És most azokról kell szólnom, akik nemes zarándoklatra indultak Astor Floridába, de nemtelen zarándoknak bizonyultak.
A történet 2006 májusban játszódik közép Floridában. Daytona Beach, óceánparti luxus hotel: turista paradicsom. Ide érkezik üdülni a Kráter kiadó vezetõsége, hogy innen induljon hódító útjára: Astor városába. Felveszik a kapcsolatot a könyvtárossal. Elõadják, hogy õk Wass Albert életmûvének egyetlen és igazi kiadója Magyarországon. És hogy bizalmat ébresszenek, sietnek hozzátenni, hogy az író családja tudtával és támogatásával érkeztek egy fontos ügyben. (Költõ hazudj, csak rajt' ne kapjanak!) A városka kulturális otthonában a Kiwanis klub elnökségével találkoznak, melynek egykor az író is vezetõségi tagja volt. Ott is elsorolják érdemeiket és felajánlják, hogy beszámolót adnak sikereirõl Wass Albert könyvei kiadásában, s ráadásul mezõségi dalokat is hallhatnak a klub tagjai.
Arról mélyen hallgatnak, hogy perelik Wass Albert író családját és leghõbb vágyuk annak a felderítése, hogy az író aláírása hamisítvány a fiaival kötött szerzõdésen - ahogy õk ezt állítják a budapesti bíróságon. Ha a copyright-ot sikerülne elperelni, akkor az amerikai kaland megtérülne. Az író halála körülményeirõl is kérdezgetnek mindenkit. Mert szerintük valamit titkol a család, s nekik régi vágyuk, hogy megtudják az "igazat" végre. Abból egy szó sem igaz, hogy megkeresték volna az író családját útitervükkel. Miért van szükség a hazugságra? Mert Astor meghódítása trófea számukra és ehhez a gyõzelemhez a hamisság retorikája kell, amit megszoktunk a Kráter kiadó vezetõitõl.
A sima szájú kedveskedés meghozza a gyümölcsöt. A Wass családot tisztelõ könyvtáros túrát szervez nekik, bemutatja a várost és környékét. Õt használják fel arra, hogy engedélyt kapjanak R. S. úrtól, akinek tulajdonában van az író háza 2002 óta. Így a városi vezetõk támogatásával úgy hangzik a kérés, hogy Wass Albert ügyvivõi a család tudtával és áldásával emléktáblát kívánnak elhelyezni a ház falán. Így bizalmat és zöld utat kapnak. Meglátogatják a Lakeland-i református püspököt, hogy õt is megnyerjék az ügynek. Ott viszont azt illik mondani - és ezt szemrebbenés nélkül hazudják -, hogy jó barátság köti õket Lukácsi Évához, akit a püspök felesége unszolására e-mail-ben meghívnak a másnapra tervezett ünnepségükre.
Wass Albert öt fiának akkor küldik el szintén a meghívót - késõ este - a másnapi emléktábla avatásra! Miért nem egy héttel korábban küldtek meghívót, hogy idõben értesülhessen a család, vagy eljussanak Astorba olyanok is, akiket Turcsány úr, Szutor asszony és társaik nem akartak ott látni?
Közben, a klub vezetõi jobban utánanéznek a messzirõl jött emberek meséinek. Ennek eredményeképpen lemondják a megbeszélt programot: nem kérik az elõadást, sem a népdalokat. Marad még a másik program. Délután 5 órakor a könyvtár elõtt várakozók között - váratlanul - megjelenik a helyi hatóság embere. Egy bírósági idézést ad át Turcsány Péternek. Ez aztán meglepetés, hideg zuhany a forró nyári délutánon! Ezek szerint Astor város népe jól utánanézett a dolgoknak. És egy ügyvéd emlékezett rá, hogy Wass Albert halála óta nincs rendezve a könyvkiadási szerzõdésben lefektetett kötelezettség, mert õ ezt a családtól hallotta. A Kráter úgy bújik ki alóla, ahogy éppen akar. A könyvkiadás elõnyeit élvezi, de ha a szerzõi jog utáni részesedésrõl van szó, az üzleti partnerére hárítja az elmaradt fizetési kötelezettséget. A képen látható, hogy Astor népe így válaszolt az író és családja sérelmére: bírósági idézést adnak Turcsány kezébe.
Astor városatyáinak kérdésére ezt mondta Wass Géza, a Czegei Wass Alapítvány nevében: tudomásunkra jutott, hogy Turcsány Péter és felesége Ágnes azt állították, hogy családunkat és apánkat, Wass Albert írót képviselik. Ezek az emberek abban fáradoztak, hogy ellopják apánk könyveinek kiadásához a copyright-ot, nevünket bemocskolták Magyarországon, nem riadtak vissza sem hazugságtól, sem dicsekvéstõl, mert a könyvek kiadásának a haszna vezéreli õket. Apánk azért ruházta ránk, egy non-profit szervezetre a könyvei kiadásának szerzõi jogát, hogy a könyvei hasznából támogassuk azokat a magyar közösségeket gazdaságilag és kulturálisan, amelyek ma Romániában poszt-kommunista rendszerben élnek. Turcsány Péter és a Kráter kiadó apánk könyveibõl sok százezret kinyomtatott meghatalmazásunk és engedélyünk nélkül, és anélkül, hogy fizetett volna az Alapítványunknak a szerzõi jogdíj járulékot, amire számtalanszor megkértük.
Apánk halála óta tart a per, melynek még ma sincs vége és nem tudtunk egyezségre jutni, mert nem hajlandók elismerni, hogy apánk ránk ruházta a szerzõi jogot és fizetni sem akarnak. Jelenleg azzal vádolnak bennünket, hogy apánk aláírása hamisítvány azon a szerzõdésen, melyet az Umatilla Bank Közjegyzõje jelenlétében írtunk alá, aki azt hitelesítette is, és ezt néhány barát tudja igazolni, akik jelen voltak.
Amit Turcsány Péter és kiadóvállalata tesz, az nem apánk javára történik, sokkal inkább arról van szó, hogy õt ki akarják sajátítani, hírnevébõl maguknak elõnyöket szereznek, mintha az írónak õk lennének a szóvivõi és olyan írásokat jelentettek meg róla, ami nem feltétlenül áll meg az igazság mérlegén. Legutóbb életrajzi könyvet jelentettek meg Papi könyvének a címével, de a kézirat egészen más, mint az õ könyvük. Ezért elmondhatom, hogy ezek a személyek apánknak és családjának nem hûséges tisztelõi, és a szándékuk sem tisztességes, és a fényképekkel azt fogják majd igazolni Magyarországon, hogy milyen sikereket értek el Wass Albert kisajátításában.
Igen, hallani fogunk a magasztos ügyrõl, talán még könyv is megjelenik a híres zarándoklatról: a Kráter vezetõi Astorban jártak, Wass Albertnek emléktáblát állítottak. Dicséretes. Még szebb lenne, ha igazmondással és igazság eszközökkel szentesítették volna a célt.
Wass Vid, Huba, Miklós, Géza és Endre nevében és megbízásából,
Lukácsi Éva
Kapcsolódó cikkek
|