Egy svájci lap szerint a polgári fejlõdés hiánya miatt szorult Európa peremére Magyarország
Magyarországon mindenki visszaretten attól, hogy a múlttal szembenézzen - írja László F. Földényi a Neue Zürcher Zeitung címû svájci lapban. A szerzõ szerint a polgári fejlõdés hiánya miatt ragadt Magyarország Európa peremén. A cikkben felhívja a figyelmet, hogy a párbeszéd hiánya dühöt, frusztrációt és polgárháborúhoz hasonló viszonyokat szülhet.

A magyarokkal kapcsolatban eddig már számtalanszor papírra vetett és hamis, vagy leegyszerûsítõ közhelyeket, kliséket, álpszichológiai, nemzetkarakterológiai okoskodásokat sorolja László F. Földényi A megszokott felejtés címû esszéjében a Neue Zürcher Zeitungban. Az írás apropója most az 1956-os forradalom 50. évfordulója, de legalább annyit foglalkozik a kiegyezéssel és a második világháborúval. Földényi szerint az amnézia a túlélés gyógyszere. A nem emlékezés sajátos magyar variánsa az emlékezésnek. Magyarországon mindenki a múlttal, annak sebeivel foglalkozik, mégis visszarettenni látszanak attól, hogy a múlt szemébe nézzenek, mintha nyomasztaná õket mindaz, amibe napról-napra belegabalyodnak - írja a szerzõ.
Mint egy igazi teher, úgy nehezedik a múlt az emberekre. De nem azért, mert az olyan nehéz, hanem, mert olyannyira átláthatatlan és kaotikus. Tehát nem egyértelmû - ami részben arra vezethetõ vissza, hogy Magyarország állandóan különbözõ nagyhatalmak érdekszféráinak ütközõpontján feküdt. Ez a geopolitikai helyzet megakadályozta, hogy egy egységes emlékezési kultúra alakuljon ki.

1848 és 1956 mellett nem szabad egy másik fontos évszámot elfeledni, a második világháború befejezését. Moszkvától Londonig, Madridtól Varsóig emlékünnepségeket tartottak. Természetesen Magyarországon is - ahol számos európai országgal ellentétben - 1945 májusa egyszerre több eseményre történõ emlékezés lehetõségét rejti. Az egyik tény a háború vége, melyet a magyarok egyik része felszabadulásként, másik része azonban vereségként, a harmadik döntõ része egyszerre felszabadulásként és egy új megszállás kezdeteként élte meg. A második egy félfeudális, erõsen jobboldali, nem ritkán nyíltan fasisztának tûnõ rezsim, mely Magyarországot egy negyed évszázadig uralta német támogatás nélkül radikalitásában idõlegesen a németeket is felülmúlta - szögezi le a lap.

Ekkor kezdõdött a szovjet megszállás, mely az ország sorsát további negyven évre megpecsételte. A végleges elvesztését jelentette az 1919-ben leválasztott, majd részben ismét visszaszerzett - visszakapott - magyar területeknek, mely mára, még ha sokak ezt traumaként élik meg, egy megváltoztathatatlan ténynek tûnik.

Végül jön az utolsó, de egyáltalán nem elhanyagolható kérdés: A háború vége Magyarország számára, mely az utolsó pillanatig kitartott Hitler oldalán, gyõzelemként, vagy vereségként értékelendõ?

Mit jelent egy ilyen évfordulóra történõ emlékezés? - teszi fel a kérdést a svájci lap. Súrlódást, az egymással nehezen összeilleszthetõ érdekek konfliktusát. Vitát és nyugtalanságot. A történelmi tisztázás helyett az ideológiai csatamezõk lecövekelése zajlik. Egy mentális területen polgárháború közeli hangulatot, ahol néhány másodpercen alatt nem csak két, de három, négy frontvonal jöhet létre. A magyar történelmi emléknapok a düh és gyûlölet napjai - állítja a cikk. Ha valamelyik magyar történelmi emléknap közeledik, akkor már napokkal korábban készültségbe helyezik a budapesti rendõrséget.

Egyfajta regresszió figyelhetõ meg a magyar emlékezéskultúrában - állítja a lap, mely szerint a pszichológiai okok mellett az elmaradottságnak van nagyobb jelentõsége. A szerzõ megemlíti a polgári fejlõdés hiányát, amiért Magyarország évszázadok óta Európa peremére szorult, és máig ott ragadt. Az egyik legszembetûnõbb szimptómája ennek az elmaradottságnak a párbeszédre, a vitára való készség hiánya. Az álláspontokat pedig azért lenne fontos összehasonlítani, mert nem barátságos a kizárólagosságot megcélozni, a saját álláspont totális megvalósítására törekedni. Ez dühöt, frusztrációt és polgárháborúhoz hasonló viszonyokat szül - összegez a napilap.
Keresztes Lajos