Novák Ferencet 1965-ben kérték föl tánckarvezetőnek a Néphadsereg - abban az időben nagyon zilált együttesébe. Ő akkor nagydíjas koreográfusként dolgozott a Bihari-együttesnél. Azt hitte, ezért hívják. De kiderült, erős kézzel rendet kell teremtenie. Az idén 50 éves Honvéd Együttes művészeti vezetőjétől, a népszerű Tatától, azt kérdeztem, korbáccsal vagy kaláccsal tett rendet?
- Olyan dolgok történtek, amiket nem is merek elmondani. Kellett az a jelképes korbács. De akit megbüntetek, nem haragszik rám, mert igazságosan teszem. Nemzetközi teljesítmény mellett szükség van a fegyelemre. A táncosok két “futballmeccset” játszanak le a föllépéseken. Tudják, hogy nem lehet inni, még ha egy vendéglátó tábornok rendeli is a sört vagy a bort.
- Úgy hírlik, szívesen főz...
- A minap készítettem olyan halászlevet, amilyet csak a Rosenstein vendéglőben adnak. Két hete férfinapot tartottunk és Sára Sándor hozott egy gyönyörű őzet.
- Soknemzetiségű családból származik...
- Öt generációig mindent tudok a családról. A Novákok a fehérhegyi ütközet után menekültek Erdélybe. A fejedelem száz protestáns család között nekünk is adott egy kis birtokot Dicsőszentmártonban. A Novák-nagypapa pedig elvett egy szamosújvári örmény lányt.
- Járt-e tánciskolába?
- Nem, de műkorcsolyáztam. A területi versenyen harmadik voltam. Ma már elképzelhetetlenül későn kezdtem táncolni.
- Az esküvőjén mit járt?
- Nem volt lagzink, szükőévben, február 29-én esküdtünk.
- Tud rockizni?
- Előbb tudtam, mint a néptáncot. Amikor 49-ben nem vettek föl az egyetemre, vastag talpú cipőben jampiztunk, egyszer ki is rúgtak miatta a csepeli kultúrházból.
- Érheti még meglepetés az életben?
- Bármikor. Ennek ellenére optimista vagyok, mert hiszek az életben. 1944 júniusában a háború már veszni látszott, a családunkban is voltak elesettek. Akkor Jancsó Miklós azt mondta, fel a fejjel, ezt a háborút elvesztettük, de majd kibújunk a romok alól, mint a hóvirág a hóból. Ugyanezt mondta a tánctanárom, Molnár István: az utólsó pillanatig hinni kell.
Zétényi Zoltán