Szûk terület nagy kalandra

2005. augusztus 16. kedd Új Szó
Nyomtatás
„Nem lehet többé hanyagul, kis igénnyel dolgozni” – mondta Grendel Lajos Ipolyságon Filmvetítés, elõadói estek, színházi elõadások, irodalmi csemegék, egyházi énekek, komolyzene és népballada, sõt az operett és a musical is megjelent a város világi és szakrális tereiben.
„Nem lehet többé hanyagul, kis igénnyel dolgozni” – mondta Grendel Lajos Ipolyságon Filmvetítés, elõadói estek, színházi elõadások, irodalmi csemegék, egyházi énekek, komolyzene és népballada, sõt az operett és a musical is megjelent a város világi és szakrális tereiben. Pénteken Kukorelly Endrével, Bánki Évával és Ladislav Ballekkel beszélgetett Both Enikõ az írók helyzetérõl, a több nemzetiség egymás mellett élésének áldásait és keserveit egyaránt megtapasztaló közép-európai térségrõl, toleranciáról és tehetségrõl, a nemi szerepek kihatásairól. Szombaton Barak László gyerekverseit élvezhették a gyerekek Tóth Rita és Bodonyi András zenés-játékos tolmácsolásában. A magyarországi Corelli trió, amely – mint megtudhattuk – Kukorelly Endre megzenésített verseinek elõadásakor átváltozik KuCorelli trióvá, a kortárs zene és a jelen költészetének összefonódását mutatta be szuggesztíven. Több kortárs zeneszerzõ mûve mellett Kurtág György tömény, enigmatikus muzsikája jelentette az igazi szenzációt. Ezt követõen Bárdos Ágnes, a Szlovák Televízió magyar adásának szerkesztõje négy hazai magyar íróval beszélgetett a kávéház teraszán. Barak László – aki hosszabb szünet után az utóbbi idõben egymás után jelenteti meg köteteit – elmondta, a ’89-es társadalmi földrengés után tíz évig nem írt verset. „Publicisztikát írtam és a politikába is beleártottam magamat, mert nem fértem a bõrömbe. Bemondtam a tutit, nekem is bemondták. Beláttam, nem a politika, hanem az irodalom az én terepem, de az irodalom eszközeivel csak akkor tudtam lereagálni az eseményeket, mikor kellõ távolságra kerültem tõlük.” A legutóbbi, Retúr a pokolba címû kötet után – mondta Barak – „szent elhatározásom, hogy nem írok verset egy darabig. Publicisztikával idegesítem majd azokat, akik nem szeretnek, és okozok örömet azoknak, akik szeretnek”. A szövegek trágárságát érõ kritikákat és a fiatalságot tõle féltõ pedagógusokat Barak szemforgatóknak nevezte, szerinte a téma adja a formát, a technikát, és a bûn világát csak ilyen nyelvezettel lehet érzékletesen megjeleníteni. Bárdos Ágnes szerint érdekes ellentmondás, hogy a költõ gyerekversei szinte minden szavalóversenyen szerepelnek. „Néha már olyan vagyok, mint Várnai Zseni, de én annyira azért mégsem rontom le a gyerekeket” – fûzte hozzá epésen Barak László. Grendel Lajos elmondta, az a nagy megtiszteltetés érte, hogy fülszöveg lett. Cortázar életmûkiadása egyik kötetének „fülén” õt, a szlovákiai magyar írót idézik – minden megkülönböztetõ címke nélkül. „Az irodalmi életben megszûnt Trianon. Nagy kihívás, hogy a hazai mérce helyett a budapesti lett a mérvadó. Nem lehet többé hányaveti módon hanyagul, kis igénnyel dolgozni” – állapította meg Grendel. Bárdos Ágnes azon kérdésére, vajon egyszerûbb-e manapság az író dolga, Grendel azt válaszolta, bár ’89 elõtt valóban nagy kaland volt az irodalom, de akkor sem attól lett jó egy mû, hogy milyen tiltott mondanivalót rejtett bele az író. Hizsnyai Zoltán szerint látszat, hogy a rendszerváltás elõtt többet olvastak volna az emberek. „Tény, hogy több könyv fogyott. De ma már csak az vesz könyvet, aki valóban el akarja olvasni. Ez egy tisztább helyzet, s többek között azzal az elõnnyel is együtt jár, hogy kevesebb akarnok sündörög az irodalom körül.” Hizsnyai elárulta, amikor Parti Nagy Lajos szonettjére írt szonettkoszorút, megtetszettek neki a kötöttségek: „minél kisebb területen kelljen mozogni, és még könnyednek is tûnjék. Pedig lassan írok, és már akkor elégedett vagyok egy napommal, ha – bár nem írtam egy sort sem – átélésben közelebb kerültem a témához”. Mészáros András filozófiatörténészként kakukktojásnak érezte magát a három író között. „Filozófusnak lenni skizofrén állapot, minket a könyv és az élet is érdekel” – mondta Mészáros, aki azt is elárulta, hogy a nyár egy részét, a lehetõ legrondább szexuális pozícióban töltötte: maga alatt volt. Hatvany Lajost parafrazeálva a filozófiát a tudni nem érdemes dolgok tudományának nevezte, és mivel õ a sokak szerint nem is létezõ magyar filozófiával foglalkozik, duplán fölösleges dolgot mûvel. Mészáros másik visszatérõ témája a szerelem filozófiája. Ilyen tárgyú szövegeivel örömet okozott még a feministáknak is, viszont saját párkapcsolatait mintha negatív irányban befolyásolta volna. A szerzõ elismerte, a legtöbbet nem könyvekbõl, hanem a nõktõl tanulta, akik bölcsebbek és érzékenyebbek, mint a férfiak. Bárdos Ágnes kérdésére az írók elmondták, hogy õket már semmi sem lepi meg, semmi sem dühíti fel, egyedül Barak Lászlót dühíti fel szinte minden, ez inspirálja, bár alapvetõ meglepetés már õt sem érheti. Mészáros Andrással megegyeztek abban, hogy a tisztességtelenség, a trehány munka, az arrogáns butaság a legvisszataszítóbbak számukra. Hizsnyai arra hívta fel a figyelmet, hogy mindnyájan, minden helyzetben szerepeket játszunk, „s akkor dühödünk meg igazán, ha a jól bevált szerepeinkbõl akarnak kiszakítani.” Mészáros András szerint viszont csak át kell magunkat adni egy zseniális fölismerésnek, s az ember – ez az androgün teremtmény – önmagává lehet. FORGÁCS MIKLÓS
Módosítás dátuma: 2005. augusztus 16. kedd