Borsos Miklós-kiállítás nyílik a Biblia Múzeumban (MTI)

2014. március 12. szerda Adminisztrátor
Nyomtatás

Budapest, 2014. március 12. - Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész alkotásaiból nyílik kiállítás csütörtökön a budapesti Biblia Múzeumban, a tárlaton olyan műveket is bemutatnak, amelyeket a nagyközönség még nem láthatott.
Horváth Gyula, a kiállítás kurátora az MTI-nek elmondta, hogy a tárlaton főként magángyűjteményekben fellelhető műtárgyakat állítanak ki, de néhány ismert gyűjtemény anyagából is kapott kölcsön a Biblia Múzeum. A tárlat különlegessége, hogy olyan alkotásokat is bemutatnak Borsos Miklóstól, amelyeket a nagyközönség még nem láthatott.
Közlése szerint a kiállításon különleges festményeket is megismerhetnek az érdeklődők művész firenzei korszakából. Emellett megtekinthetik a közönség Borsos Miklós maga tervezte kottatartóját hegedűvonójával együtt.
A kiállítást átszövi Borsos Miklós zenéhez való kapcsolata, hiszen a szobrász kiválóan hegedült és számos zenei tárgyú rajzot, szobrot és érmét alkotott. A kiállítás anyagát bibliai témájú alkotások, levelek és kéziratok gazdagítják - tette hozzá Horváth Gyula.
A kiállítást Bogárdi Szabó István református püspök nyitja meg.
Borsos Miklós (1906-1990) festőnek készült, önmagát képezte itthon, valamint Olasz- és Franciaországban. Tanulmányútjai után évekig Győrött élt. 1931-ben Budapesten rendezte első kiállítását. 1943-tól Tihanyban töltötte a nyarakat, a pannon táj atmoszférája, lágy formái jelentősen hatottak rajzainak és szobrainak hangulatára, sőt a szobrok anyagára is. 1945-ben Budapestre költözött, 1946 és 1960 között az Iparművészeti Főiskola tanára volt. Szobrait bazaltba vagy márványba faragta, domborításait vörösréz lemezből készítette.
Számos irodalmi művet illusztrált (köztük Ady, Babits, Arany, Illyés verseit). 1959-ben a carrarai szoborkiállításon első díjat nyert. Későbbi korszakát a monumentális, tömbszerű formálás, az archaikus formanyelv modern továbbfejlesztése jellemezte. Absztrakt formái, sima felületei kiemelték az anyag szépségét, plasztikumát. Éremművészettel 1947-től foglalkozott, számos neves kortársát örökítette meg, számos köztéri alkotást is készített. Állandó kiállítása 1979-től látható Győrben, Önvallomásos könyvei a Visszanéztem félutamból (1971) és A toronyból (1979).