2006.
Furkó Zoltán irodalomtörténész tartott elõadást az Éghajlat irodalmi kávéházban csütörtökön este egy ma is kevéssé ismert magyar írónõrõl, a százharminc esztendeje született Tormay Cécile-rõl, akit 1937-ben Anatole Francé Nobeldíjra terjesztett föl.
Furkó Zoltán emlékeztette a hallgatóságot arra, hogy Magyarországon az elmúlt század elsõ évtizedeiben kiemelkedõen tehetséges írónõk alkottak. Mollináry Gizella, Török Sophie jelentõs élet - mûvére a feledés homálya borult, Kaffka Margitról pedig méltatlanul kevés szó esik a mai magyar irodalomtörténetben. Tormay Cecilé (1876-1937) a kiváltképpen elfeledettek közé tartozik. Az írónõ Budapesten született, falun nevelkedett. Anyanyelvi szinten beszélt németül, franciául, angolul, olaszul, írásai az elsõ pillanatban feltûnést keltettek, az avatottak nyomban felismerték a kifinomult úrhölgyben a senkihez sem hasonlító tehetséget. A két eszmetörténész, Szerb Antal és Halász Gábor,, valamint Horváth János és Hankiss János a stílusmûvészet, a lélektan, a történelmi hitelesség nagymestereként írtak róla, s a magyar iroda-
lom élvonalában helyezték el. „Kevés férfival találkoztam a világirodalomban, aki oly kevés eszközzel tud életet adni embereknek és dolgoknak, mint Tormay Cecilé" - írta Anatole Francé az Emberek a kövek között címû elsõ regényérõl a mû francia és német fordításának megjelenése után.
Furkó Zoltán elõadásában az igaztalan feledésre is magyarázatot adott. A Bujdosó könyv címû kétkötetes regényében Tormay Cecilé nemcsak a Tanácsköztársaságról, hanem Károlyi Mihály 1918. október 31-én elkezdõdött õszirózsás forradalmáról is megírja, hogy Magyarország lassú, kitartó nagy romlásának elsõ állomásai voltak. A baloldali irodalmi körök és a hozzájuk lojális sajtó már a harmincas években rágalomhadjáratot indított az írónõ lejáratására. Ezek a módszerek, a suba alatti híresztelések és a sajtóban nagy feltûnéssel megjelentetett, majd halkan visszavont igaztalan vádak Furkó Zoltán elõadása szerint a mai ember számára is kísértetiesen ismerõsek. A kiemelkedõen érzékeny tehetség a hazugságok, igaztalan vádak súlya alatt összeroppant, s megnyert rágalmazási perek után, a Nobel-díj közelségében halt meg egy szívszanatóriumban.
PÓSA ZOLTÁN