Június 9-én éjjel elhunyt Bartis Ferenc író, költõ, az Összmagyar Testület elnöke, Erdély szülötte.
Fekete tûzijáték
Beszélgetés Bartis Ferenc erdélyi költõ-íróval, az Összmagyar Testület elnökével
- legújabb könyvérõl, egy országnyi szabadtéri börtönrõl, valamint a magyarság erõtartalékairól
Bartis Ferenc költõ Erdély szülötte. Aggódó magyarság-szeretete miatt ötször tartóztatták le a kommunista diktatúrában Romániában. Tizenhárom évesen, még gyermekkorában elõször! Halálra, majd évtizedekig tartó börtönbüntetésre ítélték. Legszebb ifjú éveit nehéz börtönökben töltötte, összesen tíz évet ült. Szabadulása után kényszerlakhely, kényszermunka várt rá, majd 1984-ben Magyarországra menekült szeretett feleségével és egyetlen fiával.
A börtön örökélmény: minden könyvében visszajár, akárcsak nemzetféltése és az ehhez kapcsolódó napi politika... - Kiszabadulásom után tapasztalnom kellett, hogy a cellámból egy országnyi szabadtéri börtönbe léptem. Sok idõ múltán, világjárásom közepette döbbentem rá, a földkerekség minden zugában, kisebb-nagyobb eltérésekkel bár, de az ember nem szabad! - vallja Bartis Ferenc költõ most megjelent Fekete tûzijáték címû kötete kapcsán lapunknak.
- Meglepetésnek szánta a Fekete tûzijáték címû legújabb kötetét?
- Értem a kérdést. Igen, annak szántam. Élet-összegzésnek. Búcsúzkodásnak. De lényegében nem az élet-halál-harc fölösleges taglalásáról sajognak a két hosszabb költeményemben a szavak, hanem annál többrõl: ugyanaz a törvény érvényesül és mûködteti a világot a kõben, növényben, az állatokban, az emberekben, a naprendszerekben és a sokszáz milliárd csillagrendszerekben. Tehát létezik egy mindenható erõ! S ennek az erõnek is megvan a maga törvénye, amely szerint törvénykezik a világmindenségben. Ezt a kérdést azért nehéz megérteni, mert az ember eleve képtelen idõ és tér nélkül gondolkodni, mindent behatárol. Ez a gondolkodási tehetetlenség még a Bibliára is rányomta a bélyegét, hiszen a világnak nem volt kezdete és nem lesz vége. Soha.
Hangsúlyozom: megrögzött hívõ ember vagyok, de Istent nem ruházom fel semmilyen emberi tulajdonsággal. Isten több annál, mintsem a legragyogóbb emberi tulajdonságokat rákényszeríthetnénk. Ugyanakkor "élõ", "gondolkodó", "cselekvõ erõ", aki mindig, mindenütt mindenkiben és mindenben jelen van, nélküle nem történik, mert eleve nem történhet semmi...
- Szenvedélyes. Érzõdik minden sorából. Titok, hogy miként ír?
- Rendkívüli állapotban írok. Sokszor magam sem tudom, miként. Ihletnek szokták nevezni. Belõlem feltörnek a szavak. Utólag soha nem javítgatok rajtuk. Úgy hagyom õket, ahogy megszülettek. Belsõ feszültség fog el, s olyankor kerülöm az embereket, vagy elküldöm a vendégeimet. Persze, ez sokszor félreértésekre ingerli a jóhiszemû "áldozataimat". Nem a jelenlétükkel van bajom, hanem azzal, ha hozzám beszélnek.
Például nagyon szerettem nem csak inni, de írni is egy-egy kocsmaasztal mellett, vagy a templomban, vonaton, repülõn, esetleg a hajó fedélzetén. El tudok vonatkoztatni a jelenlévõktõl, csak ne zavarjanak. A kívülállók nyilván nem sejtik, mikor írok, mert nem használok sem papírt, sem ceruzát. "Fejben" írok mindent, majd pedig papírra vetem, akárcsak a börtönben. Ott szoktam meg.
- A börtön örökélmény, minden könyvében visszajár, akárcsak nemzetféltése és az ehhez kapcsolódó napi politika...
- A börtön, hát igen...Nemcsak arról van szó, hogy Romániában ötször tartóztattak le és az ifjúságomat börtönökben kínszenvedtem át, hanem valami másegyébrõl: kiszabadulásom után tapasztalnom kellett, hogy a cellámból egy országnyi szabadtéri börtönbe léptem. Sok idõ múltán, világjárásom közepette döbbentem rá, a földkerekség minden zugában, kisebb-nagyobb eltérésekkel bár, de az ember nem szabad! Sõt: "rabszolga"! Más a valós tényleges szabadság és megint más a látszat-, a propagandisztikus szabadság-mímelés, függetlenül egy adott ország társadalmi berendezkedésétõl és államformájától. Minden egyén legalább hetvenszeresen kiszolgáltatott, még az úgynevezett demokráciákban is. De a szó klasszikus értelmezésében egyáltalán nem beszélhetünk semmilyen demokráciáról. Ami például manapság Magyarországon van, annak semmi köze a demokráciához. A világot érdekszövetségek, nemzetközi bûnbandák, az emberi kultúrát és civilizációt megsemmisíteni törekvõ pojácák ur! alják. Ez az álszabadság megtévesztõ, mert a foglárok nem kulccsal, hanem fegyverrel, pénzzel, zsarolással, ideológiai szekta-jelszavakkal zárják a cellaajtókat...
A nemzetféltésem törvényszerû. Budapest bel- és külpolitikája évszázadok óta - hosszú távlatokban gondolkodva és mérve a következményeket - nemzetellenes. Ma is az. Nem létezik egy, az összmagyarság érdekeit és létjogosultságát szolgáló politikai-gazdasági-kuturális stratégia! Ehelyett van kapkodás, s legutóbb pedig balkániasodás. Üres szónoki járatok, zsúfolásig pelyvával s csiríz helyett importált kígyóméreggel. Többször leírtam, hangoztattam: nem a sztálini szovjet alkotmány magyarosított változatának módosítgatására van szükség, hanem immár az agyonemlegetett magyar alkotmányosság jogi visszaállítására.
- Mi a véleménye a parlamentáris demokráciáról?
- Magyarországon még mindig nincs kétházas parlament, ezért dõzsölhet a parlamentáris diktatúra. Nevetséges, több a törvénymódosítás, mint a törvény! Elburjánzott a szellemi-ügyvitelû korrupció. S ez veszedelmesebb és veszélyesebb az anyagi korrupciónál. Kitermelõdött egy élõsködõ bürokrata réteg. Az ország törvényhozásából, a törvények végrehajtásából és a törvényvégrehajtás ellenõrzésébõl, s egyáltalán a szellemi-gazdasági-tudományos-mûvészeti stb. irányításból kizárták a tapasztalt komoly szakembereket! Egyébként, mindez jellemzõ volt a szocialista láger valamennyi országára, beleértve magát a volt Szovjetuniót is. A közéletbõl eleve kirekesztették a hajdani ellenállókat, a diktatúrák élõ áldozatait, a szabadság partizánjait.
- S tegyük hozzá, azok unokáit is próbálják kirekeszteni. Miként történhetett mindez? Hogyan volt lehetséges ez a "felemás" megoldás?
Frigyesy Ágnes
Kapcsolódó cikkek
- Csák János: A Zeneakadémia oktatási, kutatási és nemzetközi teljesítménye siralmas (index.hu)
- Demeter Szilárd: Volt egy hatszemközti beszélgetés a Karmelitában (index.hu)
- Még sohasem volt ilyen: együtt lépett fel Presser Gábor és Szörényi Levente (index.hu)
- Németh Alajos maradt az Artisjus elnöke (MTI)
- A fejlődés íve – Orosz Katalin klinikai szakpszichológust kérdeztük az idei év egyik legjelentősebb pszichológiai konferenciájáról (media1.hu)
|