Hetvenöt éve, 1933. május 12-én hunyt el Budapesten Krúdy Gyula író, hírlapíró, Szindbád, Rezeda Kázmér, Alvinczi Eduárd megteremtõje.
Alakja olyan, mintha egy ihletett órán Krúdy teremtette volna. Apja jómódú ügyvéd, anyja cselédlány, kapcsolatukat csak a tizedik gyermek után törvényesítették. Az elsõszülött Gyula 1878. október 21-én látta meg a napvilágot Nyíregyházán. Elsõ novellája 15 éves korában jelent meg, ekkor alapította diáktársaival a Nyíregyházi Sajtóirodát, hogy hírekkel lássa el a fõvárosi lapokat. Az érettségi elõtt Debrecenbe szökött hírlapírónak, egy tanára kérésére mégis levizsgázott. Dolgozott Nagyváradon, majd 1896-ban a millenniumi ünnepségekre Pestre utazott, s végleg a fõvárosban maradt. A bohémvilág kedvenc találkozó- és mulatóhelyei voltak fõ támaszpontjai, itt teremtõdött meg írásainak sajátos, "krúdys" légköre, s itt talált rá különc figuráira is. 1897-ben megjelent elsõ novelláskötete, ettõl kezdve évente jelentkezett 2-3 kötettel, s naponta jelentek meg írásai különbözõ lapokban. Fáradhatatlanul dolgozott, testi erejérõl, szerelmi étvágyáról, a szakácsmûvészet, a finom nedûk iránt érzett vonzalmáról, féktelen mulatozásairól legendák keringtek. Kétszer nõsült, négy gyermeke született, anyagi helyzete ritkán volt stabilnak mondható.
Írói pályájának elsõ szakaszán a romantika, Jókai, Mikszáth és Reviczky, a külföldi írók közül Turgenyev hatása érzõdött. A századfordulóig közel félezer elbeszélést írt, a lapokban hét kisregénye jelent meg, novelláskötetet is kiadott. A XX. század elején érdeklõdése a történelmi témák felé fordult, feldolgozott középkori szepességi történeteket, írt Martinovicsékról.
1911-ben a Szindbád ifjúsága és utazásai címû kötetben teremtette meg Szindbád alakját, egyben saját költõi alteregóját. A Szindbád-történetek középpontjában az utazás, a keresés, a múlt alakjainak megidézése, az eltûnt idõ utáni vágyakozás, a jelen sivársága elõl való menekülés áll. A mitikus hajós alakja tûnik fel a Francia kastély, a Szindbád: A feltámadás, a Szindbád megtérése és a Purgatórium lapjain is. Elsõ igazi közönségsikerét A vörös postakocsi címû regényének köszönhette, amelyben a századforduló Pestjének világát idézte fel. Mûveiben csodás illatok, ízek, finoman derengõ nõi testek idézõdnek fel, finom pasztellszínekkel festi meg varázsos világát.
A forradalmak idején közírói szerepet vállalt, szerkesztette a Néplapot, tudósított a kápolnai földosztásról. A húszas évek elejétõl népszerûsége csökkent, anyagi és publikációs gondokkal küzdött, egészsége is megrendült. Írásaiban az álom és valóság határán mozgó ábrázolást egyre inkább realista színezetû hang váltotta fel. E korszakának csúcsa a Boldogult úrfikoromban, Az élet álom, a Három király és a Rezeda Kázmér szép élete, amely csak halála után jelent meg. 1933 tavaszán állapota rosszabbodott, anyagilag is mélypontra került, május 12-én, hajnalban hunyt el. Több mint 60 regényt, 3000 elbeszélést, ezernél több cikket hagyott maga után. A Szindbádból a színészkirály, Latinovits Zoltán fõszereplésével Huszárik Zoltán készített felejthetetlen filmet.