Arisztokratáknak adott zongoraleckéket, ami jól jövedelmezõ munka volt
Az osztrák archívumok átfésülése során elõkerült iratok – fõképp levelek – alapján a zeneszerzõ éves keresetével a társadalom legjobban fizetett 5 százalékába tartozott, mai pénzre számítva havonta átlagosan 125 ezer koronát tehetett zsebre. A XVIII. század végén ennek a huszadából is kényelmesen megélt egy sikeres, hivatásos zenész – állítja Otto Biba, a bécsi zenearchívum igazgatója, hozzátéve, hogy Mozart Bécsben arisztokratáknak adott zongoraleckéket, ami igencsak jól jövedelmezõ munka volt.
Igaz viszont az is, hogy gyakran kerülhetett pénzzavarba, mert sokszor kért kölcsön barátaitól utazásaira és társadalmi köztelezettségeinek fedezésére. Az is tény, hogy családja tizenegyszer kényszerült költözködni. Mozart szerencsejáték-szenvedélyére ugyanakkor nem találtak igazán döntõ bizonyítékokat a kutatók.
Allen Krantz amerikai zeneszerzõ és zenetörténész szerint Mozart egyszerûen nem tudott bánni a pénzzel, elfolyt a kezei között, önmaga nagylelkûségének lehetett az áldozata. Saját anyja – aki maga is nemes lelkû volt – túlzásnak találta híres fia ajándékozó vágyát. „Ha megismerkedik valakivel, azonnal neki akarja adni mindenét“ – írta az anya.
Azt senki nem vitatja, hogy Mozart élete vége felé már teljesen nyakára hágott vagyonának, özvegye ezért sem tudta tisztességgel eltemetni, és ezért került a zene óriásának teste nincstelenek parcellájába. Tetemes adósságot hagyott maga után, többek közt szabója, cipésze, gyógyszerésze vethetett keresztet a pénzére.