FotoMedia

 Gondolatok a Szent László Gimnázium: István a király elõadása kapcsán

A közelmúltban fennállásának 100. évfordulóját ünneplõ kõbányai Szent László Gimnázium mindig rangos helyet foglalt el a fõvárosi gimnáziumi oktatatásban.
Hogy ezt a rangját megõrizhette, az a tantestületet színvonalas munkája mellett nem kis-részben annak is köszönhetõ, hogy 1990-94 között, a Kõbányai Önkormányzat Képviselõtestülete nem volt hajlandó patinás gimnáziumát a Demszky vezette fõvárosra bízni, annak átadni, hanem anyagi áldozatvállalás mellett, hatáskörében tartotta.
A gimnáziumban a tanárok oktató-nevelõ munkájuknak részét képezte és képezi a diákszínjátszás is. Idõsebb pedagógusok által köztudott, hogy a jezsuiták több száz évvel ezelõtt meglátták az ebben rejlõ oktatási, nevelési lehetõségeket, melynek széles skálája, az egyéni megjelenés, a beszéd- és gondolkodásmód fejlesztésén túl, a közös munka, a közös siker kapcsán erõsen közösségkovácsoló, s nem utolsó sorban, milyen eredményesen motiválja a tanulmányi eredményeket. Röviden: rendkívül hasznos.

2008. január 8.9.10-én a Pataky Mûvelõdési Központban régi és jelenlegi lászlós-diákok adták elõ az István a király rockoperát. Mindhárom elõadás teltházzal, vastapssal ünneplõ közönség elõtt, igen nagy sikerrel zajlott. Színházak megirigyelhetnék.
Az elsõ bemutató 2000-ben a millecentenárium alkalmából, az önkormányzat felkérésére történt, amikor a felkészülésre alig 2 hónap állt csak rendelkezésre. A gimnázium 100 éves évfordulójára - 2007 õszén - a régi szereplõk visszahívásával és az új diákok bekapcsolódásával felújítva ismét bemutatták. A nagy sikerre és érdeklõdésre való tekintettel most ismét három alkalommal nyújtottak élményt a nagyszámú érdeklõdõnek.
Mint volt "lászlós-tanár", magam is igen nagy érdeklõdéssel néztem meg az elõadást. Nem gondoltam, hogy profi színházi elõadással vetekedõ produkciót látok.

A Boldizsár Miklós "Ezredforduló" dráma felhasználásával évtizedekkel ezelõtt készült Szörényi - Bródy rockopera történelmi pontatlanságai az akkori - még nem a római kereszténységhez tartozó - magyarokról változatlanul benne vannak a darabban, mert a szerzõk máig nem javították ki azokat. Remélhetõleg a rendezõk ezeket elmondták a diákjaiknak.
Az elõadás természetesen az eredeti szövegkönyv alapján történt.

A rendezõi koncepció alapvetõen István centrikus és István párti, legalább is ez jön át a rivaldán. Az Istvánt alakító Haraszti Mátyás a 2000-ben bemutatott darabban is ezt a szerepet játszotta. Megjelenésével, mely elsõ pillanattól kezdve erõt és hatalmat, valamint jelmezével tisztaságot sugároz, uralja a színpadot. Közel egy fejjel látszik kimagasodni a többiek közül, melynek az is oka lehet, hogy többnyire magasabb helyszínen is helyezkedik el. Énekhangja kimûvelt, profi szintû, ezt csak még jobban erõsíti elõadásának magabiztossága. Kisportolt vonzó alakú megjelenése, alapvetõen befolyásolja, szinte elõre eldönti, amit még nem kellene.
Ezáltal Sarolt hatalomvágya, valamint az õsi hagyományokhoz és múlthoz ragaszkodók iránt táplált gyûlölete nem igazán tud kellõ hangsúlyt kapni a színpadon.
A mérleg hasonló Koppány esetében is, sõt még erõsebben hajlik István javára.
Koppányt Ézsiás Péter alakítja, aki 2000-ben is ezt a szerepet játszotta. Hangja rendkívül szép, bár nem oly iskolázott, mint ellenfeléé. Az elõadásban Koppány megformálása már külsõségekben is meglehetõsen ellentéte Istvánénak.
Bár a Koppánnyal kapcsolatos dalszöveg, alapjaiban téves történelmi ismereteket hordoz, - sajnos - itt ezeket támasztja alá jelmeze is. A göndör bozontos haj, noha a magyarok befont hajat viseltek, a nyakába tett, inkább a foxi bundájára emlékeztetõ fekete szõrme-bozót, a bõr ruházat, mely István öltözékével szemben a tisztaság ellentétét erõsítik, valamint további negatívumokat.
E koncepció alapján Koppány nem válhat kellõen szimpatikussá, erõtlen lázadó lesz, és nem igazán ellenfél István számára, annak ellenére, hogy magyar tömegeket és õsi értékeket képvisel. Ezért szerepének gondolatisága, az, amit a múlt örökségében valójában jelent, lényegesen jelentéktelenebbé válik, s a nemzeti közösség érdekéért vállalt harc és méltatlan halál, az erkölcsi érték, súlyát veszti ellentétben Istvánnal, aki az amerikai filmek sztárjának, "szupermen"-nek a látszatát kelti.

Az elõadás legnagyobb alakítása a Tordát játszó Kökény Pálé. Két jelenet van a darabban, mely Koppány lázadásához kapcsolódóan a régi magyar hitvilághoz kapcsolódik. Az egyik, mi lett volna, ha Koppány gyõz... Ez nem volt eléggé súlypontozva az elõadásban. A másik az áldozat bemutatása. Ez viszont tökéletes volt, ha lehet így fogalmazni.
Nem hinném, hogy ez a szerep tökéletesebben megoldható lenne. Kökény Pál nemcsak játszotta, de megélte a szerepét. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy mit, és kiket képvisel. Hitt abban, amit felmutatott. Ez sokkal több volt, mint mesterségbeli tudás. Sugárzott a szíve és a lelke. Szószéknek tekintette a színpadot.
Ugyancsak figyelemre méltó a Laborcot megformáló Schrott Péter alakítása, aki átélve szerepét, igen nagy figyelmet fordított, a gondolatok átadására is.
A nõi szereplõk szép hangjuk mellett bájosságukkal tûnnek ki: a Rékát alakító Pleszkán Éva, valamint Paréj Zsuzsa, mint Gizella, és Kosik Anita Sarolt szerepében.
Külön figyelmet érdemel a rendezõ Szendrei Péter elgondolása a tömeg-jelenetek kapcsán, az, ahogy a közösségek ábrázolására és bemutatására törekszik, ahogy a haszonlesõket színpadra megformálta.
A lebilincselõ táncos-jelenetek mellett színvonalas élõzenei elõadás részesei lehettünk, ahol az élõ zenét - kórus és zenekar - is a diákok helyben adták.
Az elõadás minden tagja megérdemli a dicséretet. Rendkívül komoly, nagy munka van a teljesítmény hátterében.

A darabot a gimnázium tanárai rendezték: Bartháné Ábrahám Katalin (ének) Bartha Tibor (zenekar) Paár Tibor (tánc és mozgás). Fõrendezõ Szendrei Péter.

Akiknek mindezeken túl az is feladatuk, hogy tanítványaikkal megismertessék történelmünk elhallgatott, megmásított igazságait, amitõl ma még nagyon távol vagyunk. Az a közös munka, mely az elõadásokat megelõzte, s maga az elõadás is, amit abból magukénak vallanak majd, befolyásolja a diákok gondolkodás módját, erkölcsi ítélõképességét, igazság szeretetét, s remélhetõleg felelõsségvállalását is.
1976-ban, az '56-os forradalom 20. éves évfordulójára esett - az akkori
I. László Gimnáziumban - Szophoklész Antigonéjának tanítása. Aktuális volt. El kell-e méltón temetni a halottainkat. Kísérleti jelleggel, egy bírósági tárgyalás keretében döntöttek a tanítványaim, hogy segítenének-e Antigonénak, ismerve a következményeket. Közel 150 diák közül, csak egy volt, aki nemmel válaszolt. Tudom, meglehetõsen naiv optimizmus, hogy mind be is tartotta. De legalább egyszer végig gondolták az életben, és a tisztesség mellett döntöttek. Ugyan ezt a kísérletet elvégeztem a Gyûjtõben, rabokkal is, akiket szintén tanítottam. Ott egyetlen ember nem volt, aki nem Kreón szolgálatába szegõdött volna.
Akkoriban már egyre inkább Biberach és Jago lettek a népszerûbb "irodalmi hõsök", a dolgozatok választott témái közt is egyre inkább õket választották. Elvégre ahol a pénz, ott a haszon, s azt szolgálom, aki megfizet. Nehéz volt ezzel a szemlélettel megküzdeni. Mára ez a nézet, már uralkodóvá vált. S napjainkban, amikor Nemzeti Színház elõadásában, az Ember tragédiájában Lucifer a fõhõs, a központi figura, még sokkal-sokkal nehezebb.
Ezért is gondolom, hogy Koppány megformálása az ifjúság nevelése szempontjából nagyon fontos, mondhatnák kulcskérdés lehet. Az igaz történelem megismertetése, pedig még ennél is fontosabb, különösen elõdeink, õseink vonatkozásában.
De ez országosan központi koncepció kérdése, ahol tudjuk, hogyan kezelik az oktatás-nevelés kérdését, amikor volt idõ, amikor a magyar irodalom és történelem érettségi vizsgát szerették volna kiiktatni.
Koppány-párti vagyok, nem tagadom. Gondolkodó fiatal elméket szerettem látni mindig magam körül. Mindig arra törekedtem, hogy gondolkodó, s ha kell, protestáló ifjak, és ne alattvalók kerüljenek ki a kezem alól.
Szeretnünk és becsülnünk kell annyira az ifjúságot, hogy ebben minden segítséget megadjunk nekik. Nem mindig a gyõztest kell ünnepelni! Az Igazság és tisztesség mellett viszont mindig ki kell(ene) állnunk.
Ezt is át kell adnunk nekik, mert bennük van, a Jövõ vetve.

Orbán Éva