Bodnár Mária, Rimaszécs: Én támogatnám a béranyaság intézményét. Azoknak a házaspároknak, akiknek nem lehet gyerekük, nyilván nagyon fontos lenne ez a megoldás. Véleményem szerint egyébként gyermektelen házaspárok esetében ez még mindig jobb megoldás lehetne, mint az örökbe fogadás, hiszen ebben az esetben az apa vér szerinti leszármazottja lenne a születendõ gyermek, s ez érzelmi szempontból sem mellékes. Természetesen nagyon körültekintõen kellene a béranyaságot szabályozó törvényt megalkotni, hogy ne lehessen ezzel a lehetõséggel visszaélni. A felsorolt indokok alapján tehát csak azt tudom mondani, én támogatnám ezt a megoldást. Novák Mónika iskolaigazgató, Érsekújvár: Ezen a téren elég konzervatív nézeteket vallok. Úgy gondolom, egyetlen jó érzésû és szeretõ édesanya sem lenne képes megválni a méhében kihordott gyermektõl. Éppen ezért nem is nagyon tudom megérteni a béranyákat. Hogy vállalhat egyáltalán valaki ilyesmit? A gyermektelen szülõk oldaláról nézve a dolgot pedig úgy gondolom, nem kellene „minden áron” gyermeket akarni. Ha én lennék olyan helyzetben, hogy nem lehetne saját gyermekem, valószínûleg inkább az örökbefogadás mellett döntenék. Esélyt adnék egy szülõk nélkül, rideg környezetben élõ gyermeknek. Kodai Klára menedzser, Dunaszerdahely: Nincs vele semmi problémám, de én inkább az örökbefogadást választanám, ha szükséges lenne. Törvényileg kellene szabályozni a béranyaságot, mintsem büntetni. Hiszen ilyen alapon az is büntethetõ lenne, aki árvaházba adja a gyermekét. És vajon nem roszszabb-e, ha egy gyerekotthonba kerül a gyermek? Megértem a kétkedõket, mert nem egyszerû kérdés a béranyaság, és nálunk még nem terjedt el, de elítélni nem tudom. Miért baj az, ha pénzt, tulajdonképpen fizetést adnak érte? Farkas Valéria technikus, Kassa: Nem tudom elképzelni, hogyan mûködhetne nálunk a béranyaság. És itt nem feltétlenül a törvényre gondolok, hanem inkább az emberi kapcsolatokra. Nekem is három gyerekem van, és elképzelhetetlennek tartom, hogy egy anya ne kötõdne a csecsemõjéhez. Mindegy, hogy biológiailag az õ gyereke-e, de kihordta, megszülte, összeköti vele a köldökzsinór, amin keresztül kilenc hónapig táplálta. Nehéz elhinni, hogy csak úgy magára hagyja, odaadja másoknak, és elfelejti. Tudom, hogy vannak anyák, akik otthagyják a csecsemõjüket a kórházban, de nem tudom ezt megérteni. És hogy valakinek ezért fizessenek is, az számomra teljesen elfogadhatatlan módja a pénzkeresésnek. (sk, száz, jom, kozs) Bodnár Mária, Rimaszécs: Én támogatnám a béranyaság intézményét. Azoknak a házaspároknak, akiknek nem lehet gyerekük, nyilván nagyon fontos lenne ez a megoldás. Véleményem szerint egyébként gyermektelen házaspárok esetében ez még mindig jobb megoldás lehetne, mint az örökbe fogadás, hiszen ebben az esetben az apa vér szerinti leszármazottja lenne a születendõ gyermek, s ez érzelmi szempontból sem mellékes. Természetesen nagyon körültekintõen kellene a béranyaságot szabályozó törvényt megalkotni, hogy ne lehessen ezzel a lehetõséggel visszaélni. A felsorolt indokok alapján tehát csak azt tudom mondani, én támogatnám ezt a megoldást. Novák Mónika iskolaigazgató, Érsekújvár: Ezen a téren elég konzervatív nézeteket vallok. Úgy gondolom, egyetlen jó érzésû és szeretõ édesanya sem lenne képes megválni a méhében kihordott gyermektõl. Éppen ezért nem is nagyon tudom megérteni a béranyákat. Hogy vállalhat egyáltalán valaki ilyesmit? A gyermektelen szülõk oldaláról nézve a dolgot pedig úgy gondolom, nem kellene „minden áron” gyermeket akarni. Ha én lennék olyan helyzetben, hogy nem lehetne saját gyermekem, valószínûleg inkább az örökbefogadás mellett döntenék. Esélyt adnék egy szülõk nélkül, rideg környezetben élõ gyermeknek. Kodai Klára menedzser, Dunaszerdahely: Nincs vele semmi problémám, de én inkább az örökbefogadást választanám, ha szükséges lenne. Törvényileg kellene szabályozni a béranyaságot, mintsem büntetni. Hiszen ilyen alapon az is büntethetõ lenne, aki árvaházba adja a gyermekét. És vajon nem roszszabb-e, ha egy gyerekotthonba kerül a gyermek? Megértem a kétkedõket, mert nem egyszerû kérdés a béranyaság, és nálunk még nem terjedt el, de elítélni nem tudom. Miért baj az, ha pénzt, tulajdonképpen fizetést adnak érte? Farkas Valéria technikus, Kassa: Nem tudom elképzelni, hogyan mûködhetne nálunk a béranyaság. És itt nem feltétlenül a törvényre gondolok, hanem inkább az emberi kapcsolatokra. Nekem is három gyerekem van, és elképzelhetetlennek tartom, hogy egy anya ne kötõdne a csecsemõjéhez. Mindegy, hogy biológiailag az õ gyereke-e, de kihordta, megszülte, összeköti vele a köldökzsinór, amin keresztül kilenc hónapig táplálta. Nehéz elhinni, hogy csak úgy magára hagyja, odaadja másoknak, és elfelejti. Tudom, hogy vannak anyák, akik otthagyják a csecsemõjüket a kórházban, de nem tudom ezt megérteni. És hogy valakinek ezért fizessenek is, az számomra teljesen elfogadhatatlan módja a pénzkeresésnek. (sk, száz, jom, kozs)