilárd: Volt egy hatszemközti beszélgetés a Karmelitában (index.hu)
- Még sohasem volt ilyen: együtt lépett fel Presser Gábor és Szörényi Levente (index.hu)
- Németh Alajos maradt az Artisjus elnöke (MTI)
- A fejlődés íve – Orosz Katalin klinikai szakpszichológust kérdeztük az idei év egyik legjelentősebb pszichológiai konferenciájáról (media1.hu)
|