FotoMedia

 2006. március 5.
Wittner Mária szabadságharcos, az egykori halálraítélt 1970-ben szabadult a börtönbõl, és a mostani választások után új szerepkörre készül. Orbán Viktor, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség elnöke felkérésének eleget téve országgyûlési képviselõ lesz.
- Gondolt-e arra bármikor is, hogy egyszer ilyen minõségében lép majd be a Parlamentbe?
Wittner Mária:- Soha nem gondoltam, nem is volt szándékom országgyûlési képviselõnek lenni, mert azt mondtam, hogy én ezt a Parlamenten kívül is el tudom mondani, amit el akarok, és el tudok menni oda, ahova éppen akarok menni.

- Parlamenten belül viszont eddig még nem tudta elmondani azt, amit akart. Emlékezetes, hogy a kommunizmus áldozatainak emléknapján, 2002-ben nem engedték beszédet mondani.
- Nem is érdekelt, hogy nem engedtek be, legalább jó közérzetben töltöttem azokat az idõket, amiket nélkülük töltöttem el.

- Van-e már valamilyen programja, terve a képviselõi munkára?
- Inkább csak elképzeléseim vannak. Egyszer 56-ot tényleg a méltó helyére kéne tenni, akár törvényileg is, de az 56-sok sorsát is, hiszen a munkásõrök kiemelt nyugdíjjal éldegélnek, akkor egyszer már az áldozataik is megérdemelnék azt, hogy tisztességes életmódot biztosítsanak az öregkorukra, hiszen azt, amit egész életükben el kellett szenvedni, igazán nem is tudják pénzzel megváltani. De legalább a betegek kapjanak ingyen gyógyszert, vagy kezelést, mert ez mindenütt másutt megvan, csak itt Magyarországon nincs meg.

- Wittner Máriát eléggé keménynek, mondhatnánk, hogy öntörvényûnek ismerik sokan. Igen ám, de a Parlamentben van frakciófegyelem, vannak megbeszélt szavazások, stb. Gondolkodott-e már azon, hogy a hivatalos parlamenti munka hogyan alakul, majd az ön számára?
- Akik ma ott ülnek a Parlamentben, vagy ott ültek az elmúlt tízen év alatt, azok egyike sem, olyan zseni, hogy a törvénykönyvvel a szájába jött a világra, mindenkinek ott kellett megtanulni, és beletanulni a dolgokba. Én merem remélni, hogy vagyok azért annyira értelmes nõ, hogyha nem is nézik ki belõlem azokat a beszédeket, amiket én mindig magam szoktam írni, bele fogok én is tanulni, de egyet szeretnék, hogy tisztességesen emelt fõvel tudjak továbbra is a társaimnak a szemébe nézni.

- Szemben ül majd egy másik 56-os halálra ítélttel, Mécs Imrével.
- Hát igen, akkor is együtt voltuk a siralomházban, õ egy másik zárkában, én egy másik zárkában, hogy aztán, kibe akkor mi zajlott le, ez mindenkinek a magánügye. Én viszont ott esküdtem meg egy néma esküvel, hogy ha az életben egyszer lehetõségem lesz rá, én méltó emléket fogok nekik állítani. 50 éves évfordulót ünnepeljük, ezt az 50 éves évfordulót az áldozatok joggal, de az elnyomóik is indikálják maguknak. Én gondolom, hogy nekik készül ez a bizonyos monumentális emlékmû, amit ugye 56-ra akarnak rákényszeríteni. Hát lehet, hogy illik 56-ra, de nem az '56 eleji részre, ahol még a szabadságért harcoltak a fiatal gyerekek, és nem is jellemzõ ez az ék alakú támadás rájuk, hanem amikor már tapostatták a nagy testvérrel a forradalmat, és õk pedig a tankok után, úgy fedezetbe jöttek vissza, akik elszivárogtak.

- Az egyik lapban az jelent meg, hogy a Fidesz a radikális jobboldalt költöztette be a Parlamentbe Wittner Mária személyében. Radikális jobboldalinak tartja magát?
- Én a radikális hóhérok áldozatának tartom magam, ilyen egyszerû. Ne osztogassanak jelzõket, mert én az áldozatuk vagyok, és ne csinálják azt, hogy most újfent jelzõket osztogatnak, mert ez csinálták 57 után, csak most már mi is visszalõhetünk, egy kicsit a szavakkal. Talán nem zárnak a börtönbe, bár lehet, hogy erre is sor kerül, mert eléggé érthetõen mondta a Gyurcsány Veszprémben, abban a városban, ahonnan Brusznyai Árpádot, a veszprémi párttitkár, Papp János a fõügyészséget arra kérte, hogy enyhének találva az életfogytos ítéletet, súlyosbítsák, és kivégezték.

- Most kerül az üzletekbe, egy CD többek között, Wittner Mária is szerepel rajta. Hogyan készült ez a CD?
- Engem megkeresett ez a fiatal zenekar, akit én jól emlékszem rá, amikor a Petõfi Csarnokból kitiltották, és nem engedték õket játszani. Megkerestek ezek a fiúk, feljátszották a zeneszámot, meghallgattam, és mondták, hogy szeretnék, ha én mondanám, az összekötõ szöveget. És én megköszöntem a felkérést, és felmondtam nekik. Nagyon jó a szöveg, ezt õk írták, de teljesen beletrafáltak. Ez a szám az áldozatokról szól.
Haeffler András