2005. december 17.
A vallást az emeszpés Mikulások szintjén toleráló hatalom miniszterelnöke majd megint loholhat a Vatikánba, hogy bemószerolja a pápánál a magyar püspököket. Mindhiába próbálta lebeszélni ugyanis Gyurcsány tabuembere, Magyar Bálint oktatási miniszter a fõpapokat róla, "ezek" az idén sem tiltották le az egyházi iskolák demonstrációját.

A kormány szemében megismétlõdött, sõt megnõtt a tavaly decemberben tapasztalt "klerikális pimaszság". Mert mi történt már megint ebben az egyetlen nagy zöldmezõs beruházásként kezelt, tehát legyalulni és
elplázásítani való országban? Napokkal ezelõtt a hazai közoktatási rendszer öt százalékát kitevõ törpe minoritás, a felekezeti iskolahálózat fenntartói kórusban azt merték állítani, elérkeztek tûréshatárukhoz. Ki merték mondani, hogy elegük van a csak hümmögési joggal felruházott osztályvezetõkkel való utólagos álegyeztetésekbõl, a jogegyenlõséget sértõ finanszírozási számadatok rájuk oktrojálásából. Mindennek a tetejébe tegnap a gyermekeiket ilyen iskolákba járató szülõk már megint rászerveztek az egyházak tiltakozására, és nagygyûlésen bírálták a jövõ évi költségvetési törvénytervezetet.

Olyik embert a pulykaméreg ideig-óráig kreatívvá teszi. Magyar Bálint oktatási szaktárcavezetõ új szakszót alkotott tehetetlenségében: "kihajtás". Bizony, a gyermekek emberi méltóságát a papok és a hozzájuk szító reakciós pedagógusok nem tisztelik, hanem "kihajtják õket a tüntetésre". Ahelyett, hogy a fûre hajtanák ki õket - pufoghatott belül a könnyû drogok liberalizációját szorgalmazó párt szolgája (latinul: minisztere). Nos, errõl a kihajtásról egészen mást árulnak el a személyes benyomások, a helyszínen tapasztaltak. Tegnap délelõtt a Felvonulási téren, az 1951-ben lerombolt Regnum Marianum templom hûlt helyén sok diáktól érdeklõdtem, vegzálták-e õket tanáraik, hogy idejöjjenek. Villogó fogsorral hahotáztak a feltételezésen, avagy ráncolták a homlokukat, hogy talán épp ez a hozzájuk forduló hírlapíró terjeszti a rémhíreket. Aztán - a havas esõtõl egyre csatakosabban - végighallgatták a rendezvény összes szónokát, dalolták a hitvalló ifjúsági énekeket.

Hát a szülõk? A hívõ szülõk talán az általuk értékalapon választott iskola igazgatójától megfélemlítve vettek ki szabadságot, hogy ott szorongjanak a megmozduláson, félbeszakítva lelkükben az adventi csendet? Nem, nem félemlítette meg õket senki. Még a kormány sem. És annál inkább is felkeresték a Regnum-keresztet, mert a kormánydrukker média utóbb azon élcelõdött, hogy egy jobboldali politikus keresztényüldözésnek nevezte a demonstráció megrágalmazását. Nem, e szülõk nem naivak, nem félrevezethetõk a szószékrõl.
Azt kell látniuk, hogy ugyanazok, akik a keresztényüldözés említését kórosnak állítják be, korábban rasszizmussal vádolták Semjén Zsoltot, amiért a képviselõ "szakállas bácsinak" nevezte a fiatalok "nevelésérõl" sajátos módon vélekedõ liberális "ideológusokat". És azt is pontosan látják, hogy nincs ott esélyegyenlõség, ahol nekik, adózó állampolgároknak külön pénzekkel is hozzá kell járulniuk egy közoktatási intézmény mûködéséhez, csak mert azt nem önkormányzat, hanem egyház felügyeli. Azt tapasztalják ezek a szülõk, hogy amint az õ vallásos szüleik négy évtizeden át, úgy õk is meg a gyermekeik is egy hivatalosan utált, szinte csak kényszerûségbõl megtûrt kisebbség. Rájöttek, hogy ezért trükköznek az egyházi iskolák finanszírozásának kiszámításában ugyanazok, akik Brüsszel elõtt már lebuktak a trükkös konvergencia-jelentéseikkel.
Joó István