FotoMedia

  Az idei év utolsó igazi bulvárrománca talán a legérdekesebb mind közül, hiszen a mindenkori francia köztársasági elnök és egy szupermodellbõl lett énekesnõ önmagában is érdekes. Úgy pedig pláne az, hogy Nicolas Sarkozy egyébként is figyelemre méltó személyiség, de mi a helyzet Carla Brunival? Nos, õ nem kevésbé az, és ezt nemcsak a külsõ adottságai mondatják velünk.
Nicolas Sarkozy nem sokáig maradt facér: alig két hónappal az után, hogy elvált második feleségétõl, egy új barátnõvel mutatkozott nyilvánosan.
A francia elnök ráadásul nem is akárkit választott magának, hanem a topmodellbõl lett sikeres énekes-dalszerzõnõt, Carla Brunit. Az olasz származású Bruni sokak szerint csak egy újabb példája Sarkozy ellentmondást nem tûrõ PR-offenzívájának, melynek köszönhetõen a francia közvélemény nem a közalkalmazottak sztrájkjáról vagy más, számára kínos témákról beszél, hanem az új "álompárról". Carla Bruni ugyanis igen nagy becsben áll Franciaországban, és nem feltétlenül az évekkel ezelõtti modellkarrierje, hanem sikeres énekesnõi pályafutása miatt. No, de hogyan is lett egy olasz modellbõl francia énekesnõ?
A 39 éves Bruni gazdag családba született: édesapja amellett, hogy vagyonos nagyiparosként nem volt gondja a megélhetéssel, zeneszerzõként és színházigazgatóként is tevékenykedett. Ez a hetvenes évek Olaszországában viszont mindent jelentett, csak életbiztosítást nem, és 1973-ban a család külföldre menekült a szélsõbaloldali Vörös Brigádok fenyegetése elõl.
Carla tehát francia nyelvterületen nõtt föl, és párizsi tanulmányait végül 19 éves korában adta föl azért, hogy modell lehessen. Hamar a keresett szupermodellek közé került, és a legjobb nevû divattervezõk foglalkoztatták - nem csoda, hogy egy idõben a világ húsz legjobban keresõ szupermodellje közé tartozott. Persze elmondása szerint õ már akkor is kilógott kicsit abból a világból, és egy Vogue magazin mögé rejtve Dosztojevszkijt olvasott, amíg megszáradt a haja.
Igazán persze azzal szerzett hírnevet, hogy magával Mick Jaggerrel randizott egy idõben - még turnéra is elkísérte a Rolling Stonest, és saját bevallása szerint rengeteget tanult is a zenekartól: "Ha nem teszem, csak egy groupie lettem volna, aki lóg rajtuk" - mondta errõl késõbb.
Jagger után hírbe hozták Eric Claptonnal, az ingatlanmogul Donald Trumppal, továbbá két színésszel is: Kevin Costnerrel és Vincent Perezzel. Bruni soha nem hangoztatta, hogy monogám típus lenne, bár az már talán nála is túlzás volt, hogy a vezetõ francia értelmiségiek közé tartozó aktuális barátját, Jean-Paul Enthovent lecserélte a fiára, a filozófus Raphaelre, aki ráadásul egy évtizeddel fiatalabb is volt, mint õ. Raphael Enthoventõl egy gyermeke is született 2001-ben, de ez a kapcsolat sem maradt tartós.
Ekkorra Bruni már egy évtizednyi modellkedés után eltûnt a kifutókról, és egyre inkább legrégibb szenvedélye, a zenélés foglalkoztatta. A zenész szülõknek köszönhetõen olyan világnagyságokkal ismerkedhetett meg gyermekkorában, mint Maria Callas vagy Herbert von Karajan, de aztán érdeklõdése a rockzene felé fordult: a Beatles, Bob Dylan, Leonard Cohen és a Clash lettek a kedvencei, no meg a perverz géniusz, Serge Gainsbourg, akivel még találkozhatott is: "Akkor költöztem Párizsba, amikor még élt, de túl fiatal voltam még ahhoz, hogy együtt dolgozzak vele - igen, még Serge-nek is túl fiatal" - mondta az Independentnek.
És bár a hõn áhított együttmûködés Gainsbourg és Bruni között nem jöhetett létre, az ex-modellbõl szép lassan elõbújt az addig csak rejtve jelen levõ dalszerzõ. Elõször egy másik énekes, Julien Clerc lemezére írt dalokat 2001-ben, majd nem sokkal utána saját maga is a nagyközönség elé áll a szerzeményeivel.
Ez a lemez volt a 2002 végén megjelent Quelqu'un m'a dit, mely folkos, akusztikus hangzásával hamar nagy kedvenc lett Franciaországban, ahol több mint egymillió kelt el az albumból (és még külföldön is eladtak belõle 700 ezret).

"Nem énekelném el a dalokat, ha nem én szereztem volna õket" - nyilatkozta a lemezrõl Bruni. "Szelíd, folk jellegû dalok, a kifutókon folytatott életem érzésvilágának vonnak kontrasztot. Azt szerettem volna, ha a dalok kicsit csupaszok, nem túlöltözöttek, és nincsen rajtuk több rétegnyi make-up. Mert végül is ilyen az én igazi életem".
Az biztos, hogy az elit, felsõ tízes társaságban mozgó szupermodelltõl senki nem várt volna egy ilyen visszafogott, leginkább csak egy gitárral kísért, finom dallamvilágú lemezt, melyet leginkább Norah Jones és Madeleine Peyroux francia megfelelõjeként szokás jellemezni. Igaz, maga Bruni általában külön kihangsúlyozza, hogy nem tekinti magát a klasszikus francia chanson hagyományok folytatójának, hiszen legalább annyi angolszász hatás is érte, sõt, ugyebár õ maga is olasz lenne, de a végeredmény mégis legalább annyira francia, mint mondjuk egy Jane Birkin-lemez, aki példának okáért angol, mégis legalább annyira hatott franciának, mint Brigitte Bardot.
Bruni második lemeze, a No Promises idén januárban jelent meg, és bár a folkos, akusztikus gitáros vonal maradt, a dalok mind angol nyelvûek, hiszen ezúttal Yeats, Dickinson és más angolszász költõk költeményeit zenésítette meg. Az album nem durrant akkorát odahaza, mint az elsõ (ebben nyilván a nyelvi okok is fontos szerepet játszanak), viszont külföldön (mindenekelõtt Németországban) ez is szép sikert aratott.
Az énekesnõ (mert most már inkább az, mint szupermodell) tavasszal még azt nyilatkozta, hogy már egyáltalán nem jár partikba, otthonülõ lett, esténként Shakespeare-szonetteket olvas (barátnõje, Marianne Faithfull tanácsára). Ehhez képest néhány hete egy társasági vacsorán találkozott Sarkozyvel, és ezzel még nincs vége az ellenmondásoknak: Bruni saját bevallása szerint baloldali irányultságú, és tavasszal a választások elõtt Sarkozy riválisát, Ségolene Royalt támogatta nyilvánosan, sõt, részt vett egy koncerten is nemrég, melyet Sarkozy bevándorlást megszigorító törvényjavaslata ellen tiltakozásul szerveztek.
Persze ezzel nem azt akarjuk sugallni, hogy a francia elnök csak PR-szempontok miatt, kénytelen-kelletlen mutatkozik együtt valakivel, akit a világ legszebb nõi között tartanak nyilván, de azért még mindig sokakat meglepne, ha Carla Bruni ténylegesen be is költözne az Élysée-palotába. Már csak azért is, mert Sarkozy édesanyja a napokban kijelentette, hogy nagyon reméli, fia nem házasodik meg újra, mert már elege van a menyasszonyokból.
Inkei Bence