Dorka nem csak jó csajt játszik (tvrhét)

2010. április 19. hétfő Adminisztrátor
Nyomtatás

1999. május10. - A hölgy két batyuval a hátán, teljes menetfölszereléssel érkezik, de nem költözésen kaptam, hanem a nap végén ott a tornaterem. Kávéért esedezik, mint a sivatagi vándor a vízért, és egy konnektor is jól jönne a lemerült telefonnak.

Gryllus Dorka tavaly végezte el a főiskolát és némi tétovázás után – ússzon-e szabadon (mint ahogy az kitűnő látnivaló volt az Érzékek iskolájában) vagy sem – elszegődött a Kaposvári Csiky Gergely Színházhoz. “Babarczi tanár úr az évadnyitó társulati ülésen megkérdezte, szerződnék-e Kaposvárra, mert van egy státus? Jó - mondta és szerződtetett.” Először Moliere Dandin György című darabjában – Ascher Tamás rendezésében – Clodint, a szolgálólányt alakította Somogyországban. “Nagyon szeretem – érzékenyedik el a hangja –, májusban jövünk vele a Tháliába vendégségbe”.

Dorka egyszer a hazai zenés tévécsatorna műsorvezetőjeként bukkan föl, másszor videoklipben szépségel. Sokféle muzsikát szeret, de az ízlését leginkább édesapja és testvéröccse zenei világa határozta meg. Néhány évvel ezelőtt, még főiskolásként, a gödöllői divatnapokon Erzsébet királynét személyesítette meg. Gyönyörű ruhájában fennséges látványt nyújtott. Igazi tüneményt láttunk.

– Milyen érzés volt belebújni a királynéi szerepbe és Sisit alakítani Gödöllőn?

– Jó, bár nem volt óriási szerep. Úgy látszik még mai is érdekli az embereket Sisi személyisége. Ez látszott gyermekeken és felnőtteken egyaránt.

– Élvezed az uralkodói szerepet? Mondjuk Cleopátráét vagy valamelyik Shakespeare-hősnőét?

– Hogyne. Szívesen eljátszanám bármelyiket.

– Mit csinálsz mostanában Kaposváron?

– Próbáljuk Weidekind Keith márki című darabját, ebben Molly Ginsberget, a márki élettársát alakítom. A századfordulón Münchenben játszódó darabot Keszég László rendezi, s ez számomra egy teljesen szokatlan szerepkör. Egy kiégett, szenvedő és reményvesztett asszony, főz, mos, takarít a márkira, aki szeretőt tart és alig veszi emberszámba. A kapcsolatuk teljes pokol. Ilyet még nem játszottam.

– Szenvedőset?

– Megunt és leépült élettársat, aki már túl van első virágzásán.

– Csúnyára is sminkelnek?

– Valamikor nagyon jó nő volt, de már nem olyan szép. Nem kapják föl rá a fejüket az emberek.

– Nem lehet jó érzés ilyen nőt játszani...

– Nagyon örülök, mert eddig sokat izélgettek amiatt, hogy vetkőzöm, meg jó csajokat játszom. Azt mondták, hogy be fognak skatulyázni ebbe. Ez a két színpadi szerepem viszont egészen más, igazi színészi feladat. Olyat mutathatok meg magamból, amit még sosem. Remélem, hogy erre is azt fogják majd mondani, hogy ahá, jó – és huncutul nevet.

– Azért az Érzékek iskolája sem volt piskóta, és ott is megmutattál magadból sok mindent, kívül-belül egyaránt...



– Emlékszel arra a szövegre, hogy Az aki szép, az reggel is szép?

– A Charlie videoklipje.

– Reggel is szép vagy?

– Nem. Szörnyűségesen tudok kinézni reggel, mint egy boszorkány.

– Hogy’ őrzöd meg tested frissességét?

– Ha itthon vagyok Pesten, járok tornázni a Mirror mozgás-stúdióba, és sokat alszom.

– Mivel telik a napod Kaposvárott? Megszoktad az ottani “tempót”?

– Délelőtt próba, dél körül tanulok vezetni, délután és este ismét próba. Vidéken sokkal könnyebb összpontosítani arra, amit csinál az ember. Pesten rohanás az élet. Erről jut eszembe, már el is késtem.

– Miről?

– Egy próbafelvételről.

Veszi is a jampitelefonját és intézkedik, várják meg, rögtön jön, csak egy picit késik. Hív egy taxit, bedobálja holmiját táskáiba, és sűrű köszönetnyilvánítás, bocsánatkérés közepette elviharzik.

Egy tünemény volt, nincs.

Zétényi Zoltán

Fotó: 2Z Fotó & Média

Módosítás dátuma: 2010. október 03. vasárnap