FotoMedia

 Elhunyt Cseh Tamás, a huszadik század második felének legjelentõsebb magyar énekes-dalszerzõje, a magyar populáris zene történetének egyik legnagyobb egyénisége. Összeállításunkban - melyhez az interjúkat 2007-ben készítettük - magyar zenészek beszélnek arról, hogy szerintük miben áll Cseh Tamás jelentõsége; mi a titka; hogyan hatott rájuk és mik a kedvenc számaik tõle.
Lovasi András (Kispál és a Borz, Kiscsillag) szerint a Cseh Tamáséhoz hasonlóan kiegyensúlyozott teljesítményû, összefüggõ és hosszú idejû életmûre nincs más példa a magyar zenében. Szerinte a kilencvenes évek lemezei ugyanolyan aktuálisak, mint az elsõ album – míg például Bródy Jánosról már nehezen tudja elképzelni, hogy manapság elõállni valami jelentõs mondanivalóval a világ állapotáról. Miközben tagadhatatlanul egy generáció elõadója, ma is van hallgatósága. Cseh Tamás titka egyrészt az erõs egyéni elõadásmód, másrészt természetesen Bereményi Géza szövegei. Miközben az általa használt forma bizonyos értelemben elavult, éppen abból csinál erényt, hogy vállalja azt a „védtelen” szituációt: kiállni egy szál gitárral, nem éppen túl nagy gitártudással, és énekelni. Persze ehhez kell egy olyan közeg is, amely tolerálja ezt, nem fojtja bele a szót az elõadóba – mint ahogy Bob Dylan több tízezer embert tudott megmozgatni akkor, akkor, mikor a kimondott szónak elképesztõ ereje volt. Ma már nincs így, ma is vannak trubadúrok, de valószínûleg jóval kevesebben kíváncsiak rájuk. Tizennégy-tizenöt éves kora óta hallgatja, és nyilván sok mindenben hatott rá – nem túl sok minden van benne, ami ne hathatna, ami ne lenne fontos. Bár Lovasi soha nem kívánt "egy szál gitáros, szemben a világgal" elõadó lenni, és mindig zenekarban gondolkodott. Kedvenc számok helyett kedvenc lemezeket mondott, hiszen Cseh Tamás nem "slágerelõadó": Levél nõvéremnek, Antoine és Désiré, Mûcsarnok, Frontátvonulás.
Kiss Tibor (Quimby) azt emelte ki, hogy miközben a hetvenes, nyolcvanas évek Cseh-Bereményi-Másik dalai kultúrtörténetileg, szociológiailag pontos képet adnak a társadalom belsõ vívódásairól, ma is aktuálisak. Cseh Tamás szuggesztív elõadó, aki látta, hogy az õ feladata, hogy vállalja a "nagyvárosi trubadúr" szerepét. Hitelessége érzékenységébõl és színészi képességeibõl is táplálkozik. Kiss Tibor szerint biztos, hogy hatott rá Cseh Tamás, még ha nem is közvetlenül – hiszen minden gitáros-énekes számára majdhogynem megkerülhetetlen az õ világa. Kedvenc számai: Benke és Pierre (Utóirat), Amikor Désiré munkásszálláson lakott (Antoine és Desiré), a Levél nõvéremnek végig. A jobbik részem (Új dalok) címû számot szokta is koncerteken játszani a Quimby.
Víg Mihály (Balaton) szerint Cseh Tamás munkássága azért jelentett fordulópontot, mert visszaadta a hitet, hogy lehet jól magyarul énekelni. Ugyanis volt egy holt idõszak a magyar zenében, mikor a kicsit is izgalmas dolgok csak a jazzben történtek, vagy mondjuk az alternatív színházakban. Víg Mihály tulajdonképpen Cseh Tamás és Bereményi Géza hatására lett zenész. Szerinte a titkuk: "szöveg és zene végtelenül azonos volta" – hogy két ember egymásra talált, és abból egy harmadik minõség keletkezett. Õ maga is zenészként valami ilyesmire törekedett, bár õ maga írta a zenét és a szöveget is. Tõlük tanulta azt is, hogy nem szabad megijedni sem az egyszerûségtõl, sem attól, ha egy szöveg költõi magasságokba szárnyal. Víg Mihály kedvenc számai: Sohase láttam (Jóslat), Tarpay Grófnõ (Válogatás), Lee Van Cleef (Mûcsarnok), Tangó (Frontátvonulás), és az egész Levél nõvéremnek lemez.
efZámbó István (ex-Bizottság, efZámbó Happy Dead Band): A magyar zenei életben ritkán vannak olyan nagyszerû szerzõpárosok, mint Cseh Tamás és Bereményi Géza – efZámbó szerint olyan jól összepasszoló párost alkotnak õk, amit csak a Szörényi-Bródy pár jelentõségéhez lehet mérni. Cseh Tamás titka elõadói hitelessége: az, hogy személyisége minden dalából szuggesztíven sugárzik. Már két akkord után látszik minden zenei gesztusán az, hogy õszinte és mélyrõl jön. Az egyszerû vonalvezetésû, balladisztikus, krónikás elõadásmód, a tábortûznél egy szál gitárral is elõadható dalok szintén nagyon ritkák a magyar zenei palettán. efZámbó István a Quartnak elmondta, hogy az õ zene ízlése ugyan másfelé kalandozott, és elõadói személyiségéhez (ha nevezheti magát elõadónak) nem passzolt az, amit Cseh Tamástól tanulhatott volna – mégis, amit õ képviselt, az segítette azt az alternatív zenei kultúrát, amiben efZámbó mozgott. Politikailag, jelenlétével is segítette azt a mozgalmat, ha lehet annak nevezni, amiben alapvetõen más stílusú zenekarok vettek részt. efZámbó a hetvenes évek végétõl a nyolcvanas évekig tartó korai idõszakból, mely a kedvence Cseh Tamás életmûvében, nem akart egyetlen számot sem kiemelni a többi kárára.
Kollár László (Kistehén Tánczenekar) a Quartnak elmondta, hogy ugyan nagyon szereti a balladisztikus amerikai zeneirodalmat, például Lou Reedet, sokáig nem esett le neki a párhuzam Cseh Tamással. Mikor ez elkezdett "derengeni", akkor jött rá, mikor szól ez az egész, ami addig elment mellette. Most már olyannyira hat rá, hogy azon gondolkodik: "öreg korában" szeretne õ is hasonló dalokat írni. Kollár szerint ahogy öregszik és bölcsebb lesz és/vagy meghülyül az ember, úgy nõ benne a vágy, hogy ilyen balladákat énekeljen a maga és esetleg mások örömére. A titok szerinte az, hogy dalokkal megtámogatva nagyon sok mindent el lehet mesélni, és igen erõs hatást tud kiváltani. Egyik kedvenc lemeze a Levél nõvéremnek II., amit elõször megszeretett Cseh Tamástól; leginkább télen, bezárkózva, csendes, befordult állapotban szereti hallgatni.
Gõz László (BMC records, harsonás, a Levél nõvéremneken játszott) úgy jellemezte Cseh Tamást: jó idõben feltûnt jó figura. Szerinte a zenész-szakma elfogadja az énekest, látva, hogy õ mint elõadómûvész és nem mint "profi" zenész fontos. Mint ahogy Bob Dylannél sem az volt a fontos, hogy hogyan gitározik. Abban a közegben, amiben õ megjelent, az egy szál gitárral kenetteljesen polbeat-dalokat éneklõ dalnokok közegében Cseh Tamás és Bereményi Géza volt az egyetlen, aki elõ tudott állni valami eredetivel. Zeneileg sem követte az akkor uralkodó sémákat; sajátos, elbeszélõ elõadói stílusával, egyéniségével ért el hatást. És természetesen az irodalmilag is értékelhetõ szövegekkel. Gõz László említette Másik Jánost is, aki a "zenét képviselte" – hiszen a szövegcentrikus elõadói stílus akár monotonná is válhatott volna, Másik dalírói és hangszerelõi munkája azonban megmentette ettõl. Gõz László szerint mivel egy korosztályba tartozik Cseh Tamással, már csak ezért sem lehetett õrá hatással; kedvenc száma a Költözködés (Levél nõvéremnek).
Kiss Ferenc (Etnofon kiadó, ex-Kolinda stb.) a Quartnak ezt mondta: "Az én generációm számára Tamás mindenképp emblematikus jelentõségû elõadó. Olyan nagyvárosi énekmondó, aki a 70-es, 80-as években egyszerû eszközökkel, közérthetõen, de mégis poétikusan dalolta ki magából korosztályom életérzését, hangulatát és gondjait. Beleértve a lázadást is. Mivel nálam tíz évvel idõsebb, olyan bátyámnak tekintem, akit és akire érdemes mindig hallgatnom. Nincs titka, mert egy daloló indiánnak nem lehetnek titkai. Sikerét õszinteségének, szerencsés elõadói alkatának és képességének, valamint nemes értelemben vett egyszerûségének és Bereményi szövegeinek tulajdonítom. Rajztanár, aki hangokkal fest. Mások mondják, hogy néhány dalom kicsit "csehtamásos" (pl. Régi szép idõk). Lehet, de ez nem szándékos részemrõl, hanem inkább az õ hatása a tudatalattimra. Kedvenceim ma is a Levél nõvéremnek album és A telihold dalai, melynek felvételeit végigkövethettem, mivel az én stúdiómban készültek. Jó vele dolgozni, épül tõle az ember."
Pettik Ádám (Besh o droM) Cseh Tamás jelentõségérõl azt mondta: van egy vagy két generáció, akik számára õ Az elõadómûvész, vagy legalábbis az egyik. Õ maga is elõadómûvészként tartja nagyra. Kétségtelen, hogy jó emberekkel dolgozott együtt, ám Pettik szerint valószínû, hogy Bereményi Géza szövegei, Másik János zenéi más elõadóval nem tudtak volna olyan hatást elérni, mint Cseh Tamással. Aki ugyan a szó klasszikus értelmében egyáltalán nem tekinthetõ képzett gitárosnak, és nem a szokásos értelemben vett jó énekes (sokan a zenésztársadalomban ezért is bírálják), ám kevés eszközzel mégis képes élõvé, mûködõvé tenni a dalokat. Pettik Ádám elmondta: volt egy korszak az életében, mikor nagyon sok lemezét hallgatta; mindig lenyûgözte, hogy a maga minimalista megközelítésével milyen jól megfogta az általa elõadott dalok hangulatát – mintha csak õ írta volna õket. Zenészként természetesen Másik János munkái is hatottak rá; kedvenc Cseh Tamás-dala pedig a Désiré bottal üti a saját nyomát (Antoine és Désiré).
Palya Bea szerint a Cseh Tamás – Bereményi Géza páros a magyar dalírásban fontos alapköveket rakott le, azzal, ahogy szöveg és zene találkozik, és a rendkívül színvonalas szövegekkel. (Az énekesnõ elmondta, hogy Lovasi András és a Belga munkásságán kívül nem igazán ismer olyan mai magyar szövegírót, aki igazán megfogná). Bár rá személyesen nem hatott, hiszen inkább népzenét hallgatott, késõbb pedig francia sanzont vagy angol dalírókat, abba a gimnáziumba (Apáczai Csere János) járt, ahová korábban Cseh Tamás. Az iskolában gyakran hivatkoztak rá, olyasféle figura volt, aki hatott az emberekre, akitõl különbözõ helyzetekben beidéznek sorokat, utalnak rá.
Fiáth Marianna (Ludditák) ezt válaszolta a Quartnak: "Cseh Tamás szentesi drámatagozatosként alapból megkerülhetetlen – kb. a Mélyrepülésig/Nyugati pályaudvarig követtem a pályát, a késõbbi darabokkal nem vagyok annyira képben. A kamaszkoron tisztességgel átsegítettek a kazik – a Trabanttal, a Kontroll Csoporttal, a Neurotickal stb. együtt szélesebb terpeszben állt meg a hetvenes-nyolcvanas évek. A titka, a sokat emlegetett sármon és az ún. hitelességen túl, ha szövegcentrikusan nézzük, a szerencsés párválasztás(ok). Illetve: akkora hatásszüneteket tartani olyan évõdõ-elgondolkodó távolba meredéssel azóta se bír senki." Kedvenc számai helyett inkább kedvenc lemezeit írta meg: Frontátvonulás, Antoine és Désiré, Utóirat.