A férfiak által kívánatosnak tartott nõi alak sokat változott az idõk során, de kutatók találtak egy olyan jellemzõt, amely szinte minden korban és kultúrában elválaszthatatlan volt a nõideáltól - a karcsú derék.
Volt idõ, amikor a rózsabimbó-ajkak és a sápadt arcszín dívott, míg a manapság elõnyösnek tartott kiemelkedõ arccsonttól kifejezetten undorodtak a viktoriánius-kori Angliában.
A telt nõk a 17. és a 18. században hódítottak, de már több évtizede a karcsúbb nõk számíthatnak sikerre a legtöbb férfinál.
A jelenségen elgondolkozva brit kutatók a nõi szépség nyomába eredtek a világirodalomban. A legtöbb vizsgált alkotás a 16-18. századi angolszász kultúrkörbe tartozik, de elemeztek ókori kínai, indiai és egyiptomi irodalmi alkotásokat is.
A tudósok azt tapasztalták, hogy egyedül a karcsú derék tekinthetõ a nõideál koroktól és kultúráktól független részének.
Kapcsolatok
A kutatók szerint ennek oka, hogy a karcsú derék az ösztrogén hormon szintjével, így a termékenységgel és az egészségi állapottal függ össze.
A magasabb ösztrogénszinttel rendelkezõ nõknek karcsúbb a dereka, míg idõsebb korukban, a hormonszint csökkenésével hajlamosabbak az elhízásra.
Vagyis a karcsú derék az egészség és termékenység könnyen felismerhetõ jeleként szolgálhatnak a férfiak számára, és így a kívánatosságnak is szinonimájává vált.
A vékony derekat a mellek, a lábak és a combok követik a leginkább megcsodált (leggyakrabban említett) testrészek listáján, de ezek formájáról, alakjáról már megoszlottak a vélemények.