Reményik Sándor-kiállítás Budapesten
Mindössze teremnyi a hely: mégis életmû-gazdag a Petõfi Irodalmi Múzeumban. Ratzky Rita fõigazgatónõ forgatókönyve alapján rendezték be - templomtér-kialakítással; a fõfalon feszület, alatta Reményik kéziratos versének másolata, A kereszt fogantatása:"A Szentlélek nagy förgeteg köpenyben / Tovazúgott a Libanon felett / Zúgásában ezer fa reszketett, / Ordító erdõn ment harsogva át, / Csak egy fa értette meg a szavát - / Lehajlott óriási koronája: / Kereszt-sorsának szentelte magát."Alaphang ez ebben a néma koncertben, hogy hirdesse a költõ hitvallását. Sokan írtak róla, 1940-ben Babits többek közt ezt: "Reményik Sándor (...) több mint erdélyi. Mondják, õ az, aki »Erdély legsajátosabb érzéseit« fejezte ki; de ezek a legsajátosabb erdélyi érzések akkor minden magyar érzései voltak. S ma is azok." Ma is - mondhatjuk a költõ halála után hatvannégy esztendõvel...
Méltó és igazságos a kamarakiállítás a költõ születésének 115. esztendejében. Augusztus hónapban látta meg a napvilágot, jogásznak készült, de életét a költészetnek szentelte. "Nem a magunké vagyunk" - írta -, "vallani kell, örökké vallani". Magányos volt, közel állt szívéhez a soha el nem hagyott haza: Erdély tragédiája.
A látogató találkozik a kiállításon a diákkal (a Kolozsvári ev. ref. Kollégiumban 1907-1908-ban végzett), látja a térképet, amit a fiatalember Kolozsvár környékérõl rajzolt: ez volt a világa, mint jelezte: Sándorország, beül a hófehér padokba, s ott kéziratokat olvashat: "...jobb nekem, Uram, ez az alázat... nem kellenek csilláros termek." Az erdélyiség hûséges szolgája, papja, a hívõ poéta minden korszakából olvasható-látható a kiállítás szentélyében dokumentum; templom és iskola sugallja az életmû jelzéseit fotókon, kötetekben, hol "Erdély harangoz, harangoz a mélyben." Egy árva levélre (a premontreiek platánjáról) ezt írta: 1924. Mint Kazinczy, aki fogsága idején Munkács várában az 1800. évet jegyezte préselt falevélre. Kifejezõ jelképek élet és mulandóság közt a folyton új ágat termõ fáról, amely a költészet, a szépség... Amíg a csendességben lélekmélyrõl szólítanak a Reményik-versek, emlékek közt felmerül egy sír a Petõfi Irodalmi Múzeum közelében emelkedõ Egyetemi templom kriptájából: Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök nyughelye. A jó Pásztor - így nevezte egykori pártfogóját a protestáns-testvér poéta. S így ünnepelte a püspököt jubileumán - 1932-ben: "Elõttem így áll: mind a két Keze / Kis érempénzecskékkel van tele: / Lourdes-i szent Szûz és magyar Mária, / Kicsi Jézus és Isten nagy Fia. / Szentlélek-galamb, Töviskorona /, És mindenütt az Anya, az Anya." A kiállítás felhívás is: kijelölni végre Reményik Sándor valódi helyét irodalmunkban, s kiadni egy várt könyvet.
Tóth Sándor