Hogyan is történhetett meg a Rózsadombi Paktum?
Mindig bántotta a csõrömet, hogy mikor Bush elnök látszólag õszintén támogatta a Közép-Európai országokban a rendszerváltást, hogy vehetett reszt az amerikai követség elsõ titkára a Rózsadombi találkozón, ahol aláírták a paktumot, ami meghiusította a rendszerváltást és bebetonozta pozícióikban a volt kommunistákat. Most találkoztam valakivel, aki akkoriban nagyon aktív volt ezen a vonalon, és a beszélgetés végre fényt derített a dologra.

Hogy megértsük az eseményeket, vissza kell mennünk a hidegháborús idõkre, mikor Henry Kissinger volt az amerikai külügyminiszter Nixon elnök alatt. Kissinger kidolgozott egy tervet, hogy Amerika mondjon le Közép-Európáról, és engedje meg, hogy az ott levõ országok "szervesen" olvadjanak be a Szovjetunióba. Annyira ment a dolog, hogy Kissinger utasította az USA londoni nagykövetét, hogy hívja össze az európai USA követeket és közölje velük, hogy ez a hivatalos amerikai politika.

Mikor Nixon megtudta, leállította tervet, de Kissinger nem adta fel a harcot. Jimmy Carter alatt Brzezinsky volt a fõ külpolitikai tanácsadó, Reagan elnök pedig két lábbal rúgta ki Dr. K-t, ahogy a sajtó becézte Kissingert. Mikor az idõsebb Bush lett az elnök, Dr.K újra próbálkozott. Annyira ment az ügy, hogy beadványt küldött az új elnöknek, amivel a New York TIMES-nak is eldicsekedett. Mikor a hírt olvastuk 1989. januárban, röviddel Bush beiktatása után, dr. Nádas Gyula, az Amerikai Magyarok Országos Szövetség elnökének kérésére, mint az AMOSZ fõtitkára és politológus, egy három oldalas beadványban elleneztük a K tervet. Valamikor májusban kaptunk választ, amiben a Külügyminisztérium megköszönte beadványunkat, és közölték velünk, hogy ez nagyon fontos adalék volt, és hosszú tanulmányozás után elvetették a Kissinger tervet.

A Washington Monthly-ban, egy amerikai politikai havilapban Jacob Heilbrunn Egy államférfi lemenõben - Miért esett le Dr. K csillaga? (Eclipse of a Statesman: Why Dr. K's star has fallen) címû cikkében, miután megmagyarázta, hogy Dr. K "realista" politikai nézeteket vallott, és nem voltak erkölcsi skrupulusai. Ezt írta Kissinger Brezsnyev érabeli keleti politikájáról: "Ha megengednénk, hogy a Szovjetunió összeomoljon, megsértenénk a realista ortodoxiát a rend szükségességérõl: Mit csinálnának azok a lázongó népek a szabadságukkal? Káosz lenne az eredmény." Majd 1989-rõl ezt írta: "Kissinger felajánlotta az új Bush kormánynak szolgálatait, mint tárgyaló diplomata, hogy kidolgozzon egy tervet az omladozó Szovjetunióval és közös uralmat létesítsenek Kelet-Európa felett."

Ugyanakkor Bush, az új elnök, annyira komolyan vette Közép-Európa felszabadítását, hogy július elején Lengyel- és Magyarországra utazott, és Pesten töltötte július 4-ét, a legnagyobb amerikai nemzeti ünnepet. Mielõtt elutazott Washingtonból, magához hívatta az amerikai üzleti élet, a szakszervezetek és legnagyobb egyetemek vezetõit, és kérte õket, hogy támogassák az újonnan felszabaduló országokat. Mikor Pestet elhagyta, Párizs felé a repülõn az újságírók megkérdezték, sikeres volt-e az útja. Bush azt válaszolta, hogy igen, nagyon fontos üzenetet hozott a két ország vezetõinek, akik azért nagyon hálásak lehetnek.

Ez volt a háttere a szeptemberben bekövetkezett szögesdrót vasfüggöny megnyitásának Ausztria felé a kelet-németek számára. Kissinger tehát elvesztette az elsõ menetet. Azonban Kissinger emberei benn voltak a Fehér Házban és a külügyben, köztük Lawrence Eagleburger is, aki külügyminiszter-helyettes majd külügyminiszter volt 1989-90-ben. Így nyilván az õ utasítására, illetve Dr. K javaslatára ment el a követség elsõ titkára a találkozóra. Sõt, az is valószínû, hogy az ötletet is õ vetette fel és õ szervezte a találkozót, Bush elnök tudta és jóváhagyása nélkül. Az is elképzelhetõ, hogy a Fehér Ház és hivatalos Washingtoni körök ma sem tudnak a Rózsadombi Paktumról és az Amerikai Követség szerepérõl a magyar rendszerváltás megakadályozásában. Ugyanakkor a magyar résztvevõknek minden okuk meg volt ezt hivatalos amerikai politikának tekinteni.

Heilbrunn ezzel fejezi be ennek az érának tárgyalását: "Kissinger szovjet-politikája eltûnt a Szovjetunióval." Sajnos, mi jobban tudjuk. Kissinger szovjet politikájának nyomai megmaradtak a Rózsadombi Paktumban. Annak ellenére, hogy beavatkozásunkkal segítettünk legyõzni a Kissinger ajánlatot, a következõ menetet Dr. K nyerte meg. Ránk kényszerítettek egy olyan rendszert, ahol nem kellett attól tartania Dr. K-nak, hogy mit csinálunk szabadságunkkal.

Dr. Balogh Sándor, prof. emeritus


A Rózsadombi Paktum
(ahogy megjelent egy kanadai magyar lapban)


Egy otthoni publicista, mint Benedek István, nem teheti meg ezt saját jól felfogott érdekében, az Angliában élõ Révffy László azonban a közelmúltban nyilvánosságra hozta ezt a megdöbbentõ árulást. Szövegét Németországban élõ barátom küldte el, azzal a kéréssel, hogy terjesszük a magyarság minél szélesebb köreiben. Kívánságának eleget teszek, mert teljesen egyet értek vele, hogy ezt mindenkinek meg kell ismerni.

Írását azzal kezdi, hogy 1990 március 15-én, míg hazánk népe az elsõ szabad emlékezést tartotta, egy budai villában titkos tárgyalás volt, amelyen a következõk vettek részt: a távozó szovjet hadsereg tábornoka, a szovjet titkosrendõrség ezredese, az amerikai követség elsõ titkára, a CIA egyik tisztje, az izraeli titkos szolgálat képviselõje, a magyar római katolikus, a református, az izraelita egyház egy-egy megbízottja, és öt magyar politikai vezetõ, akik közül négy ma is vezetõ pozícióban van. Õk írták alá részünkrõl az ország szabad újjáépítésének tervét korlátozó diktátumot, amelynek értelmében kimennek ugyan a szovjet megszállók, de ezért súlyos árat kell fizetnünk. Révffy László azóta nyilvánosságra hozta az aláírók neveit, hogy minden kételkedést eloszlasson e feltételek hitelességével kapcsolatban.

Most pedig közlöm a magyar népre erõszakolt gyalázatos szerzõdés szövegét.

1./ A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása Magyarországról.
2./ A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott épületekért és javakért.
3./ Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése Szovjetunió és Magyarország között.
4./ Mindennemû szovjetellenes tevékenység megakadályozása.
5./ A határok kölcsönös megnyitása Szovjetunió és Magyarország között.
6./ A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése.
7./ A volt kommunista titkosszolgálat, határõrség és rendõrség megvédése az esetleges megtorlástól.
8./ A volt kommunisták más pártokban való indítása a választásokon.
9./ Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe.
10./ Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében.
11./ Minden zsidó ellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása.
12./ A jobboldali, vagy szélsõjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása.
13./ Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek és azokon nem lehet változtatni.
14./ Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs személyekkel, szervezetekkel és csoportokkal.
15./ Románok, Jugoszlávok és szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot.
16./ Az 1956-os eseményeket mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik.
17./ A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni.
18./ A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerõsítheti gazdasági befolyását a magyar életben.
19./ Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására.
20./ Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.

A találkozóra meghívott magyar résztvevõk: Antall József, Horn Gyula, Petõ Iván, Paskai László, Göncz Árpád, Zoltai Gusztáv, Boross Péter, Jóskabácsi.